20 éves a Memories' Garden - Exkluzív interjú, dal- és lemezpremier
Egy egész generáció tanúsíthatja, hogy a Memories’...
Egy egész generáció tanúsíthatja, hogy a Memories’ Garden volt a 90-es évek egyik legígéretesebb grunge bandája, még a Sziget nagyszínpadán is játszottak éveken át, aztán valahogy mégsem törtek át azon a bizonyos korláton. A zenekar idén 20 éves, az alapító Kocsondi Csaba gitárost és Székely Marci énekest kérdeztük, mi várható tőlük a jubileum kapcsán.
Mit gondolsz, miért nem tudott a Memories’ Garden ez idáig kilépni az undergroundból? Melyik volt az a szakasz, amikor a legközelebb álltatok az áttöréshez?
Csaba: A zenekar története még 1992-ben indult. Ebben az időszakban tombolt a grunge Európában és az USA-ban. Mi is beleszerettünk a műfajba, ezt a vonalat követtük, és 1994-től egyre nagyobb nevet szereztünk magunknak, hiszen pár éven belül itthon is felkapott lett a stílus. Ráadásul managerünk is volt, aki egyengette utunkat a feltételezett siker felé. Sűrűsödő klubkoncertek országszerte, fesztivál fellépések, sőt, még az emlékezetes 1995-ös oroszországi turnénk is azt mutatta, hogy jó úton járunk. És eljött a pont, hogy döntenünk kellett: zenélésből éljünk meg vagy maradjunk a „föld alatt”. Sajnos az élet úgy hozta, hogy hamar eldőlt a kérdés: először a dobosunk, majd az énekesünk is kilépett a csapatból (család, külföldi munkalehetőség, biztos megélhetés). Mindez 1996 nyarán történt; a lehetőség vagy esély elszállt. Managerünk komolytalannak minősítette a széteső félben lévő csapatot, és ő is kilépett a képből. Végül egyedül maradtam az eredeti felállásból. Azóta nagyon sokan megfordultak a zenekarban, különböző formációkban próbáltuk életben tartani a bandát, de az igazság az, hogy csak vergődtünk. Azt gondolom, hogy blues és rock zenével itthon szinte lehetetlen kitörni és bekerülni a köztudatba, de ez sosem a zenész társaimon múlott.
Kikből áll az aktuális felállás és mit érdemes tudni az új lemezről?
Marci: Én 2003-ban hirdetés útján jelentkeztem Csabánál, aki éppen angolul tudó énekest keresett. Mikor a meghallgattam a zenekar legutolsó demo-kazettáját, rögtön elvarázsolt a professzionális, mégis zsigeri zene. Félelemmel vegyes örömmel kezdtem járni a próbákra, hiszen éreztem, hogy ez baromi nagy kihívás lesz. De Csaba mellett minden lehetőségem megvolt, hogy kifejlesszem és elmélyítsem zenei kreativitásomat, és mellette találtam meg igazán a hangomat. Az akkori formáció elég instabil volt, és basszusgitárosra volt szükség, így rögtön szóltam gyerekkori barátomnak, Késmárki Zsoltinak (azóta a Hooligansben is játszik), akivel korábban már két formációban is zenéltünk együtt. Majd az egyik koncertünkre egész egyszerűen nem jött el a dobosunk, és a társzenekar dobosát, Markó Jancsit kértük meg, hogy ha már ott vagyunk, jammeljen velünk egy kicsit. Annyira egymásra éreztünk, hogy azóta is tart a szerelem. Végül Hetyei Bálint billentyűs az új lemez munkálatai során csatlakozott a bandához.
Az új lemez számunkra egy fontos választóvonal, hiszen az elmúlt 10 évben a közönség nem hallhatott tőlünk stúdiófelvételt. A Memories’ Garden lassan, de bölcsen halad az útján – talán ezért is lett teknős a „totemállatunk”. Jellemző ránk, hogy sokáig, akár évekig érlelünk egy-egy dalt, és ez az új lemez összes dalára igaz. Például a „Cruel Love Of Mine” volt az első olyan dal, amit Csabával közösen kezdtünk írni, de végleges formáját csak a rögzítéskor érte el. Esszenciális anyag lett, az biztos!
Marci, sokszor fel sem ismerhető az orgánumod, mintha teljesen más technikát használnál a Memories’ Gardenben mint az Ozone Mamában…
Marci: Számomra természetes dolog, hogy mikor a Memories’ Garden-nel zenélünk, akkor egy teljesen másik világba kerülök, mint mikor Ozone Mama-val rock-olunk. A két banda zenei gyökerei eléggé közel állnak egymáshoz, de mégis más színeket, zenei formákat szül, hiszen mindkét csapatban zseniális zenészekkel játszom együtt, és közösen alakítjuk az adott zenekar hangját. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy két ilyen nagyszerű csapat tagja lehetek.
Március 29-én, szombaton lesz a lemezbemutató az Old Man’s-ben. Mire lehet számítani a bulin?
Marci: A koncert két felvonásból fog állni. A most megjelent lemezünk számai mellett az elmúlt 10 évben rengeteg dal született, melyek nagy része elhangzik. Sőt, két vadonat új számot is most fogunk először élőben eljátszani, melyek – tőlünk szokatlan módon – még csak pár hetesek, de úgy érezzük, annyira jók, hogy nyugodt szívvel betehetjük őket a többi érett szám közé.
Van igény manapság a grunge-ra?
Csaba: Ma országunkban a könnyűzenei kultúra közhelyekből és újra felidézett, zenének nevezett foszlányokból áll. Sodródunk a külföldről beáramló divatirányzatokkal. Kevés az igény az olyan bandákra vagy előadókra, akikből árad a kreativitás, a zene iránti alázat és az őszinteség. A malacperselyt gyorsan feltöltő, könnyen emészthető híg limonádé kell.
Marci: Én azért látom az alagutat, aminek a végén talán fény dereng. Külföldön is, és – hála Istennek – itthon is egyre inkább érezhető, hogy az emberek újra nyitnak a minőségi élő zene felé, így a rock és a grunge reneszánszának is létjogosultsága van.
A lemez meghallgatható itt:
A Sell My Wisdom-hoz készült, friss videó is nálunk látható elsőként:
