Hungarian Ride For Dime - Nyilatkoztak a fellépők, kinek mit jelentett a Pantera

1980-ban John Lennont, 24 évvel később a Pantera i...

1980-ban John Lennont, 24 évvel később a Pantera iskolateremtő játékú gitárosát, Dimebag Darrell-t lőtték le ugyanazon a napon, december 8-án. Dime 10 éve nincs köztünk, és mivel munkássága különösen nagy hatással volt a hazai metal szcénára, minden évben egy est róla szól, amelyen a zenésztársadalom lerója tiszteletét minden idők egyik legmeghatározóbb metalzenésze előtt. A jubileumi alkalomra 2015. január 2-án a Dürer Kertben kerül sor többek közt a Leander Rising, az Apey and the Pea, a Room of The Mad Robots közreműködésével. A fellépők közül néhányan Dimebag-hez és a Panterához fűződő viszonyukról nyilatkoztak:


Apey (Neck Sprain, Apey & The Pea)

„Nehéz téma, nem csupán nem léteznénk nélkülük, szerintem teljesen más emberek is lennénk, nálunk ez inkább maga az életérzés, ez a mi bibliánk, Dime pedig a Buddhánk.”


Bajusz Péter (Dystopia)

„Hihetetlen hálásak vagyunk, hogy ismét leróhatjuk tiszteletünket az előtt az ember előtt, aki nem csak a metál-gitározást emelte példátlanul magas szintre, de mindannyiunk zenei útját döntően meghatározta. Nélküle nem lennénk azok, akik vagyunk. Nyugodjék békében Dimebag Darrel! Mi pedig ünnepeljük meg azt, amit itt hagyott nekünk. Van mit! Ez a buli hallatszódjon az égig!”


Bánfalvi Sándor (Neck Sprain, Magma Rise, Ákos)

„Nagyon sokat jelent ez az est számomra rajongóként, zenészként, emberként. Ez egy közös zenei tiszteletadás nagyszerű barátokkal Dimebag emlékére. Dimebag a kedvenc gitárosom volt… és maradt…”


Bátky 'BZ' Zoltán (After Crying, BZ Project, At Night I Fly)

"Dime halálával egy őrült nem csak egy embert és a kor egyik legjobb gitárosát vette el a világtól, hanem azokat az évtizedeket is, amiken keresztül további csodás, techikailag és érzelmileg hihetetlen zenéket kaphattunk volna tőle. Az emlékestek nem csak a dalokat hozzák vissza, többek nosztalgiázásnál. Olyan, néha teljesen eltérő stílusban játszó zenészeket kötnek össze, akik a Pantera zenéjéből kiindulva közös, új élményekké változtatják az évtizedes szerzeményeket, és így életben tartják Dime szellemét is. Számomra az egyik leghihetetlenebb élmény épp egy ilyen emlékesthez köthető: amikor az eseményhez készült pólóban utaztam Londonból Las Vegas felé, a mellettem lévő ülésre nem más huppant be, mint a Pantera dobosa, Dime tesója, Vinnie Paul. Megmutattam neki a pólót, amitől máris elérzékenyült, hogy ebben a számára távoli országban is gondolnak Dime-ra. Mikor pedig ráböktem a közreműködők névsorában saját nevemre, onnantól nem volt megállás - beszélgettünk, iszogattunk, közvetlenül, nyugisan, egészen Dallasig. Lehet, hogy Dime - és vele a Pantera - már sosem lesz többé, de az ilyen élmények megfizethetetlenek!"


Budai Béla (Leander Rising, VDOC PanterA tribute)

"Az este egy megemlékezés egy legendáról, akiben még nagyon sok jó riff volt, amiket már sajnos nem hallhatunk. A Pantera számomra energiát jelent, amit leginkább akkor ad mikor dobolhatom. Ezen az estén sok jó emberrel és jó zenésszel tehetem ezt."


Mári Péter (VDOC PanterA tribute, Room Of The Mad Robots)

„Szerintem nehéz olyan emberre megpróbálni emlékezni, akit személyesen nem ismersz. Ha találkozhattam volna Dimebag-gel sem tudnék túl sokat a személyiségéről nemhogy arról, hogy lehettünk volna-e barátok. Amúgy kb. minden nap "emlékezem" rá, amikor Panterát, vagy bármi más a stílusba vágó zenét hallgatok, vagy csak szimplán gitárosokat... illetve nagyon nem is hallgatok, mert a legtöbb zenekart a Pantera mellé téve lustának, ízetlennek, őszintétlennek és egyéniséget mellőzőnek hallom (szigorúan stíluson belül!). Szóval adott egy zenekarnyi ember, akik hűek tudtak maradni magukhoz és csak azt csináltá,k amit szerettek csinálni... aki megtehette... azóta is ezt teszi. Sehol semmi fölösleges cicoma vagy félrebeszélés. Egy olyan Gitárosnak illetve Zenekarnak tartom Őt/Őket, akik a sikerük minden pillanatát meg- és kiérdemelték és nem éltek vissza vele egy pillanatig sem. Jó arra gondolni, hogy nem is olyan régen még létezhetett és prosperálhatott egy ilyen zenekar. Ha engem kérdeztek a Pantera volt egyike annak a nagyon kevés zenei formációnak akik megmutatták, hogyan tud és hogyan kellene a zeneiparnak a tehetséggel együtt működnie! Örülök és büszke vagyok, hogy miután hónapokig kuporgatva a zsebpénzem, kifizettem életem első Cd lemezét, a borítójára az volt írva: "Far Beyond Driven"!


Nagy Levi (Nomad, Neck Sprain)

"A Pantera egyszerűen csak a Pantera. Nem sok kecmec volt anno mikor meghallottam a Vulgar-t, azonnal megfogott a zenéjük és azóta sem engedett el. Azt hiszem, egy jó darabig nem lesz még egy olyan gitáros, mint Dimebag volt... épp ezért még egy ilyen zenekar sem."


Sipos András (Nuke)

„Nagyon szeretem a Panterát, és eljátszhatom a kedvenc számaimat! Lényegében számomra az egyik legfontosabb és leginspiratívabb gitárosról való, igazi értelemben vett megemlékezésről szól a dolog. Örömmel tölt el, hogy ilyen baráti körrel nyomhatunk egy bulit ezen az okon. Dimebag haláláról pedig: sose felejtem azt a napot, amikor történt, pont másfél évvel előtte merültem bele a sztoriba nagyon mélyen (ami azóta változatlanul tart). Hiszen a korábbi gitározásról alkotott képemet semmisítette meg Dime és munkássága. Így pont a rajongás csúcspontján történt az eset, amit sehogy nem tudtam sehova tenni. Viszont minden lepengetett hangban benne van a hatása.”



Vörös Attila (Leander Rising, VDOC PanterA tribute)

„11 éves koromban hallottam először a PanterA Official Live c. koncert lemezét, amit éveken át annyira ronggyá hallgattam, hogy gyakorlatilag 3 példányom is van belőle, mert kettőt már nem visz semmilyen lejátszó, annyira karcosak. Amikor 22 mp-nél berobbant a New Level klasszikus "csiszitolós” riffje, számomra az maga volt a megvilágosodás. Előtte sohasem hallottam hasonlót sem, és a zene, mint fogalom teljesen új értelmezést nyert nálam. Dimebag játéka, az apró kis nüanszokkal, és ultra súlyos groovejaival teljesen elvarázsoltak, annak ellenére, hogy csak később 16 évesen kezdtem el gitározni - természetesen legfőképp az Ő hatására. Onnantól kezdve tényleg nem ismertem senki jobbat Nála, a halálhíre pedig szörnyen érintett, évekig tartott feldolgoznom, de a mai napig sem szívesen beszélek róla.”