„Elég tág a paletta, a magas művészettől egészen az amatőr művészetig.”

„Elég tág a paletta, a magas művészettől egészen az amatőr művészetig.”

A Pótkulcs egy családias romkocsma a Csengery utcában, ahol nemcsak italozni lehet, hanem egy jót is enni, és a zene, képzőművészet és irodalom is kitüntetett szerepet kap.

A tulajdonossal, Árva Csillával beszélgettünk. 
 
Hogy áll össze a zenei programotok? Vannak klubjellegű estek? 
 
Stílusát tekintve elég sokrétű: klasszikus, világzene, népzene, jazz, pop, alternatív, rock, punk, klezmer, de nem ritka a pesti muzsikus cigányok fellépése sem, a rocknak pedig inkább szolidabb változata kap helyet nálunk. 15 éve vagyunk nyitva, azóta vannak visszajáró fellépőink is szép számmal. Szerencsére folyamatosan megkeresnek új fellépők is, Budapestnek elég jó a zenei utánpótlása, a Zeneakadémia és a Kőbányai zeneiskola jóvoltából sok zenésszel találkozhatott a közönség már nálunk. A Pótkulcs híres arról zenész körökben, hogy szívesen ad fiatal kezdő zenészeknek is alkalmat fellépésre. Szinte majdnem minden nap van koncertünk. Minden második hétfőn balkán est van, amikor a T’rakija zenekar játszik. Ez egy klasszikus bolgár körtáncos táncház. Minden kedden pedig magyar népzene van. Az egyik állandó zenekar a hagyományőrző Héttorony Hangászok zenekar, tekerőlantosok, magyar dudások csapata, ahol az ingyenes tánctanítás mellett közös éneklések is vannak. A másik keddet Pótkulcs táncház néven Nagy Albert és bandája viszi, ők képzett zenészek legtöbbjük a Zeneakadémia népzenei szakát végzi, vagy már ugyanott végzett. Ők vonós magyar népzenét játszanak. A szerda és csütörtök az alternatív, a jazz és egyéb műfajoké nálunk. Péntek a buli nap, mindenképp táncolós zenék, nagyobb koncertek esetleg DJ szokott játszani. Állandó DJ-nk DJ Nairobi, aki havi rendszerességgel pénteken van, ami érdekes, hogy egész korai kezdéssel, este 6 órától szokta a lemezeit pakolni. Szombatonként a foglalások szerint alakulnak a programok. Akár arra is van lehetőség, hogy egy nagyobb baráti társaság foglaljon, és saját zenét hozzanak magukkal. A nyári időszakban a kert nagyon hangulatos, sokszor hangulataláfestő zenés produkciókat hívunk. Elég sok klasszikus zenésszel dolgoztunk együtt a nyári időszakban, van visszajáró hárfásunk, tangóharmonikásunk és sok cigány muzsikus megfordult már nálunk, de a jazz zongoristáink is nagyon szeretik a helyet. Két tangóharmonikásunk nevét azért emelném ki, mert szinte a nyitástól végig kísérik a Pótkulcsot, az egyik Weszely Ernő, aki régi sanzonokat játszik, miközben zenél, szinte visszamegyünk a negyvenes évek békebeli világába, a másik pedig Keszey Jana, aki széles repertoárral rendelkezik. A zenészek a mi tereinket azért is szeretik, mert teljesen más úgy játszani, hogy emberközelségben van a közönség. Kezdő zenészek pedig nálunk rögtön rajongókra lelhetnek, ezért is kedvelnek minket, a vendégeink befogadóak és értik a zenét és ha az színvonalas, értékelik is. Más az, ha ilyen közelségből hallja valaki a zenét, akkor teljesen más élményt nyújt, ha két méterre játszik tőle valaki egy tangóharmonikán, akár számot is kérhet, belekérdezhet a produkcióba vagy beszélhet a zenésszel a fellépés szünetében.
 
Fotó: Csöre András - Takács Panka és a Pioneer Songs koncert
 
Nagyobb zenekart nem is szoktatok hívni? 
 
Egy valamit tartsunk szem előtt, hogy nálunk minden koncert ingyenes. Egyrészt a befogadóképesség véges, nagyon nagy produkciókat sem megfizetni, sem befogadni nem tudunk, az ingyenességhez pedig a hely hangulata miatt a kezdetek óta ragaszkodunk, meg nem is lenne fair jegyet szedni a törzsvendégeinktől, akik igazából a hely szelleme miatt járnak hozzánk.
 
Az irodalom hogyan jelenik meg nálatok?
 
Nem annyira gyakoriak, de előfordulnak könyvbemutatók és felolvasóestek is. Olyan is volt, hogy valamilyen performansszal egybekötött felolvasást tartottak. Nem mindenki azért jön, mert hallgatni vagy nézni akar valamit, ezért ezen a téren csak olyan produkció jöhet szóba, ami elviseli azt, hogy esetleg a másik asztalnál egy baráti társaság beszélget. Vagyis csak olyan irodalmi produkciók férnek el itt, amik elfogadják azt, hogy tőlük függetlenül is zajlik az élet a helyen. 
 
A kiállítások is jellemzőek? 
 
Kiállítások a kezdetektől vannak havi rendszerességgel. Főleg magyar kortárs művészek állítanak ki festményt, fotót, de igazából minden volt már, az installációktól az üvegtábla festészetig, ami az ipar- és képzőművészeten belül szóba jöhet. Elég tág a paletta, a magas művészettől egészen az amatőr művészetig. 
 
Cabaret Medrano koncert
 
Ki szervezi a programokat? Van valamiféle kialakult művészkör a helyhez kapcsolódva?
 
Amikor a helyet elkezdtem vezetni, nagyon sok ismerősöm volt, aki művészetileg tevékenykedett valamit, és jól jött neki egy felület, ahol tudott kiállítani, vagy fellépni, ez adta a kezdeti lökést a programoknak. Később ez már magától alakult, sokan megkeresnek, fellépési szándékkal vagy egy-egy ötlettel. Ez a gyakoribb, én az esetek negyven százalékában kérek fel valakit. A kiállításnál a helyek korlátozottak, hiszen egy évben csak 12 művésznek tudunk felületet adni. Ugyanez vonatkozik a zenei és egyéb produkciókra, hogy mindenkinek nem tudunk felületet biztosítani, idő és hely szűke miatt. Programjaink nem kötődnek művészkörhöz, szervezethez, ezért is sokkal változatosabbak, összművészeti jelleggel kapcsolódnak egymáshoz. Jó példa erre, a kiállítás megnyitó, amihez legtöbbször zenei vagy egyéb produkció csatlakozik. 
 
Most milyen kiállítás van? 
 
Régi kiállítóink tértek vissza, akik 13 éve már állítottak ki nálunk. Azóta külön pályán futnak, külön tevékenykednek, nem is volt azóta közös kiállításuk, de most újra, ’13 év után’ címmel. Szenczi Gábor és Hadnagy László festményeit láthatják egy hónapig a falainkon. Jó dolog, hogy ők így visszataláltak hozzánk, de jellemzően, ha valaki egyszer itt kiállít, onnantól kötődik is a helyhez. 
 
Mondhatjuk, hogy van egy kialakult törzsközönségetek? 
 
Igen, elég sok a visszatérő vendégünk. Vannak külföldiek is köztük, nem csak Európából, hanem a tengerentúlról is. A kiállítóink között is alkalmanként. 
 
Tinto, a vizsla és Attila
 
Hagyományos fesztivál jellegű rendezvényetek van? 
 
Nem jellemző, de most pont lesz április 9-én egy olyan program, amire ezt rá lehet fogni. Az a neve, hogy ’gFeszt’. Egy régi fellépőnk születésnapjához kötődik és pont most lesz az 5. alkalom. Mára már gyerekeik is vannak, így nagyon érdekes, ami az eseményből lett. Délután 5-kor indul a program gyerekkoncerttel, külön számukra írt repertoárral, amit a gyerekek rettentően élveznek és ’hedbengelnek’ a zenére, mint az igaziak. Aztán jönnek a tini zenekarok, és ahogy megyünk bele az éjszakába, úgy komolyodik a zene meg az életkor is. 
 
 
Andras Szoboszlay kiállitás megnyitója a Pótkulcsban
 
Főcím fotó: Zeöld László -  Pótkulcs udvar
 
MaryMoss