„Egy pillanat alatt telt el ez a rengeteg év”
Interjúrészlet Szekeres Andrással, a Junkies frontemberével
Írta: Bíró Eszter
A 90-es évek egyik legnépszerűbb zenekara, a Junkies Negyedszázad kockázat és mellékhatás címmel
adta ki legújabb albumát. A korong egyszerre tisztelgés és visszaemlékezés a zenekar 25 éves
munkássága előtt, amellyel a magyar közönséget is sikerült boldoggá tenniük.
Nyáron a Barba Negra Track adott otthont születésnapi koncertjüknek, közben Dél-Koreát, Los Angelest és San Franciscót is megjárták, most pedig állnak elébe a következő negyedszázadnak. A sikerről, a nehézségekről, az
elmúlt 25 évről és persze sok minden másról is beszélgettünk a zenekar frontemberével, Szekeres
Andrással.
Milyen érzés, hogy 25 évesek lettetek?
FÉLELMETES! Egy pillanat alatt telt el ez a rengeteg év. Volt jó, rossz, érdekes, furcsa és nagyon
beteg része is a zenekar életének, de azt hiszem ezek mind-mind hozzátettek ahhoz, akik ma vagyunk.
Így visszatekintve lehetett volna sok mindent másképpen, jobban csinálni, de a kezdetek kezdetén még
annyira a mának éltünk, hogy nem foglalkoztunk semmi egyébbel.
Mi a titkotok?
A szókimondóság. Mi azok vagyunk, ami a zenénk is, így elképzelhetetlen volt, hogy pont egymásnak
ne mondjuk meg a frankót. Soha semmit nem tartottunk magunkban. Sokszor lett elegünk egymásból,
de ilyenkor mindig tudtuk, hogy ideje kicsit szünetet tartani.
Hullámvölgyek ide vagy oda, de mégis együtt vagytok, és ennek tetejébe a népszerűségetek is
töretlen maradt.
Azért ez nem teljesen igaz. Vagyis pontosabban fogalmazva: szeretnek minket. Meg van a
keménymag, akik 25 éve rajonganak azért, amit csinálunk. Sajnos mi nehezebben tudtuk megtartani a
régi közönségünket, mint például a Tankcsapda, akikkel most közösen mentünk ki Amerikába. Az ő
koncertjeikre a mai napig elmennek ugyanazok, akik a kezdetek kezdeténél is a színpad első sorában
tomboltak. Hozzá kell tennem, hogy rengeteg fiatal van, akik a zenekar születésével egyidősek,
mégis hallgatják a zenénket.
Ha már megemlítetted Amerikát, milyen élmény volt számodra és persze a zenekar számára?
Igazi kultúrsokk volt. Szerintem nehezen fogtuk fel, hogy hol és milyen helyen vagyunk. Amerika
rajta volt a bakancslistánkon, ugyanis minden zenésznek meg kell tapasztalnia az ottani életérzést, na
és a zenei kultúrát is.
San Franciscóban és Los Angelesben is jártatok, így olyan kultikus helyen is felléptetek a
Tankcsapda előzenekaraként, mint a híres Whisky A Gogo. Nagy álom volt?
Na igen! Ez volt a bizonyíték, hogy a lehetetlen márpedig nem létezik. Álmunkban sem gondoltuk
volna, hogy lehetőséget kapunk ott fellépni. Zseniális volt a közönség, az energiák, az egész egyben.
Nemrég voltatok Dél-Koreában, a Gangwon Rockfesztiválon is fellépni. Hasonló nyomot hagyott
bennetek, mint Amerika?
A 16 órás repülőutat leszámítva igen. Bár az egy teljesen másfajta élmény volt, hiszen másodszor
voltunk ott. Nagyszerű közönséget kaptunk, akik igazán értékelték azt, amit hallanak, még akkor is, ha
egy szót sem értettek a számokból.
Milyennek látod a mostani zenekarokat, zenei lehetőségeket?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel valamiben könnyebb, valamiben nehezebb a mai zenekarok
helyzete. Szerintem az internet adta lehetőségeknek köszönhetően sokkal többen tudják megmutatni
magukat, ami azért nagyszerű, mert a mi időnkben még csak az tudta, hogy létezünk, aki eljött egy-
egy fellépésünkre.
Nagyon klisés kérdés, de hogyan látod magatokat 5-10 év múlva?
Azt hiszem, ennyi zenéléssel és tapasztalattal a hátunk mögött mi már nagyjából minden napnak
örülünk (nevet). 25 év után mindent csak addig vagyunk hajlandóak csinálni, amíg jól érezzük
magunkat, van ihletünk és szeretjük is a közös munkát. Sokat változtunk és változunk még a
következő években is, ezért inkább úgy állunk a jövőhöz, hogy addig nyomjuk, amíg a fizikai
erőnlétünk engedi. De abszolút pozitívan állunk a következő 25 évhez is.
A teljes cikk a novemberi Rockstar Magazinban olvasható.
Keresd országszerte az újságosoknál, vagy rendeld meg évi előfizetésed: elofizetes@rockstar.hu
