20 év után is friss ötletek

Idén 20 éves a Negative Art. A koncertszervező cég több klubkoncerttel ünnepli ezt meg az év során. A tavasz nagy durranása a New Model Army és a VHK közös koncertje volt a Barba Negrában, ősszel pedig az Anathemát hívták meg a Dürer Kertbe. Varga Balázs alapítóval pont ezelőtt a koncert előtt ültünk le beszélgetni, mert hát vele lehet is miről. Az ő nevéhez fűződik a legendás, mátrai Fekete Zaj fesztivál, aminek megszűnése a mai napig olyan érzékenyen érint néhány százakat, hogy azóta kvázi tribute fesztivált szerveznek az eseménynek. Na, meg itt van a Tixa is, napjaink egyik legsikeresebb jegyeladási rendszere, amivel igen csak megkönnyítette a koncertszervezők dolgát, akiket amúgy nem titkolt szándéka a jövőben kicsit közelebb hozni egymáshoz. Bár nagy álma, egy Cure-koncert lebonyolítása, még várat magára, az évet egy hatalmas bulival zárja a Negative Art: a Fekete Zaj a Dürerben éled újjá egy egész éjszakára. December 29-én a VHK és az Anima Sound System mellett még 22 zenekar lép színpadra.

 

 

 

Békéscsabai gimi, sűrű koncertre járás. Nagyon hamar sikerült rájönnöm, hogy nulla zenei tehetségem van, így a zenekar nem volt opció, szervezni viszont szerettem. Két osztálytársammal vágtunk bele a dologba, majd a Negative Art egy szegedi haver, Kis Krisztián fejéből indult. Vele az elején nagyon sok mindent tervezgettünk, szerettünk volna lemezkiadót, magazint, meg egy csomó olyan dolgot csinálni, ami tőlünk nyugatabbra teljesen működőképes volt már akkor is a dark szubkultúrán belül. Nyilván pénz nélkül, a kisebb hazai színtéren ezek akkor még elérhetetlenek voltak. Koncertek terén viszont sok mindenbe belevágtunk, több-kevesebb sikerrel. Nagy útkeresés volt, nem kifejezett tündérmese, de van egy csomó jó emlék is. Most már évek óta kényelmesebb tempóban haladunk, nincs sok bulink. Ami van, az vagy olyan zenekaré, amiben nagy fantáziát látunk vagy olyanoké, akikkel már évek óta együtt dolgozunk. Az Anathema is ilyen. Amikor egy zenekar elkezd növekedni, jellemző, hogy lecseréli a szervezőit. Nagyon szimpatikus, hogy ők kitartanak mellettem. A New Model Armyval is hasonló haverság alakult ki. Bárhol találkozunk a világon, mindig nagyon örülünk egymásnak.

 

 

Jó pár dolgot máshogy csinálnék mai fejjel. Amit igazán sajnálok, hogy szerveztem egyszer egy Motörhead koncertet Debrecenbe, ahol a helyi fotós lőtt egy képet Lemmyről és rólam, de a kép azóta se jutott el hozzám. Komolyra fordítva a szót, kicsit hosszabb távon illik tervezni, és nem folyton rohanni a dolgok után. Akkor többet ki tudsz hozni egy koncertből. A kevesebb, néha több. Bár ha az ember elkezd koncertet szervezni, akkor azért hajtja a vére. Egy-egy jól sikerült koncert vagy egy-egy jó nevű zenekar komoly skalpnak számít a koncertszervezők között. Már kiszálltam ebből versenyből, a Tixa megalapításában pont a többi szervezővel való barátság és szakmai kapcsolat segített. Most már fontosabbnak érzem, hogy őket kiszolgáljam, és olyan megoldásokat találjak, amikkel a saját koncertjeiket jobban meg tudják szervezni rajtunk keresztül.

 

 

Ehhez a Tixa kellett, de az a vicces, hogy azóta a koncertjeimet is jobban csinálom. Jó lett volna előbb is megtanulni ezeket a dolgokat, de régen mondjuk nem is voltak ilyen jellegű gyakorlati képzések, maximum művelődésszervezésre lehetett beiratkozni. Egy ilyen sulit én is ott hagytam másfél év után, a családom nagy örömére. Örülök, hogy most már vannak rendes sulik, látszik a jelenlétük. Más hozzáállású szervezők jelentek meg a színtéren, akik a régi arcoknak is tudnak újat mutatni, de ez fordítva is igaz persze. Jobban tudják a zenekarok is menedzselni magukat vagy olyan menedzsert találni, aki megfelel nekik, és a klubok is igyekeznek kiszolgálni a zenekarokat, a szervezőket és a közönséget.

 

 

Szerintem a közönségnek igénye van erre. Egy pár hete például észrevettük, hogy már csak néhány tucat jegy maradt az Anathema-koncertre. Nem akartuk ezt hirdetni, nehogy pont a jegyüzérek vigyék el őket. Úgy döntöttünk, hogy kerüljenek a jegyek a lemezboltokba, hogy a hűséges rajongóké lehessenek. Nem igazán éltek a lehetőséggel, lusták voltak elmenni a jegyekért. Lehet, hogy másképp alakul, ha interneten keresztül vásárolhattak volna pár perc alatt.

 

 

Az egy dolog, hogy kényelmes és egyszerű a vásárlói felület. A Tixa többi fejlesztése sokkal inkább a szakmának szól, a szervező, a zenekar és a klub van középpontban. Nem találtunk fel új dolgot, talán csak annyit, hogy szervezői szemmel tekintünk a jegyeladásra. Egyenesen a szervezők nevére szól a számla, egyből hozzájuk kerül a bevétel, tételesen leszedhető a rendszerből minden jegyeladási adat, tudnak hozzáférést adni például a sajtósoknak, akik egyszerűen ki tudják állítani a tiszteletjegyeket, könnyen kiszűrhető a hamis jegyes próbálkozás, mivel komoly beléptetőrendszer van. A vásárlóknak kedvez a másodlagos jegyeladási funkció, ha már megvették a jegyet, de mégse tudnak elmenni a koncertre.

 

 

 

Hát a VHK az elképesztő, tényleg a legeslegőrültebb magyar zenekarról van szó! Iszonyatosan feldob, hogy velük dolgozhatok. Jó látni, ahogy a zenekaron belüli döntések születnek, ahogy ők egymást motiválják. Náluk nem arról szól a dolog, hogy lemennek a próbaterembe, zúznak egyet, aztán hazamennek. Ez annál sokkal több, valódi barátságok vannak a zenekaron belül. Ebben van a VHK ereje. A zenéjük meg leírhatatlan! 2009-ben hívtuk el őket a Fekete Zajra. Amit ott a Mátrában, a csillagos ég alatti hegyen műveltek… Akkor váltam igazi rajongóvá. Örülök neki, hogy ki tudták mondani, hogy nem kell minden koncertet elvállalni, hanem csak azt, ahol ők is maximálisan jól tudják érezni magukat. Nemrég Szentpéterváron játszottunk egy nagyon őrült fesztiválon, ami egy színházban volt megtartva. Még hajnali ötkor is voltak fellépők. Két teremben koncertek, az előtérben meg divatbemutatók és performanszok mentek. Teljesen transzba estünk attól, amit ott láttunk és hallottunk. Jó lenne a nemzetközi térképre újra feltenni a VHK-t, az itthoni koncerteket pedig még különlegesebbé tenni. A lemezidéző turné kapcsán nagyon jók a visszajelzések. A VHK 42 év után sem fél őrült lenni.

 

 

102 darab olvasatlan e-mail. (nevet)

 

 

Ha valamelyik kedvenc zenekaromnak szervezek koncertet, akkor lehet, hogy másnap elmegyek Bécsbe vagy Pozsonyba, hogy meg is tudjam nézni. A mai koncerttel annyi a mázlim, hogy az Anathema turnémenedzsere egyben a basszusgitáros, úgyhogy ő biztos nem fog keresni koncert közben.

 

 

mm.alvajaro