"Mikor elkezdtük, mindenki hülyének nézett minket" - Magna Cum Laude-interjú

Vélhetőleg már Szíriusz-alsón sem létezik olyan ma...

Vélhetőleg már Szíriusz-alsón sem létezik olyan magyar létforma, mely ne tudná kívülről a Vidéki sanzon, a Pálinka-dal és a Színezd újra című örökbecsűk valamelyikét. A Magna Cum Laude slágergyára pedig tovább üzemel: a zenekar a napokban jelentette meg új nagylemezét Köszönet címmel. Szabó Tibi gitáros-dalszerzővel beszélgettünk.

A Tankcsapdától a KFT-n át a Manökken Proletarzig számos zenekart lehetne említeni, akik nem a hagyományos módon jelentették meg legutóbbi albumukat. Ti továbbra is a tradíciók emberei vagytok?

Sz.T.: Tény, hogy mindenfelé brutális reformok zajlanak ezen a téren. Ez nem új keletű dolog, már egy évek óta tartó folyamat. Én még mindig hiszek abban, hogy a rajongók fizikai valójában szeretnék látni a lemezt. Persze mi is próbálkoztunk szponzorokkal. Annál praktikusabb dolgot én sem tudok elképzelni, mint hogy leállsz tankolni egy benzinkútnál, és ott helyben, nagyon kedvező áron meg tudod venni az új albumot. Viszont egyelőre nálunk működik a hagyományos módszer, büszkén mondhatom, hogy eddig minden lemezünk arany vagy platina lett.

Az új albumon milyen dolgok ihlettek meg titeket?

Sz.T.: Nem vagyunk már tinik, kivétel nélkül az általunk megélt dolgokból merítünk, legyen az öröm, bánat, pozitív-negatív csalódás, vagy éppen az a feeling, amit a koncerteken átélünk. Viszont számomra nagyon fontos az, hogy a dalainkat, szövegeinket mindenki magáénak tudja érezni. Ezek így íródnak meg a mai napig. Ha valaki tudja, hogy a Magna Cum Laude mit takar, az azt is fogja kapni, nem tudunk kibújni a bőrünkből. Minden lemez az aktuális személyiségünket, aktuális lelkiállapotunkat mutatja be.

Tizenöt éves a zenekar. Tudnál-e csúcspontokat vagy éppen mélypontokat kiemelni az eddigi pályafutásotokból?

Sz.T.: Csúcspontként mindenképpen azt a pillanatot említeném meg, amikor úgy éreztük, hogy sikerült áttörnünk. Ez pedig a Vidéki sanzonnal történt meg. Mikor kijött a dal, még nem játszották agyon a rádiók, de ennek ellenére is a nép dala lett. Ezek után elkezdtek özönleni a fellépések, volt olyan év, amikor százhúsz koncertünk volt. Arra is volt példa, hogy napi négy bulit csináltunk. Négyet! Mondjuk ezt egy kisebb fajta bravúr volt megszervezni.

Mező Misi Voice-os szereplése volt bármilyen hatással a zenekar életére?

Sz.T.: Ha volt is, mi nem igazán érzékeltük. Már előzőleg is Syma Csarnok-méretű helyeket sikerült megtöltenünk. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de már kénytelenek vagyunk visszautasítani fellépéseket, pedig hívnának minket esküvőtől születésnapig mindenhová. Ha mindegyiknek eleget tennénk, elindulnánk január 1-jén és december 31-én fejeznénk be.

Mindannyian gyulaiak vagytok, ami nem egy túl nagy település. Tapasztaltál-e valaha irigységet azok részéről, akik már jóval a zenekar megalakulása előtt ismertek?

Sz.T.: Nézd, biztos van példa erre, de az igaz barátok tudják, hogy ugyanaz a srác vagyok, akit megismertek. Van például egy társaság, akikkel focizni járok. Ők rendszeresen oda-odabökdösnek, hogy „megjött a nagy celebfocista!” De abszolút nem veszem magamra, egyik fülemen be, másikon ki. Azért azt hiszem, a szíve mélyén mindenki tudja, honnan küzdöttük fel magunkat. Amikor megalakítottuk a zenekart kb. mindenki hülyének nézett minket, még a névválasztásunkat is kritizálták: „ne már, hogy ezt a megjegyezhetetlen, latin nevet vegyétek fel!” Mi viszont kitartottunk mellette, és meg is lett az eredménye. Ha beütöd a YouTube-on a „magna cum laude” kifejezést, a mi videóinkat adja ki elsőként.