Újra Korál-koncert a Barba Negrában – Interjú Balázs Fecóval

Újra Korál-koncert a Barba Negrában – Interjú Balázs Fecóval

A Korált leállása óta (1986) szökő évente egyszer,...

A Korált leállása óta (1986) szökő évente egyszer, de inkább ritkábban lehet színpadon látni, most azonban szűk háromnegyed éven belül kétszer is, ráadásul ugyanott, a Barba Negra Music Clubban. A tavaly májusi (eredetileg a Barba Track-be hirdetett, végül a Clubban tartott) buli sikerén felbuzdulva visszatér a legendás kvartett a Prielle Kornélia utcába február 6-án – természetesen a „nagy” felállásban: Balázs Fecó-Fischer László-Fekete ’Samu’ Tibor-Dorozsmai Péter. Az esemény apropójából felhívtuk Fecót.

Hogy szolgál az egészséged?

Fecó: Köszönöm szépen, még garanciális vagyok az orvosaim szerint.

Jó ezt hallani. Hosszú szünet után tavaly májusban ismét koncertezett a Korál és most februárban megint színpadra álltok ugyanott, a Barbában. Hogy éreztétek magatokat a tavalyi bulin és mire számíthatunk a mostanin?

Fecó: A Korál még aktív korszakában sem volt gyakori vendége
Budapestnek – leszámítva a korai, ifiparkos időket. Az elmúlt negyedszázadban szinte csak a jubileumokat ünnepeltük meg egy-egy koncerttel, a legutóbbi alkalom is ilyen volt, ami olyan jól sikerült, hogy a Barba Negra újra meghívott bennünket. Nemcsak a sikeren felbuzdulva, hanem azért is, mert sokan lemaradtak arról a buliról, mivel az utolsó pillanatban került át a Track-ből a Clubba. A mostani koncerten is vendégünk lesz Kiss Zoltán gitáros/énekes, aki már szinte fix tagja a zenekarnak. A dalokat tekintve pedig igyekszünk a kötelező penzumok teljesítésén túl változatos műsort összerakni.

Mivel foglalkoztok mostanában?

Fecó: A mai világ az én generációmnak arról szól, hogy mindenki játszik mindenkivel, mindenki mindent bevállal, ami kielégíti az anyagi és lelki egyensúlyát. Ez a helyzet velünk is. Dorozsmai Peti stúdiózik természetesen, akárcsak a Fekete Tibi, illetve ő sok zenés, színházi felkérésnek tesz eleget. A Samu egy nagyon profi muzsikus, aki a legkülönbözőbb feladatokat látja el, de az ideje nagy részét a színházi árokban tölti. Fischer Lacinak van egy saját zenekara, azzal gyógyítgatja a lelkét, szóval mindenki ügyesen él azzal, amit felkínál neki az élet.

Van-e esély új Korál dalokra, netán lemezre?

Fecó: Nemrégiben jöttem haza az én szövegíró barátommal, Horváth Attilával egy hathetes ausztráliai turnéról, ahová a kint élő magyarok meghívására kísért el engem és sokat beszélgettünk arról, hogy elég rég adtunk már ki közös munkát - nemcsak Korált, Balázs Fecó szólóanyagot sem – szóval lassan ideje lenne valamivel előállni. Egy alkotó embert mindenféle tapasztalatok képesek ösztönözni, - legyen az pozitív vagy negatív – és úgy érzem, összegyűlt az elmúlt időben annyi élmény, hogy idén mindenféleképpen kiadjunk valamit. Persze csakis magánkiadásban, hiszen a lemezpiac már nem az, ami annak idején volt.

Azt tudod, hogy a bakelitre viszonylag jelentős igény van megint, sőt, underground-szinten a kazetta is reneszánszát éli?

F.: Igen? Na, ennek igazán örülök, bevallom, sokkal több kazettám van itthon, mint cd-m. A bakelit virágzásáról tudtam, persze egy újszülöttnek minden vicc új. Most az van, hogy a Vaterán próbálom visszaszerezni a saját anyagaimat, mert anno elajándékozgattam a lemezeket, azok a kiadók pedig, amelyek kiadták annak idején, már megszűntek vagy nem foglalkoznak ezekkel a produkciókkal. Úgyhogy patthelyzet van.

A Ferencvárosban nőttél fel; visszajársz néha régi hangulatokat szippantani?

F.: Így van, a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskolába jártam, ahová még nagyon sokan a szakmából, például a Lerch Pisti is, szegény megboldogult Miklós Tibi, Marton Éva, satöbbi. Természetesen nagyon gyakran járok vissza, hiszen sok barátom lakik arrafele és sok ferencvárosi eseményre kapok meghívást. Különben is szeretem az emlékeimet őrizni, nagyon fontosak számomra.

V.G.