„A személyes konfliktusok ideje már elmúlt”

„A személyes konfliktusok ideje már elmúlt”

Szakácsi Greg a kilencvenes évek legendássá vált punk zenekara, a C.A.F.B. frontembereként vonult be a hazai köztudatba, ám még 2000 előtt távozott is onnan.

Új, immár tiszta életét Seattle-ben rendezte be, ahol Sledgeback nevű zenekarával ma már komoly sikereket tudhat maga mögött. Ez persze, nem azt jelenti, hogy elfelejtette, honnan jött. A tavaly megpendített C.A.F.B. újjáalakulás az évben ölt majd kézzelfogható testet: nemrég egy ötszámos EP-vel vezették fel a már készülő nagylemezt, márciusban pedig fellép a zenekar a Retro Punk Bulin, a Dürer Kertben.
 
Várod, hogy hazajöhess most márciusban?
 
Mindig várom, jó hazamenni és remélem, most is az lesz. Az életem egy részét ott töltöttem, egyrészt ez az, ami odaköt. Másrészt Magyarország jó hely. Sokkal jobb, mint aminek az ott élők hiszik. Persze, erre majd mondják, hogy nekem könnyű Amerikából ezt gondolni. 
 
Amikor kimentél, akkor is ugyanezt gondoltad? 
 
Egyáltalán nem, de ez a saját hibáimnak köszönhető. Ha olyan szinten önrombolóvá válsz, hogy képtelen vagy látni a napsugarat a szeméthegyről, amit magadnak építettél, akkor minden rossznak tűnik. Nekem nem nagyon volt más kiutam akkor. Nem az országgal volt a gond, sokkal inkább a társasággal, amit magam köré szerveztem. De velük sem volt baj, én ástam magam a mélyére. 
 
Te szereted magad?
 
Ami miatt biztosan szeretem magam, bár nem hiszem, hogy jobban, mint mások, az az, hogy az irányt meg tudtam változtatni. Meg tudtam találni a kiutat. Ahhoz kell egyfajta ego, hogy ne úgy tekints a világra, mintha értelmetlen lenne. Nekem kellett eldönteni, hogy nem, még nincs vége, még megyünk egy kicsit. Lehet, hogy néhányan megpróbálják ezt a témát elkerülni, pedig a dolog az egészséges egoizmusban gyökerezik. Anélkül elég nehéz frontembernek lenni, hogy nem szereted magad. 
 
Más frontembernek kell lenned a Sledgeback-ben, mint a C.A.F.B.-ban? 
 
Eleve más nyelven énekelek, máshogy fogalmazom meg a gondolataimat. Más a háttere is a két dolognak, ami látszik az ember viselkedésén a színpadon. Én nem próbálok meg más lenni. Vagyok, ami vagyok. Ez az angol és a magyar nyelvű dalaimból is ugyanúgy lejön. 
 
Miközben most már össze is keveredett a két dolog, hiszen a Sledgeback-kel is csináltatok magyar dalokat. 
 
Ez a keveredés volt az egyik célja az egésznek. Akármi történt, magyar vagyok. Hiába vagyok amerikai állampolgár, nem váltam amerikaivá. A Sledgeback-ben is érezhető ez, a többieket pedig érdekli, honnan jövök. Persze, magyar dolgokról nem tudok úgy írni, mert nem élek ott, de pont ezért lehet érdekes ez a fajta megközelítés. A Sledgeback valamilyen szinten a C.A.F.B. folytatása. 
 
A C.A.F.B. meg egy időnként rátok törő dolog? 
 
Hosszú ideig még erről sem volt szó. Ez egy folyamat volt 2004-től, több fázison vagyunk túl. 2015-ben volt egy koncert otthon, aminek keretében elbeszélgettünk Sütivel, mutogattunk egymásnak zenéket és demókat is készítettünk. Akkor jutottunk arra, hogy csinálni akarjuk, és ebben a formában: ha otthon vagyok, koncertezünk és csinálunk egy rendes nagylemezt. Ebbe Urbán Laci is belefolyt. Mára már mindenkinek van másik zenekara a C.A.F.B.- n kívül, mindenkinek megvan a maga kis világa, de arra jutottunk így hárman, illetve Mogyival négyen, hogy így akarunk színpadra állni. 
 
Milyen távkapcsolatban készíteni egy lemezt?
 
Jó, mert nem kell néznem az arcukat. :) Volt már korábban is erre példa, így mondhatjuk, hogy megszoktuk a dolgot. A nagy előnye, hogy nincs elhamarkodva semmi, át tudjuk gondolni, hogy mi miért és hogyan legyen. Persze, hosszadalmas is, mivel én sem tudok ezzel minden nap foglalkozni, és időigényes, de a mai technikával nem nehéz átküldözgetni egymásnak felvételeket. Át tudjuk beszélni telefonon is a dalok és a szövegek sorsát. 
 
És így el lehet kerülni az olyan konfliktusokat, amik a személyes kontaktusból fakadnának. 
 
A személyes konfliktusok ideje már elmúlt, én negyven, a többiek ötven felett vannak. Egy idő után megnyugszik az ember, jobban átgondolja, mit és hogyan mond a másiknak. Ha elkészül egy felvétel, van idő arra, hogy leülepedjen mindenkiben. A Rock zenét akkor érdemes csinálni, ha tudsz neki örülni. Ha nem érzed, akkor abban a pillanatban félre kell tenni. Átjön a felvételről, milyen hangulatban voltál, mikor készült. A kérdés, hogy ha tükör elé állsz, akkor bele tudsz-e nézni nyugodt szívvel. Ez lejön az anyagról, amit készítesz, az emberek alkotnak egy képet rólad. Ezért is maradtak abba a dolgok a C.A.F.B.-vel, a megfásultság nem tesz jót a dolognak. Kellett több mint egy évtized, hogy úgy érezzük, közzé tudunk tenni valami olyat, ami őszinte. Ha a pénzért csinálnám, már nem csinálnám. 
 
Ezentúl hol itt, hol ott képzeled az életed?
 
Miért, más nem hol itt, hol ott van? Én itt élek Amerikában, itt vannak a dolgaim. Az új C.A.F.B. lemez biztosan hoz majd új színt ebbe, és ha nem is koncertezünk majd minden hétvégén, akkor is biztosan több alkalmam lesz hazamenni. Szeretnénk, ha azon az évi pár koncerten a közönség őszintén látná a zenekart. Ha valaki meg külön akar látni minket a saját zenekarainkkal, akkor arra is megvan a lehetősége. 
 
De ha együtt lesztek, az egy jóérzésű dolog lesz. 
 
Pontosan. Ezért hagytuk abba egy időre, és most ezért is folytatjuk. Nem erőltetetten mondjuk el azt, amit már elmondtunk. Van oka és van alapja a dolognak. 
 
Hogyan mutatnád be az új lemezt? 
 
Van benne egy kis grunge, egy kis rock, de alapvetően ez punk zene, egyszerű zenei futamokkal, részben elgondolkodtató szövegekkel. Ugyanazok vagyunk, akik voltunk, kicsit maibb hangzással, ami persze nem azt jelenti, hogy nem hangszerként szólnak a hangszerek. A hatszámos EP-t már közzétettük. Ez a felvezetője a nagylemeznek, amin 14-15 szám lesz. Részben hasonlítani fog a Sledgeback legutóbbi albumára, a 36206-ra. Én szeretem természetesen követni azt a hangzást, ami jön belőlem. 
mm.alvajaro