A jó kézműves sörnek van egy „életciklusa” – interjú a London Stone Pubban

Soós Olivér brand manager segített nekünk eligazodni a választékban, és többek között arról is mesélt, mik az igazán minőségi sörök ismérvei.

 

 

A tulajdonos egy nagyon gazdag úriember, aki megvásárolt egy 12. századi kastélyt az angliai Suffolk megyében, mely eleve híres a tradicionális angol sörökről. Nos, ő itt alakította ki a saját sörgyárát. Ebben a kastélyban korábban szerzetesek éltek, akiket a mennyország kulcsainak őrzőiként emlegettek. Innen a St Peter’s-logóban szereplő kulcs. A holló pedig a vikingeket szimbolizálja, akik folyamatosan megtámadták a kastélyt. A tulaj mellesleg nem puszta úri passzióból vette meg ezt az épületet, hanem azért, mert olyan vízforrás volt körülötte, mely alkalmasnak bizonyult a sör előállítására. Ehhez pedig beszerezte a tradicionális alapanyagokat.

 

 

Egy sör sokféleképpen lehet whiskys. Ezt leggyakrabban úgy érik el, hogy a sörgyár felvásárol egy rakás hordót, amiben korábban évekig whiskyt érleltek. Ezekben aztán újraerjesztik a sört, mely átveszi a whisky ízét.

 

 

A Fourpure pl. söröket dobozos kiszerelésben forgalmazzuk, amivel kapcsolatban rögtön szeretnék eloszlatni egy téveszmét. Sokan arra hivatkozva idegenkednek a dobozos söröktől, hogy - az üveges vagy a csapolt verzióval szemben - „doboz íze” van. Az általános sörök esetében némi ízbeli különbség tényleg tapasztalható, de ennek semmi köze a kiszereléshez. Sokkal inkább ahhoz, hogy ezeket a söröket hordós, az üveges és a dobozos verzió esetében más és más eljárással pasztörizálják. A mi söreinket viszont nem pasztörizálják és nem is szűrik, hanem egy horribilis árú, speciális centrifugát használnak a tartósítási eljáráshoz.

 

 

Egy minőségi kézműves sörnek van egy „életciklusa”, ami az illattól az utóízig tart. Ezeknek minimum háromféle különböző ízbeli hatást kell érzékeltetniük fogyasztás közben. Pl. egy gyümölcsös aromát, amit valami kesernyés vagy egyéb íz, majd egy kellemes utóíz követ. A Fourpure sörök ebből a szempontból zseniálisak: ezt a folyamatot mindvégig érzed rajtuk, ugyanakkor az utóíz pillanatok alatt eltűnik. Ez azért jó, mert a sör nem telít el. 

 

 

A London Stone Music Pubba pont mostanában érkezett egy Nelson Weisse nevezetű csúcsminőségű búzasör, mely történetesen egy német cég terméke. Ez egy komlóról kapta a nevét, mely Új-Zélandon egyetlen helyen terem meg. Tehát komlóból készítenek búzasört, ami eleve kuriózum. És mivel az alapanyaghoz egy helyen lehet hozzájutni, nagyon kevés sör készül belőle. Mi is csak négy darab hordót kaptunk belőle némi könyörgés után. Annak ellenére, hogy normál áron adják, igazi különlegességnek minősül.

 

 

Az ipa története kb. a következő: az angoloknak volt egy rakás gyarmatuk a világban, ahová el akarták juttatni a saját söreiket. Ekkoriban nem létezett pasztörizálás, így a sört valahogy tartósítaniuk kellett. Ezt úgy érték el, hogy telerakták komlóval, minek következtében rettenetesen keserű lett. Ezt nevezték el ipának, ami a kezdetek kezdetén egy nagyon rossz minőségű lötty volt. Valahogy azonban mégis népszerűvé vált, de a lagerek és a pillsek nagyon sok ideig elnyomták. Egészen addig, amíg valaki ki nem találta, hogy az iparilag megtermelt söröknél sokkal finomabbakat is elő lehet állítani, ekkor az ipa újból előkerült. És mikor az amerikaiak is felfigyeltek rá, ez a sörfajta gyakorlatilag kivirágzott. Az ipa általános jellemzője a komló, amiből szintén sokféle létezik. Gyakran 4-5 félét is beleraknak egy-egy ízvilág eléréséhez. Ennek következtében tényleg rengeteg verzió létezik belőle: mind a német, mind az angol, mind az amerikai ipa teljesen más ízű, gyakorlatilag ég és föld a különbség köztük. A német ipák nagyon erősek, eltelítenek, és hamar be lehet tőlük rúgni. Ezzel szemben az angol és az amerikai verziók sokkal könnyedebbek, és jellemzően gyorsan eltűnik az utóízük. Nekünk feltett szándékunk, hogy a London Stone Pubban is szervezünk sörkóstolókat, ahol többek között nagyon sokféle ipát is bemutatunk. Nem is elsősorban nem is marketing célból, hanem azért, hogy az embereket arra ösztönözzük, hogy kóstoljanak meg sokféle sört, fedezzék fel a számukra szimpatikus ízvilágot. Eközben pedig rájöjjenek arra, hogy mennyi lehetőség van egy-egy sörben. 

 

 

Tény, hogy cseh sörrel dugig vagyunk, ám ezek közül pont a silányabbak az igazán elterjedtek. Túl is vannak árazva, minek következtében a legtöbben azt hiszik, hogy ezek képviselik a minőséget. Miközben a felső kategóriás cseh sörök nem igazán ismertek itthon.