Álomvilágban élnek

 

Fotó: Őry Szilveszter

 

 

 

PP: Talán sokkal könnyebb, ha alapul vesszük a home-stúdiók adta lehetőségeket és az internet berobbanását. Ez is magyarázza, hogy gombamód szaporodnak manapság a zenekarok. Emiatt talán nehezebb is kitűnni a tömegből, de szilárd meggyőződésem, hogy minket a zene mindig kísérni fog. Gondolom tíz év múlva világosabban láthatjuk, hogy mire volt ez elég.

 

MM: A körülmények mindig olyanok, amilyenek, meg ahogy a szereplői alakítják. Néha nehéz, máskor meg könnyű az élet nevű játékot játszani. Nem olyan rég még egy vidéki művészeti szakközépbe jártunk, ahol a próbateremtől, a koncerteken át a hangfelvétel-készítésig szinte minden az ölünkbe pottyant. Az más kérdés, hogy abból a pár száz emberből azóta ki mit kezdett az ott szerzett tapasztalatokkal, a tehetségével, vagy úgy egyáltalán kinek mire volt lehetősége. Az otthonát mindenki megtalálhatja az Egészben. Az odavezető út kalandjainak és vívódásainak lenyomata meg ott lesz a dalokon. Hogy azok miként és mennyi emberhez jutnak el, azt lehet ügyesen befolyásolni, de közben az Univerzumnak is megvan a maga kis tempója és rendje.

 

 

 

PP: Ilyenformán nem hiszek a szubkultúrákban… És egyáltalán kinek érdekesek ezek az adatok? Ma már bekapcsolod a mobilod, és előtted a világ. Elidőzik az ember egy-egy állomáson, aztán becsukja a böngészőt, majd talál valami érdekeset, rápörög, elmondja a barátainak, és újra becsukja a böngészőt. Én reggel metalcore-t hallgatok, napközben popot, este meg komolyzenét… A mai információ áradatban nagyon zárkózottnak kell lenned ahhoz, hogy befalazd magad egy adott műfajba. Látható jelei vannak egy zenekarnál, mikor próbálja kiszolgálni a nagyközönség igényeit, és eladható terméket gyártani. Ez általában nagy befektetéssel és hírveréssel jár, de nem hiszem, hogy az előttünk járó legendák ezért kezdtek volna el zenélni.

 

MM: A mai fiatalok ilyen fajta forgolódását, kattintgatását és pörgését az apáink generációja gyakran a tudatlansággal és az elmélyedés hiányával azonosítja. Pedig Hendrix neve nem fog feledésbe merülni, csak lehet, hogy páran kizárólag egy H&M pólón találkoznak a nevével. És akkor mi van?! A világ tele van zenével, és minden keveredik mindennel. Valahogy el kell tölteni az időt a Földön, nem szólhat mindig ugyanaz a sláger. Ráadásul ma már nem elég az, ha csak szól, minden érzékszervünkre hatnia kell egy jó produkciónak.

 

 

MM: Jó esetben ez a kettő kéz a kézben jár. Ismerünk nagyon trú arcokat brand nélkül, de nagyon jó brandeket is trú arcok nélkül. Mindenki ítélje meg maga kit milyen kategóriába pakol. Már ha ez a pakolgatás tényleg olyan fontos neki. Alapvetően azzal semmi baj nincs, hogy önmagad, azaz a trú oldalad, megpróbálod másoknak úgy megmutatni, hogy az lehetőleg érdekelje is őket. Őszintén zenélni a kisszobában is lehet, ha viszont valami extra mondanivalód, amit minden áron át akarsz adni, akkor biztos felveszel egy indiánjelmezt vagy ledobod a pólód, mielőtt bekapcsolod a webkamerád… és még ennél messzebbre is mehet, aki akar.

 

PP: Ha az a kérdés, hogy a valóságban is szexelünk-e, akkor a válaszom, igen. Egyébként trúnak lenni valószínűleg olyan adottság, mint a haj vagy a szem színe… Ezt általában nem te döntöd el magadról. Rengeteg platformon ott lehet ma már lenni, ha meg produkcióban gondolkozol, akkor muszáj is. Mi még csak ízlelgetjük ezt az egészet, de az instánkra nagyon büszkék vagyunk, szeretjük csinosítgatni.

 

 

MM: Ha folyton meg akarsz felelni a trendeknek, akkor hol vagy te? A mi dalaink nem azért születnek, mert épp levettük, hogy ez meg ez milyen menő mostanság. Az Álomvilágon található 10 dal mindegyike az életünket tette jobbá. Olyan lelki krízishelyzetekben születtek, amikor pont, hogy hátat fordítottunk a külvilágnak, hogy megoldjunk valamit magunkban. A klasszikus dob-bass-gitár-ének felállás talán nem a legtrendibb manapság, de a mi fejünkben így szólaltak meg az első lemez dalai. Persze, mi is forgolódunk tovább, vár minket is a digitális mennyország.

 

PP: Ma már nem csak az erősítőmet, de a számítógépemet is be tudom kapcsolni és élvezem az elektronikus zene adta lehetőségeket. Rengeteg dalunk született ilyen környezetben. Ennek ellenére nem követünk trendeket, a lemezeink a saját felfedezéseinket fogják tükrözni és már most látszik, hogy még sok irányba fogunk kacsintgatni.

 

 

PP: Hetente írunk új dalokat… de egy lemezt formába önteni ennél sokkal nagyobb falat. Általában nem azért csinálja ezt az ember, mert különösebb értelme van… Egy lemez (jobb esetben) egy szelet az előadó valóságából (vagy álomvilágából) és szerintem vannak még köztünk olyan teremtmények, akiknek ugyanilyen jóleső érzés megmártózni egy-egy ilyen alkotásban, mint nekünk.

 

 

 

PP: Úgy terveztük, hogy a befolyt összegből elutazik a zenekar egy egzotikus szigetre, de ez érthető okokból kifolyólag nem jött össze…úgyhogy maradunk zenélni. Komolyra fordítva a szót, egyfolytában álmodozunk meg ötletelünk, hogy mit hogyan miért, aztán a megvalósítás mindig rázósabbra sikerül, mint kigondoltuk. Mindenesetre szeretnénk megmutatni magunkat és a lemezünket fél-elektronikus köntösben, és megajándékozni azt a maroknyi embert, aki fogékony ránk egy igen beható élménnyel. Lehetőség szerint színházi környezetben, komoly technikai háttérrel. Aztán az eddig fiókban pihentetett dalokat is érdemes lenne szemlére venni.

 

MM: A legfrissebb őrületünk a kézműves pólógyártás. A grafikusunkkal, Varga Ákossal sokat agyalunk merch dolgokon is. Még nem akarjuk lelőni a poént, de a zenén kívül is vannak izgalmas dolgok a tarsolyunkban.

 

 

PP: Átlag heti 20 órát töltök ágyban… hiányzik…

 

MM: Úgy tartják, az ember a félelmeiről, illetve a vágyairól álmodik. És hát ezt direktbe is lehet csinálni. Néha egyszerűbb becsukni az ajtót és álmodozni a négy fal között… Ez a mi kis szentségünk.