A New Orleans-i "szent" - Interjú Phil Anselmóval

Ki gondolta volna húsz évvel ezelőtt, amikor elősz...

Ki gondolta volna húsz évvel ezelőtt, amikor először olvastam Phil Amselmoval készült interjút, hogy egyszer magam fogok társalogni vele ezen apropóból? Emlékszem, már akkor, tinédzser fejjel megfogalmazódott bennem az emberről az, amire azóta sem cáfolt rá: a nyers modor és szavak mögött nagyfokú intelligencia lakozik, és nagyon szeret beszélni. Mindezek mellé az évek folyamán az a bölcsesség is kikristályosodott, ami már pályája elején, csírájában meg-megmutatkozott a dalszövegekben, nyilatkozatokban. Ha netán valakinek be kéne mutatni Philip Hansen Anselmot: a 90-es évek egyik vitathatatlanul legszuggesztívebb zenekarának, a Panterának hajdani frontembere, akinek már jó ideje (számtalan alkalmi megnyilvánulás mellett) a hobbiprojektnek indult, időközben teljes értékű zenekarrá avanzsált Down az első számú „munkahelye”. A ’91-ben Pantera (Phil-ének), C.O.C. (Pepper Keenan-gitár), Crowbar (Kirk Windstein-gitár, Todd Strange-bass) és Eyehategod (Jimmy Bowers-dob) tagokból verbuválódott formáció június 27-én a Hegyalja Fesztivál nagyszínpadán mutatja meg (immáron másodszor) a magyar publikumnak, hogyan is szól élőben a Sabbath-ízű doom New Orleans-i módra. A felállásban egyedül a bőgős-poszton történtek változások, először az egykori Pantera-, jelenleg Kill Devil Hill-basszer, Rex Brown állt Sexy T. helyére ’99-ben, majd tíz évre rá a Crowbarban is megfordult Patrick Bruders. Jelenleg is ő a Down basszusgitárosa.
Az utóbbi időkben gyakran bukkant fel Anselmo-interjú a nemzetközi és hazai sajtóban egyaránt, elsősorban a nemrégiben megjelent szólólemeze, és a folyamatosan elő-előkerülő Pantera-reunion kérdése kapcsán. Ezekben szinte mindent elmondott, amit az utóbbi időkről tudni érdemes. Vakartam hát a fejem: feltegyem ezredikként is ugyanezen kérdéseket? Végül arra jutottam, hogy arról érdeklődöm, ami valójában érdekel, amit akkor kérdeznék meg, ha csak úgy egy sör mellett diskurálnánk. Este fél 9, beláthatatlan hosszúságú telefonszám a kijelzőn. Na, ez ő.

Első körben megkérdezném: hogy van a hátad? (Az évtizedek intenzív színpadi teljesítménye degenearatív porckorong elváltozásokat okozott Phil gerincében, a nyolc évvel ezelőtti műtét sokat segített, de a mai napig gyakoriak fájdalmai.)

Phil (fáradt, rekedtes hangon, de közlékeny, kedves modorban): Ó…a hátam. Kösz, ma éppen jól. Tudod, vannak kemény és könnyebb napok. Ez a mai épp a jobbak közül való. Nem volt túl sok dolgom mostanában, javarészt interjúkat adunk, készülünk a dél-amerikai turnéra, az időjárás is kedvező éppen (nevet).

Eddig kétszer jártál Magyarországon; milyen emlékeid vannak az országról, milyen benyomások maradtak meg benned?

Phil (gondolkodás nélkül, gyanúsan rutinból): Nagyszerű hangulatok, nagyszerű emberek! Bevallom, amikor először jártam nálatok a Panterával, túl sok szart tömtem magamba ahhoz, hogy tisztán emlékezzem. (Kezd hitelessé válni…) De a legutóbbi alkalomra már tisztán emlékszem, sőt arra is, hogy egyszer korábban is be volt ütemezve egy buli, ami végül nem jött össze. Szóval majdnem háromszor jártam ott! Már sokaktól hallottam a magyar főváros sajátos hangulatáról, és mondhatom: kibaszottul igaz!

Olvastam egy közelmúltbéli interjúban, hogy nem vagy nagy híve a tervbe vett akusztikus EP-nek. Mi a véleményed az Alice in CHains Jar of Flies-áról? Az azért egy elég súlyos lemez, nem?

Phil: Igen, az egy kibaszott nagy lemez! Nagyon szeretem. Valóban egy igazán súlyos album. De mondjuk én, mint Black Sabbath-rajongó nagyon nem örülnék, ha a Sabbath előállna valami akusztikus anyaggal, csalódott lennék. És szerintem a Down-rajongók sem ilyesmit várnak tőlünk. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy lesznek unplugged nóták a következő anyagokon. Bármi lehetséges.

A Viking Crownban (Phil egy 90-es évekbeli, későbbi feleségével közös, black metal projektje) használt művészneved alapján (Anton Crowley) felmerül a kérdés: van valami közöd a LaVey-féle Sátán Egyházához? Illetve mi egész pontoson az álláspontod spirituális kérdésekben?

Phil: Dehogy, semmi közöm hozzájuk! (nevet). Nem vagyok tag vagy ilyesmi, és nem is érdekel, mit csinálnak, ahogy egyik egyház sem. Viszont a két gondolkodó (Aleister Crowley és Anton LaVey), akiknek neveit felhasználtam, érdekes írásokat tettek le az asztalra, volt alkalmam tanulmányozni azokat. De igazából ez csak egy játék volt, hiszen két legendásan extrém figuráról van szó, ráadásul jó hangzású nevekkel. Pont megfelelőek ahhoz, hogy egy efféle nevet összegyúrjon belőlük az ember. Amúgy meg ez az egész vallás-kérdés egyáltalán nem izgat, tőlem mindenki abban hisz, amiben akar, az egész egy nagy lószar (nevet).

Nem szeretnék az ezredik újságíró lenni, aki a Pantera-újjáalakulásról kérdez, de egy kérdést engedj meg: Vinnie az egyetlen akadálya a dolognak?

Phil: Igen! Igen, ő az egyetlen akadály. (Ez a leghatározottabb igen volt, amit valaha hallottam.)

Oké, akkor ennyi a sztori. Mi a helyzet Patrick Bruders-szel? Sikerült beilleszkednie a csapatba?

Phil: Pat régi cimbora, úgyhogy már abban a pillanatban maximálisan a csapat tagja volt, amikor belépett. A Down eredetileg is egy baráti társaságként indult, és csak olyan ember kerülhet be, aki a spanunk. Az azóta eltelt idő is igazolja, hogy Pat maximálisan közénk való zeneileg és emberileg is.

Mit gondolsz, van esély arra, hogy egyszer Európába jössz a szóló produkcióddal és a Warbeast-tel?
Szerintünk nagyon jó lemez lett, szívesen hallanánk élőben is a dalokat.

Phil: Igen, elég nagy esély van rá, de tudod, előbb le kell szűrnünk, hogy mekkora igény van rá. Mindenkitől hallom, hogy kedvelik az anyagot, de még nem látjuk pontosan, milyenek az európai visszhangok. De kibaszottul remélem, hogy ez összejön, természetesen nagyon szívesen mennénk át a Warbeasttel is!

Az órára pillantottam, az előre megbeszélt 10 perc bőven letelt. Zavarba is jöttem, gyorsan meg is köszöntem a beszélgetést, pedig a helységben ülők, akik végighallgatták a diskurzust is úgy érezték, Phil még folytatta volna. Meg persze nekem is rengeteg kérdésem lett volna még, de nem akartam neveletlen lenni. Még bénáztam egy sort az email-cím lejegyzésével, Phil udvariasan felajánlotta, hogy igyunk majd egy sört, én meg biztosítottam afelől, hogy nagyon sokan várjuk itt őket. Nem túloztam, remélem.

Vígváry Gábor