„Azt kell nyújtani, amit ígérünk, és mindazt a lehető legprofibban és a legmagasabb művészi értéken.

„Azt kell nyújtani, amit ígérünk, és mindazt a lehető legprofibban és a legmagasabb művészi értéken.

Az Orlai Produkciós Iroda tavasszal újabb darabokat mutat be, és már a nyári premierek is körvonalazódnak. Orlai Tiborral beszélgettünk színházról, menedzsmentről és az Iroda közeljövőjéről.

Mindenki fejtegetni próbálja a titkát: véletlenek folytán keveredett a színház világába, Ön volt az első igazi színházi producer itthon, és óriási sikereket ért el mostanáig… A témaválasztásnak tulajdonítja a sikert? Többször nyilatkozta, hogy fontos társadalmi kérdéseket boncolgatni és elgondolkodtatni az embereket. A valóság viszont fájdalmas. Ezek szerint mazochisták az emberek?

Én ezt másképp látom, mint ahogy a kérdésben megfogalmazásra került. Véleményem szerint az emberek olyan színházi előadásokra kíváncsiak, amelyek róluk szólnak. Amelyek azokról a mindennapi problémákról és kérdésekről szólnak, amelyekben élnek. Ezek a problémák nem feltétlenül jelentenek drámai helyzetet. Természetesen vannak olyan előadások is, mint a Happy Ending, a Száll a kakukk fészkére vagy az Egyasszony, de ezen kívül mindennapi problémákkal foglalkoznak a darabjaink, amelyeknek a megtekintésével akár segítséget kaphat a közönség ezek megoldásához.
A sikerünk nem feltétlenül a témaválasztáshoz köthető. Nagyon fontos, hogy amiről beszélünk, azt hitelesen tegyük, hiteles művészek magas színvonalú tolmácsolásában. A közönség ma már nagyon érzékeny. Az anyagi lehetőségei az embereknek beszűkültek, és nagyon meggondolják, hogy mikor mennek színházba. Ha hiteltelen előadást látnak, álművészieskedést, haknit, akkor oda nem fognak többet menni. Az a lényeg ma, hogy azt kell nyújtani, amit ígérünk, és mindazt a lehető legprofibban és a legmagasabb művészi értéken.

Az Orlai Produkciós Iroda egy szponzorok által támogatott magánvállalkozás. Mivel lehet megnyerni manapság egy tisztán kereskedelmi alapon működő céget, hogy szálljon be a kultúra menedzselésébe?

Anyagi szponzorunk már gyakorlatilag nincs. Az elmúlt 5 évben talán egyetlen olyan partnerünk van, aki anyagi szponzorként is támogatja előadásainkat. Ma inkább barter formában lehet a marketing és a szolgáltatás területén szponzorokat találni, ami természetesen ugyanolyan fontos része a mi munkánknak. Abban, hogy hogyan tudjuk kommunikálni a darabjainkat, nagyon fontos szerepe van a kültéri marketingnek, a nyomtatott sajtónak, az online-nak, és ebben a szponzorok részvétele az nagyon fontos.

Egy ideje tanítja is a színházi menedzsment fortélyait. Szakemberből soha nincs hiány? Ön szerint hogy áll itthon ez a dolog?

A színházi menedzsment esetében úgy gondolom, hogy egy attitűdöt, egy gondolkodásmódot lehet megtanítani. Az, hogy kiből lesz jó kulturális menedzser az attól függ, hogy ő mennyire érzékeny, mennyire empatikus, és mennyire tudja a megtanult alapvető dolgokat a mindennapi életbe átültetni. Ha elvégez az ember egy egyetemet, főiskolát, ott egy alaptudást kap. Az, hogy aztán mennyire lesz sikeres, az a saját képességein, természetesen a szerencséjén, és sok minden máson is múlik. Megtanítani csak az alapokat lehet, fortélyokat nem lehet megtanítani, mert az mindig más, az mindig egyedi. Ennek a szakmának pont az a lényege, hogy nagyon érzékeny művészemberekkel dolgozunk együtt, és nincs két ugyanolyan ember, nincs két ugyanolyan művész, színész, rendező, jelmez- vagy díszlettervező, mindegyiknél más a megközelítés útja ahhoz, hogy a legjobbat tudja kihozni saját magából és az alkotótársaiból. Ez a kulturális menedzsmentnek a kulcskérdése, hogy mennyire tudjuk megtalálni az utat a művészekhez, és mennyire tudjuk elérni azt, hogy a művészek a közös célt teljes egészében képviseljék és építsék.

Hogyan összegezné az Iroda tavalyi évét, akár számokban? Mely darabok érték el a legnagyobb sikert? Sok állandó színésszel dolgoznak, de mégis kik az év felfedezettjei?

Az előző évad elég sikeresnek mondható. Közel 60-70 ezer néző jár a Belvárosi Színházba évente, és körülbelül ugyanennyi néző látja vidéken is az előadásainkat. Van egy állandó törzsközönségünk, van 4000 bérlettulajdonosunk, akik szívesen járnak hozzánk, és ezt én nagyon nagy dolognak tartom. Nekünk nincs társulatunk, az Orlai Produkciós Iroda egy projektalapon működő szervezet, de természetesen van több olyan művész, akivel egyre szorosabban dolgozunk együtt. Nyilván szükséges a saját arculatunk kialakulásához, hogy legyenek visszatérő arcok, mindez meghatározza a brand-ünket. Másrészt ez egy logisztikai kérdés is. Egyre több olyan művész van, aki hozzánk kötődik, és ez az egyeztetéseknél külön előnyt jelent számunkra. Nagyon hálás vagyok, hogy nagy művészek is hittek bennünk és örömmel jöttek hozzánk. Kulka János, Hernád Judit, Udvaros Dorottya, Csákányi Eszter, Vári Éva, Lázár Kata, Benedek Miklós, de természetesen egyre több fiatal is van, Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia, Lovas Rozi, és vannak olyan arcok is, akik nálunk debütáltak, például Nagy Dani.

Önálló estek, monodrámák is gyakran műsorra kerülnek.

Én hiszem azt, hogy vannak olyan pillanatok a művészek életútjában, amikor szükséges, hogy összegezni tudjanak, el tudják mondani azt, hogy hol tartanak, honnan indultak, mit csinálnak, mi az, ami kimaradt, mi az, amit sajnálnak ebből, merre tart az ő életük és művészi gondolkodásuk. Ezért vannak olyan nagy formátumú művészek önálló megszólalásai, mint Csákányi Eszter, Kulka János, a közeljövőben pedig bemutatásra kerül a Hernádi Pont Hernádi Judittal. Lényeges, hogy elmondják, hogy mit gondolnak a világról, és az ő helyükről a világban.

Általában a tavaszi-nyári időszakban mutatják be új darabjaikat. Facebook oldalukon egy Beatles-re hajazó sajtófotót is megosztottak, júniusi premiert ígérve. Ez mi lesz?

Valóban így van, hogy nekünk a nyáron szokott 3-4 nagy bemutatónk lenni és az évadban kevesebb. Ez az év eltérő, mert most március-áprilisban három nagy bemutatónk is lesz. Lesz az Őszi Szonáta a Thália Színház Mikroszínpadán, ami egy együttműködés. Lesz a Hernádi Pont és a Várj, míg sötét lesz, ez egy krimi, ilyen még nem volt a repertoárunkon. Mindig van júniusban egy nagy bemutatónk a Belvárosi Színházban, ez tavaly a Hair volt, tavaly előtt az Amadeus, idén az Egy fenékkel két lovat című zenés komédia lesz. Firedenthál Zoltán, Lovas Rozi, Nagy Dániel Viktor és Lukáts Andor jegyzik többek között ezt az előadást. Ez a hatvanas évek Brighton-jában, Angliában játszódó darab, és Beatles korabeli zene dominálja az előadást. A jövőben az Egy őrült naplóját is be fogjuk mutatni Keresztes Tamás főszereplésével, Bodó Viktor rendezésében, és nyáron kezdődnek a próbái a kortárs magyar író Dés Mihály Pesti barokk című darabjának, Kern András és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével.

Idén nyáron is járni fogják darabjaikkal az országot? Melyik szabadtéri színházat vagy színházi fesztivált emelné ki partnereik közül?

Nyáron lesz körülbelül 60 előadásunk vidéken különböző szabadtéri rendezvényeken, és talán a Balatonföldvári Kult Kikötőt és a Pécsi Szabadtéri Játékokat említeném meg, mint a két legnagyobb nyári partnerünket.  

Több infó...