The Devil Wears Prada - "Mi inkább a reményről és a szeretetről énekelünk" - Interjú Dan Williams

Akik azt gondolják, hogy az ohiói Dayton városából...

Akik azt gondolják, hogy az ohiói Dayton városából származó The Devil Wears Prada nevét a hollywoodi film inspirálta – ha nem is túl nagyot -, de tévednek: a keresztény szellemiségű, melodic metalcore brigád 2005-ben, egy évvel a film mozikba kerülése előtt alakult. Igazság szerint, az ominózus mozi alapjául szolgáló 2003-as Lauren Weisberger regényről azt gondolták a srácok a címe alapján, hogy ez egy spirituális témákat boncolgató mű, ezért választották zenekaruk nevéül. Arra, hogy ez mennyire nem így van, hamarosan rájöttek, de akkor már nem akartak változtatni rajta. „Amikor majd Isten előtt állsz, Őt nem fogja érdekelni a Prada sálad vagy a Gucci cipőd” – nyilatkozta Mike Hranica énekes a témával kapcsolatban. A hazai metalcore-rajongók körében is népszerű banda június 27-én, a Hegyalja Fesztivál Pepsi színpadán adja első magyarországi koncertjét, ennek apropóján beszélgettünk Dan Williams dobossal.

- Úgy hírlik, a gitárosotok, Chris Rubey kihagyott néhány koncertet idén, hogy újszülött kisfiával tölthesse az időt. Először gratulálunk Chrisnek, másfelől felmerül a kérdés: A nyári turnéra és Magyarországra már veletek tart?

- Köszi a nevében is! Igen, Chris már jön velünk Európába, csak az As I Lay Dying-gal közös amerikai állomásokat hagyta ki, mert a stúdiómunkálatok ideje alatt nem tudott a családjával lenni, és úgy érezte, a turné már sok lenne.

- Ezek szerint már készül a lemez, amit az idei évre ígértetek.

- Igen, Matt Goldman-nel már dolgozunk a lemezen, de igazán csak akkor tudjuk belevetni magunkat a felvételekbe, ha a turnék lecsengenek. Ez azt jelent, hogy a nyár közepéig nem kezdődik el az intenzív munka, és leghamarabb ősszel jön ki a lemez, természetesen a címéről még fogalmunk sincs. (nevet) Chris hozott egy rakás nagyon súlyos riffet, egy dalunk már össze is állt és már játsszuk is a koncerteken. Annyi biztos, hogy az eddigi legsötétebb, legsúlyosabb anyagunk lesz.

- Köztudott, hogy keresztény szellemiségű zenekar vagytok. Milyen formában nyilvánul meg ez a civil életetekben és banda életében?

- Amikor elindítottuk a zenekart, elhatároztuk, hogy mindenképpen szeretnénk üzenni is valamit a zene mellett a hallgatóinknak. Valami pozitív tartalmat beletenni a művészetünkbe és elkerülni a klisés politikai vagy rock n’roll témákat. Annyian énekelnek a partizásról meg a lányokról, mi inkább olyan dolgokat boncolgatunk, mint a remény vagy a szeretet, effélék. Mindannyian keresztény neveltetést kaptunk, így nyilvánvaló volt, hogy ezt az arculatot kapja a banda is. A hétköznapokban is törekszünk ebben a szellemben élni, de persze mi sem vagyunk szentek. (nevet)

- Tagja vagy valamelyik felekezetnek?

- Én személy szerint nem járok templomba, és nem is tartom fontosnak, hogy valamilyen egyház keretein belül éljem meg a hitemet. De nem ítélem el a vallásokat, mert sok embernek szüksége van rá, hogy tartozzon valahová.

- Mi a véleményed a metalcore jövőjéről?

- A metalcore jövőéjéről? Nos, szerintem tartogat még meglepetéseket a műfaj, bár sokan már évekkel ezelőtt leírták. A zenészek egyre jobbak és jobbak, az újonnan érkezők között mindig van valaki, aki friss vért csepegtet a klisék közé. Nyilván nem várható olyan lendületes épülés, mint 10 évvel ezelőtt, de a hanyatlástól sem tartok. Valami kis változás mindig van, ilyen volt például a melodic metalcore kialakulása, amit mi is képviselünk, most pedig a dubstep beszivárgása jelenti az újdonságot. Ki tudja, még milyen keveredések jönnek?

- Mivel ti is a keresztény metalcore szcénába tartoztok és tavasszal együtt is turnéztatok az As I Lay Dying-gal, szeretnélek megkérdezni – bár biztos unalmas már: Mi a véleményed Tim Lambesis ügyéről? (Lambesis a szintén keresztény As I Lay Dying énekese, a napokban letartóztatták gyilkosságra való felbujtás vádjával. Bérgyilkost akart megbízni felesége ellen.)

- Hát igen, sokan kérdeznek Timről minket is. (zavartan nevet). Az a helyzet, hogy Tim a barátunk, és egy nagyszerű srác. Egyáltalán nem bírjuk elképzelni róla ezt a szörnyűséget. Nagyon szeretnénk, ha kiderülne az ártatlansága.

- Azt gondolod, ártatlan?

- Igen. (továbbra is zavartan nevetve)

- Oké. (nevetek én is) Jártál már valaha Magyarországon?

- Nem még soha, de legalább tudom, hol van! (nevet)

Vígváry Gábor