„…ezek nagyon pontosan megélt képek…” – Interjú Szabó Balázzsal

Volt egyszer egy zenekar, Suhancos volt a neve és ...

Volt egyszer egy zenekar, Suhancos volt a neve és tagjainak sikerült az, ami keveseknek: új színt hozni a hazai könnyűzenébe. Bár nyomokban fellelhető volt korábban is a magyar népzene találkozása a rappel, igazán ők foganatosították a két műfaj elegyét. Aztán 2009-ben a brigád fő motorja, a multi-instrumentalista Szabó Balázs feloszlatta azt, hogy egy újnak „adjon életet”. Ez lett a Szabó Balázs Bandája, amellyel még színesebb dimenziókba sikerült emelnie ezt az újító habitust. Itt már nem az időközben szólóban is sikeres FankaDeli tolja a vakert, hanem Balázs énekel. Minap megjelent a harmadik nagylemez, az Élet Elvitelre kapcsán kérdeztük őt.

A lemez zenéjét és szövegeit is te jegyzed, ám akad itt két versfeldolgozás is Grecsó Krisztiántól. Barátok vagytok vagy csak szereted a költészetét?

- Barátok vagyunk. Lassan már két éve annak, hogy Krisztián Aegon társdíjasnak jelölt maga mellé, ennek apropóján aztán egyre többet találkoztunk, nem sokkal később pedig már saját jó kedvünkből is. Beszélgettünk, megmutatta a verseit, kísérleteztünk dallamokkal, próbálgattunk hol az ő konyhájában, hol nálam. Mindig izgalmas átélni belülről valaminek a születését - ez pontosan ilyen volt, izgalmas új vidék. Aztán ebből az egészből, a versekből, a dalokból barátság szövődött. Csoda dolog még élő alkotó íróval dolgozni, vagy csak egyszerűen a közelében lenni, hálás vagyok érte a sorsnak.

Kizárólag valós élményeken illetve megélt impressziókon alapulnak a szövegeid?

- Nagyon nagy százalékban igen: vagy régi, régről cipelt ábrándok és víziók ezek, vagy egy éppen előbukkant benyomásból születnek. A meghatározó életképek a családról (Apám a vadludakkal), vagy a saját énem külső boncolgatásai (Magammal szemben) megélt és konkrét emlékek, amiket persze átszőtt az a pár év és az emlékezés megszépítő köde, de bennem ezek nagyon pontosan megélt képek, amelyekből aztán szövegek lettek.

„De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.” – énekled az Apám vadlukkal című tételben. Hol nevelkedtél, hol van az a bizonyos „itt”?

- Tetétlen a gyerekkor, a szülői ház, az első élet emlékek. Egészen középiskolás koromig ott nevelkedtem, ott utaztam az apámmal biciklivázon, ott hógolyóztam a nővéremmel, ott szerettem meg az állatokat és a természetet, onnan kaptam az irodalom és a zene szeretetét. Tulajdonképpen az első koncertemet is ott adtam - a tetétleni ház konyhájában, édesanyámnak. Akkor nem is sejtettem, hogy ez később mekkora hatással lesz rám. Nem is tudtam akkor még mi az a válás, mi a hajléktalanság, a kocsival idegesen a munkába indulás, a tömegmagány – nekem az volt az evidens, amiben ott, gyerekként éltem. Később a városokban szembesültem azzal, hogy az nem egy általános életérzés, amit otthon kaptam, és amit elhoztam magammal - végtelenül hálás vagyok azért, hogy így nőhettem fel.

Több dalban is felbukkannak sanzonos elemek, a nyitó Hétköznapiban Julie Rens ad piafos ízt a szerzeménynek. Ki ő?

- Amikor megíródott a dal, nagyon hamar elkezdtem bohóckodni vele “franciául” - hallottam benne valami franciás, harmonikás ízt, adta magát számomra. Meséltem erről a menedzseremnek is, aki azonnal beleszeretett az ötletbe és végül segített is megvalósítani. Megkerestük Harcsa Veronikát, aki épp a Brüsszeli Királyi Konzervatórium mesterképzésén vesz részt, hogy tudna-e javasolni valakit. Küldött is pár énekesről anyagot, de nagyon hamar Julie-re esett a választás, mert pont egy ilyen hangot álmodtam meg a dalhoz. A többi innentől már “történelem”... Hogy ő is benne volt, hogy meglepett az ő ötletével, hogy meg tudtuk oldani ilyen távolságból... Julie egyébként alapvetően jazzénekesnő és eddig főleg hiphop-jazz fúziós projektekben dolgozott. Huszonhárom éves, de már szólóban és több zenekarban (Akro, Brain Snob, Superphat) is sikeres. Hozzá csatlakozott aztán hangszerben Pagonyi András tangóharmonikás, akit meg talán a legtöbben a Kowalsky meg a Vegából és színházi produkciókból ismerhetnek. Remélem, egyszer majd módunkban áll így együtt is előadni élőben ezt a dalt. Mindig is szerettem álmodozni, hátha most sem hiába (mosolyog).

Teljesen lecserélted a bandát nemrégiben. Miért történt ez és mit kell tudni az új zenésztársakról?

- Szerencsére ez a váltás kicsit már a ködbe vész, ennek már lassan több mint két éve, és azóta is volt pár kisebb változás. Egyszerűen csak mást akartunk és máshogyan. Újra, meg újra fel kell nőnie az embernek, hogy kiálljon a saját álmai, elképzelései mellett, mert ha nem teszi, olyan utakra léphet, ahol elveszítheti önmagát. Igyekszem nem eltévelyedni, ez néha nehéz döntésekkel jár - hibákkal, akarásokkal és fájdalmakkal kikövezve -, de ez az élet maga. Majd az utolsó elszámolásnál kiderül, hogy jó döntéseket hoztam-e az életemet és munkámat illetően. Most boldog vagyok, “alkottat” a világ és a bandám is és ez azt gondolom, jó jel. Remek és ritka stúdiómunkán vagyunk túl, remélem, kihallatszik ez a felvételekből is. Tényleg nagyon izgalmas munkafolyamat volt és ezúton is köszönöm a csapatnak, jelenlegi alkotótársaimak, Harangozó Sebestyénnek (gitár), Ölveti Mátyásnak (cselló), Acsády Somának (basszusgitár) és Ferencz Lacinak (dob) a közös munkát.

Van-e kilátás egy esetleges, Fankával közös projektre?

- Sokáig nem gondoltam, hogy szükséges-e vagy kell-e, hogy zűrzavart okozzak, okozzunk a fejekben azzal, hogy néha eljátszunk közösen valamit. Neki is megvan a világa és én is elkezdtem, illetve folytattam a saját utam. Most már nem gondolom ezt ennyire zűrzavarosnak, vagy lehetetlennek, de ehhez azért el kellett telnie pár évnek. Nem tartom kizártnak, de még bőven van teendő a saját házam tájékán, úgyhogy ezt meghagynám a láthatatlan jövőnek, ki tudja...

A közeljövőben merre lesz látható élőben a banda?

- Épp, hogy elkezdődött a lemezbemutató turné: hamarosan elutazunk Balmazújvárosba, Székesfehérvárra, Veszprémbe, Debrecenbe, és szerencsére még sorolhatnám a további városokat. Érdemes rákeresni a zenekar Facebook oldalára akár, ott minden datum és helyszín megtalálható. Amit azért kiemelnék egy kicsit, az a budapesti lemezbemutató koncertünk, amire május 16-án, az A38 hajón kerül sor. Nagyon várjuk már, hiszen utoljára januárban léptünk fel a fővárosban, sok-sok vendégünk lesz a koncerten és az A38 stábjával fel is vesszük az egészet.

Ezrediknek én is felteszem a kérdést, hátha mondasz valami újat: gitár vagy hegedű?

- Már dolgozom egy pengetős hegedűn, hogy jobban elférjünk miattam a buszban és eldőljön ez a lehetetlen kérdés bennem, de egyelőre még nem sikerült megépíteni. Úgy tünik, mindkét hangszer megmarad, amíg csak élek e világon (mosolyog). Komolyra fordítva a szót, már nem tudok és nem is akarok dönteni. Teljesen más kifejezésre ad lehetőséget a két hangszer, számomra egyik sincs a másik nélkül.
V.G.

/Fotó: Nagy Márton/