„A szívem magyar, de az életem amerikai”

„A szívem magyar, de az életem amerikai”

A C.A.F.B. egykori énekes gitárosa Szakácsi Greg Amerikában kezdett új életet több mint tizenöt éve.

A zenélést persze nem hagyta abba: a Sledgeback nevű zenekarával most készített új lemezt, amin magyar nyelvű dalok is hallhatók. 
 
Az új Sledgeback-lemez felerészt magyar dalokat tartalmaz: hogy jött ez az ötlet?
 
Őszintén szólva én már nagyon szerettem volna egy ilyen jellegű lemezt, de mostanra érett meg bennünk. Magyar utalású dalunk már volt, mégpedig a 2010-es lemez Palinka című dala, de magyar nyelven a Sledgeback eddig még nem adott ki semmit. Régebben sok amerikai kérdezte, hogy van-e olyan dalunk, amit az anyanyelvemen éneklek, szóval érdeklődés már volt eziránt. 
 
Egy ilyen ötlethez mit szóltak a helyi zenésztársaid, vagy a lemezkiadód? Mennyire lehet eladható egy ilyen lemez Amerikában? 
 
Úgy érzem, az amerikaiak nagyon nyitottak az új vagy szokatlan dolgok felé, ennélfogva a csapat tagjai már a kezdetektől fogva támogattak abban, hogy helyezzem előtérbe magyarságomat. Kiadói részről meg azért nem volt gond, mert erre a lemezre egy hazai céghez, a GrundRecordshoz szerződtünk, az eladhatóság miatt pedig azért nem félek, mert azt hiszem, hogy tizenkét év és számos angol nyelvű lemez után ezt már simán megtehetjük. 
 
Terveztek-e magyar koncerteket a félig magyar lemez kapcsán?
 
Tervek már régebben is voltak, de nem lett belőlük semmi. Azt gondolom, hogy a lemez megjelenése után többet tudok majd. Sok meghívást kapunk Magyarországról, az Egyesült Királyságból, Németországból és Szlovéniából is, úgyhogy mi is nagyon szeretnénk ezt végre összehozni. 
 
Amerikában mennyire sikeres a Sledgeback, mekkora helyeken játszotok?
 
Ez mindig attól függ, melyik városban, vagy melyik államban játszunk. Általában a kisebb-nagyobb rockklubokba kötnek le minket. Mivel nyugati parti zenekar vagyunk, legtöbben itt ismernek minket: Seattle, Los Angeles, Portland a mi városunk. 
 
Jövőre lesz húsz éves a CAFB legendás Zanza lemeze: megünnepled az évfordulót?
 
Egy ilyen típusú dolog felvezetése lesz március 18-án a Dürer-kertben, ahol az 1996-99 közti C.A.F.B.-felállás lép majd a színpadra egy retróbuli erejéig a Hétköznapi Csalódások és a Prosectura társaságában. A koncerten csak kilencvenes évekbeli C.A.F.B.-dalokat fogunk játszani, és a műsor gerincét az 1997-es Zanza és az 1999-es Minden-ható alkotják. Visszatér a korabeli felállás, tehát Urbán Laca dobol, Süti basszusgitározik, én pedig gitározom, úgy, mint régen. Az egyetlen különbség az lesz, hogy az eredetileg billentyűvel rögzített részeket egy másik gitáros játssza majd. 
 
A zenélés mellett mivel foglalkozol egyébként?
 
Szórakoztatóipari világítástechnikával foglalkozom, főleg fénypultokon, tévéfelvételeknél, koncerteken és nagyobb rendezvényeken, úgyhogy a civil munkám is közel van a színpadhoz.
 
Elég régóta élsz már Amerikában: magyar vagy amerikai zenésznek érzed magad inkább?
 
Nehéz erre válaszolni. Magyar vagyok, magyarnak születtem, viszont, ha lehet így fogalmazni, Amerikában váltam igazán felnőtté, és a felnőttkoromat már itt töltöttem. Igazából mindkét országban otthon érzem magam. Talán azt mondanám, hogy a szívem magyar, de az életem amerikai.