A jó sör demokratikus alapjog

Ha lenne hazai sörenciklopédia, minden bizonnyal ő írná, azaz Bart Dani, aki a kezdetek kezdetén már támogatva segítette, hogy a magyar kisüzemi sörfőzdék gyermekei megtegyék első tipegő lépéseiket. Enciklopédia helyett egy sokkal nagyobb volumenű könyv került a könyvesboltok polcaira, a sör életrajza, Az Arany Folyam.

 

Feketetea, feketedohány, ritalin. Burjánzó zöld budai kert, végigolvashatatlanul hosszú, veretesen megírt történelmi forrásmunkák, sűrű intellektuális hegymászás. Hozzá végtelen ambientek, ókori templomok korabeli halk neszezéssel, vagy éppen sűrű kelta esőfüggöny, távoli viking dobolással.

 

A vírus kitörése környékén otthagytam a sörbizniszt. A karantén rádöbbentett arra, hogy bármilyen, kreatív, ötletes, kulturálisan izgalmas, vagy őszinte vagyok, végül is nem vagyok más, mint egy fogaskerék a civilizációs túlfogyasztás iszonyatos gépezetében. Nem akartam többé senkinek megmondani, hogy milyen sört vagy párlatot igyon, és miért. 

Tőlem aztán azt isztok, amit akartok, és ha akarjátok, még az instára is kiposztolhatjátok, én úgyse nézem. Inkább mesélnék a történelemről. A történelem valóságosabb és húsbavágóbb.

Így visszatértem eredeti szakmámhoz, és nekiláttam szöveget gyártani. Jó szöveget, amit szórakoztató végigolvasni, sőt le sem lehet tenni, és közben megfordul körülötted a világ.

 

Nem a „sör szerelmeseinek” íródott. Akik az „aranyló nedűről” szóló szokásos sörrajongó gügyögésre vágynak, azoknak nem ajánlom a könyvemet. De annak se, aki ebből akarja megtudni, mit trendi inni, vagy mit illik lenézni.

Tulajdonképpen egy viszonylag szűk közönségnek írtam – azoknak, akik szeretnek és tudnak olvasni, akik élvezik az intellektuális kalandokat, akik szívesen kalandoznak a múltban - már úgy értem a múlt valódi kifürkészhetetlen mélységeiben. A legfontosabb szakmai célom a „letehetetlenség” elérése volt, így eszembe sem jutott, hogy mélyebben belemenjek a sörfőzés technológiai részleteibe.

 

Mára talán alábbhagyott a sörfőzdenyitási láz, és szelektálódni kezdett a piac. A sörfőzdék egymással versenyezve igyekeznek eladni a sörüket, ami akár jó hír is lehetne – a főzdék versengenek a fogyasztók kegyeiért. Ez azonban csak akkor jó hír, ha van jó fogyasztó. Nálunk sosem volt elég gasztronómiailag művelt és jómódú fogyasztó, aki megkövetelte volna a főzdéktől a stabil, jó minőségű sör előállítását.

A vírus és a háború dupla krízise, a világgazdasági válságot beszorzó magyar válság nyomán mostantól még annyi sem lesz sajnos. Így a fogyasztó kegyeiért főleg árban, divatban vagy kommunikációban versenyeznek, nem a sör állandó jó minőségében. Nyilván egy kicsit elfogult vagyok, és nem teljesen általános érvényű az ítéletem, de úgy érzem, a zseniális kreatív kísérletezések kora lejárt, a stabilan jó sörök ideje még nem jött el. A kisüzemi szcénában egyre inkább az dönti el a sikert, hogy van-e elég tőke a vállalkozás építéséhez, jó-e a branding, meg a Search Engine Optimalization.

 

 

Nahát! Ezt honnan tudod? Valóban: a könyv első terve az volt, hogy minden fejezet elé írok egy kis fikciós szöveget, ami megeleveníti az adott kort, és annak konfliktusait, szereplőit. Ez kicsit szétfeszítette a kereteket ezért végül kihagytam a könyvből. Ezek az írások pl ott vannak a fiókban és lehet, hogy adott esetben majd kikerülnek onnan.

Más könyvterveim is vannak. Ha az Arany Folyam sikeres lesz, igyekszem majd még írni könyvet. De ez valójában életforma kérdése. Nem mindig egyszerű megvalósítani a könyvírói életformát – sok idő kell hozzá, nyugalom és csend. Ezek nagyon drága dolgok.

 

A sör egy sokoldalú innivaló, aminek izgalmas történelme van, de messze nem annyira érdekes, mint a sört megívó ember. Kimondhatjuk, hogy önmagában a sör teljesen érdektelen molekulahalmaz. Én nagyon tudom élvezni a jó sört, de nem jobban, mint a jó bort vagy whiskyt. Mindegyiknek megvan a maga zenéje és én hallom ezeket a dallamokat. Az átlagnál többet tudok a sörről, de nem vagyok különleges sörfogyasztó.

Én elég magabiztosan meg tudom állapítani, melyik sör ízlik és melyik nem, függetlenül a divattól, a brandingtől vagy az ártól. Ez amúgy gyakorlat kérdése és sok más művelt fogyasztó is képes rá – sajnos korántsem mindenki.

Ha arra kérsz, hogy nagyívű metaforákban gondolkozzak, és a sör spirituális lényegét ragadjam meg, akkor azt kell mondjam, hogy a sör az ember és a természet ősi együttműködésének pecsétje. Mint egy régi szent szöveg, melyet minden nap átmásolunk új papírra.

 

Írta: Könnyű Flóra