„Így érdemes popzenét csinálni”

„Így érdemes popzenét csinálni”

Dzsúdló-interjú

Hogyan néz ki a popzene 2021-ben? Ha van róla egy erős prekoncepciód, akkor Dzsúdló második LP-je valószínűleg meg fog lepni: a Szörnyeteg 11 dalon át fokozatosan bontja le a sztereotípiákat, ahogyan újabb és újabb rétegeket fejt le a műfajról – vagy éppen ad hozzá. Hip-hop jegyek, punk-rock menetek, trap alapok, fülbemászó groove-ok, meglepő featek: Juhász Mártonnal az új nagylemezről beszélgettünk.

Interjú: Szabó Anna
Fotók: Supermanagement

Érdekes kettősség vehető észre a munkásságodban: a populáris dallamok és hangszerelés mellett foglalkozol elvontabb témákkal, vannak ebből egészen kilógó dalok, egyes klipjeidben egészen elborult képeket látunk, amiket nem szoktunk meg egy popdalnál, és az alternatív előadókkal foglalkozó platformok is írnak rólad. Szerinted ez miből fakad?
Valószínűleg abból, hogy nem az általánosságban vett popközegből jövök. Hip-hopon és magyar alteren szocializálódott gyerek vagyok, mégis a popzenét találtam arra a legalkalmasabbnak, hogy ezeket az ügyeket vegyítsem. Nem popból jövök, és popba megyek, ezek inkább fúziós dolgok. Az alterebb oldalak valószínűleg azért foglalkoznak velem, mert zeneileg és szövegben is fellelhető, amit az előbb említettem.

A Miért ne? című dalban dedikáltan is foglalkozol a kettősséggel mint jelenséggel. Téged is ez jellemez?
Igen, engem is ez jellemez, és a lemezemnek is főbb motívuma, hogy így érdemes popzenét csinálni. Olyan popot akartam csinálni, amilyet én szeretek 2021-ben. Ennek nem 2-3-4 oldala van, hanem nagyon sok, és szerintem egyre izgibb dolgok történnek.

Mi volt a fő szempont a lemez elkészítésénél? Volt benned egy tervezett irány arról, hogy konkrétan milyen lemezt szeretnél, vagy intuitív módon „hagytad, hogy készüljön”?
Is-is. Volt bennem egy olyan irány, hogy hogyan szeretném ezt megfogni, kibontani, vagyis nemcsak én hogyan szeretném, hanem közösen Tembóval, mert itt nagyon összefonódik a szerzőpárosunk. Azért nyilván egy idő után beáll egy flow-folyamat, nagyjából a lemez közepén megy minden gördülékenyen. Most a végén kellett nagyon megszorítanom magamat, hogy vezessem a koncepciót, vagy hogy kihúzzak dalokat. Több olyan dal is esett most ki a lemezről, amiket két éve gond nélkül kiadtam volna.

Melyik a kedvenc részfolyamatod a lemezírásban? 
Azt hiszem, a szövegírás. Mikor már összeáll zeneileg úgy valami, hogy arra meg kell szülnöm a szöveget. Az mindig egy flow-élmény, amiből nem tudni, mi születik. Kényszeresen ez nem tud működni. Leülök, és – hangozzon ez akármennyire rosszul – kihányok magamból valamit. Nagyon rövid idő alatt, zsigerből kell történnie, különben szar lesz.

Van a lemeznek néhány dala, ami egészen kilóg a többi közül, az egyik a Beck Zolival közös Szürke. Ez a dal egészen pörgős, rockos fejenpörgésbe megy át. Hogyan jött ez a feat? Nem érzed úgy, hogy kilóg a „portfóliódból”?
Végülis biztos, hogy kilóg, ez egy Beck Zoli feat, muszáj, hogy kilógjon. De ennek a dalnak így is álltunk neki Tembóval: szerettük volna, hogy ez egy fura dal legyen. Itt vagyok én, akit a legtöbb portál kényszeresen egy trap előadónak akar beállítani – független attól, hogy ez most így van vagy sem –, ennek papíron nagy ellentéte Beck Zoli. Ebből valami fura dolognak kellett születnie. De a punk-rock mint hangzás egyébként is célként volt jelen a lemeznél, amit most el is kezdünk használni.

Ha nem akarunk nagyon mélyre ásni egy-egy szövegben, akkor a felszínen azt halljuk, hogy a dalaidat gyakran romantikus érzelmek inspirálják. Ennek gyakorlati oka van?
Nyilvánvalóan igen, de csak annyira, mint minden embernél. 23 évesen nem gondolom azt, hogy a csalódások vagy fázisok, amiken átmentem, olyan hihetetlenül egyedülállók, de kifejezetten hétköznapi kapcsolódási dolgokról írok. Ezek sem direktek soha. A Krúbis dal esetében kifejezetten cél volt, hogy másik irányból fogjuk meg, milyen egy zenész szerepben csajozni, nem abból a szempontból, hogy én vagyok az istencsászár, te meg a random csajszi, akivel bármit megtehetek. Mi ennél jóval különbek vagyunk. Volt egy ilyen cél, hogy ott megmondjuk, mi nem akarunk ilyenek lenni.

Miért éppen Szörnyeteg?
A Szörnyeteg jelen esetben nem én vagyok, hanem ez a lemez – én ezt az albumot tartottam annak. Igyekeztünk rétegesen hozzáállni az egészhez, réteges hangzásból összepakolni az egészet. Ezek a cuccok, amik most belőlünk kijöttek, úgy vannak előttem, mint a Jengadarabkák, amiket építgetsz egymásra, és a végén egy nagy monstrum lesz belőle. Szeretek úgy hozzáállni a lemezhez, hogy ilyen, és szerintem ezt most sikerült is megcsinálni.