„A négy varázsszó azt írja le, ahogy mi gondolkodtunk, dolgoztunk, megéltük a mindennapokat”
A Road zenekar november 25-én és 26-án dupla bulira készül a Barba Negrában, miközben a M.A.T.T. lemez évfordulóját is mostanában ünneplik. Molnár Mátéval beszélgettünk.
A Kettő bennem az én most már egy éve jelent meg.
Tavaly októberben tettük ki ezt a dalt, ami a lemez nyitódala és előfutára is volt. Hozzánk közel álló emberek megkérdezték tőlünk, hogy biztos ez a megfelelő dal-e e erre a szerepre, mivel ez nem olyan könnyen befogadható. Mi mégis emellett tettük le a voksunkat, és szerintem nem döntöttünk rosszul.
Ez egy sokkal komolyabb hangvételű lemez lett, mint a korábbiak.
Igen, még a vidámabb riffekkel tarkított dalok is elgondolkodtatóbbak. A szövegek sokkal többrétűek, mint sok korábbi kedvenc, a Nem elég, a Megint nyár vagy a Nem kell más. Azokat a dalokat is nagyon szeretjük, de azok már meg lettek írva. A M.A.T.T. anyaga gondolati síkon gyülekezett az évek alatt, mind zeneileg, mind szövegileg, és aztán alakult albummá tavaly. Büszkén felvállaljuk a végeredményt. Nem egy mérges pattanást nyomtunk ki magunkon, hanem inkább nőtt még egy kezünk.
Sokkal bölcsebb az egész.
Felfedeztük, hogy van még bennünk olyan tartalék, ami távolabbra mutat. A bölcs szót talán még nem írnám fel a zenekar fejfájára, talán majd 35 év múlva. Tény, hogy sokkal fajsúlyosabb a mondanivaló. Úgy vettük észre, hogy a közönségnél is működnek a M.A.T.T. dalai, ami nekünk nagy öröm. Egy új lemez beharangozásánál mindig nagy a felhajtás, nemzetközi és hazai zenekaroknál is látjuk ezt, aztán a megjelenés után előfordul, hogy a szakma és a közönség is lehúzza az új anyagot, régi lemezekkel példálóznak. Mi nem a szakmának készítünk lemezt, hanem elsősorban magunknak, és szerintem ez is volt a titka a M.A.T.T. sikeres fogadtatásának a közönség részéről.
Az évek alatt, amíg mindez felgyülemlett azért csak kellett történnie valaminek, hogy most ott állj elől és üvöltsd, hogy Merni, Akarni, Tudni, Tenni.
Régen fölállt a szónok a hordóra és elmondta azokat az okosságokat, amiket ő jónak tart az életben, amik neki működnek. A szabadság hirdetése mellett nekünk is van küldetésünk. Nem a rosszra akarunk uszítani. Egy koncert nemcsak az italozásról és a dugásról kell szóljon, bár ezek is velejárói az életnek, szép dolgok. Ha viszont a hétköznapok is erről szólnának, akkor viszonylag rövid lenne a földi létünk. Ezek mellett vannak további szép dolgok, amiket meg kell látni. Mindenkinek vannak szar napjai, nem kell kétségbe esni, tessék tovább menni és csinálni. A négy varázsszó azt írja le, ahogy mi gondolkodtunk, dolgoztunk, megéltük a mindennapokat. Mi kétezer lelket számláló kis faluból vagyunk, ahol az ég világon semmi nincs, csak nagyon sok szőlő meg egy Mátrai Erőmű Rt., ahol több ezer ember dolgozik az agglomerációból is. Ha ide születsz, akkor az a sorsod, hogy az erőműben dolgozol, otthon van egy kis háztáji szőlőd, amiből vagy bort csinálsz vagy eladod a nagybani piacon Pesten fillérekért. Amikor mi a szüleinknek bejelentettük, hogy zenekarosdit fogunk játszani, akkor mondták, hogy játszatok csak, de előbb-utóbb el kell menni dolgozni. Ha az ember kinyitja a szemét, bátrabban gondolkodik és megpróbál tenni azért, amit szeretne elérni, akkor akár még az is lehet, hogy ebből a kicsi faluból egy viszonylag ismert magyar zenekarba kerül egyszer csak bele. Persze, sok-sok akadályon és izzadságcseppen át, de a vége ez.
Most az álmotokat élitek. Kiegyensúlyozottá tesz a heti többszöri koncertezés is gondolom.
A balansz nálunk tényleg abban rejlik, hogy a péntek meg a szombat hangos, őrült, gyors, pörgős. Vasárnaptól csütörtökig pedig a mátrai kertembe járnak be a szarvasok, a mókusok lopják a diót, az utcánkban naponta három autó megy el, amiből az egyik a miénk. A nyári fesztiválszezonban kicsit nagyobb az őrület, de aztán itthon visszakapjuk a nyugalmat a családtól és a falutól.
Ott egyébként felnéztek rátok?
Nem véletlenül van az a mondás, hogy az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Mi gyerekkorunk óta itt lakunk, itt jártunk óvodába, iskolába, ismerjük az iskolaigazgatót, a takarítónénit, a buszsofőröket és mindenkivel köszönőviszonyban vagyunk. Ugyanúgy elmegyünk a boltba kenyérért, az óvodába a gyerekért. Nem úgy éljük ezt meg itt, mint egy koncert után, mikor lejövünk a színpadról és mindenki aláírást meg fotót akar. Hála a jó Istennek itt ugyanazok a falusi srácok vagyunk. Szeretnek minket, és elfogadják, hogy már 12 éve itt próbálunk a faluban. Nem valami nagy emberekként vagyunk itt számon tartva.
Év végén az első dupla koncerteteket adjátok Budapesten.
Én először nem nagyon mertem ebbe belevágni, de úgy tűnik, nem nekem lett igazam. A pénteki napra már elfogytak a jegyek, és úgy tűnik, a szombati nap is lassan telt ház lesz elővételben. A pénteki nap egy best of nap lesz, az elmúlt 12 év legnagyobb kedvenceivel. A szombati nap nem ezekről a dalokról fog szólni, hanem inkább az izgalmasabb, kevésbé játszottakról, kapcsolódva a Jó Reménység turnéhoz és a M.A.T.T. lemezhez. A M.A.T.T. egyébként november 20-án lesz egy éves, és ezen a napon fog érkezni a címadó dal videója, ami egy nem hagyományos koncertklip lesz, ráadásul a hangban is várható egy kis meglepetés.
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.11.15.
MaryMoss
