ELJUTNI A MŰANYAG KERTI SZÉKEK ÉLETÉIG

ELJUTNI A MŰANYAG KERTI SZÉKEK ÉLETÉIG

Interjú Kollár-Klemencz Lászlóval

Kollár-Klemencz László énekel, gitározik, zenét, szöveget és novellát ír. Épít, fest, főz, farag vagy a lovait gondozza. Kollár, aki szerelmes minden nőbe, Kollár az ember a fán, Kollár, aki elvisz magával a Rengetegbe, Kollár a Szájbergyerek. Ő a Kistehén, bocsánat, csak részben. Néha betér a Budapest Bárba és Grecsó Krisztiánnal is mindig ügyködnek valamin. A Kistehénnek új lemeze, Kollárnak új novelláskötete jelent meg, ami műanyag székekről szól, részben. Néha felolvas ezekből a művekből és olykor-olykor saját dalait is játssza egy szál magában. Január 31-én a TRIP Hajó fedélzetén is valami hasonlóra készül: egy zenés irodalmi estre. Miért távolodnak a dolgok? Milyen a műanyag kerti székek élete?
 
 
Zenés irodalmi est Kollár-Klemencz Lászlóval” az esemény címe. Tulajdonképpen ez egy szerzői est, vagy inkább a köteteiden lesz a hangsúly?
 
„A műanyag kerti székek élete” című frissen megjelent köteten lesz a hangsúly, de persze szerzői estként is felfogható az esemény, hiszen a régebbi szólólemezeimből is válogatok ide dalokat. De leginkább az új könyv az aktualitása. A felolvasáshoz passzoló számokat választok, amik éppen összecsengenek a novellákkal. Egy picit ez egy áttekintés is, korszakonként végigmegyek az elmúlt 10 évemen, az „Ember a fán” című első szólólemezemtől kiindulva és így jutok el a műanyag kerti székek életéig.
 
Elég friss a Kistehén új lemeze, a Bocsánat. Így pár hét elteltével hogy érzed, milyen lett a lemez?
 
Nem sokat gondolkoztam még ezen, annyira frissek voltak a dalok a megjelenéskor is. De elég kellemes meglepetés lett nekem ez a lemez. Nem volt benne erőlködés, hanem egy nagyon őszinte világot tudtunk odarakni az egész zenekarral. Grecsó Krisztián barátom szerint ez egy illegális album, mivel annyira szabad és bátor. Nem alkalmazkodik semmihez, közben viszont hozzáférhetővé teszi saját magát. Sok embernek szerintem lejön, hogy mi ez az az egész, bár még én sem tudom pontosan… Értelmezhető, miközben a saját útját járja. Azt hiszem, világéletemben ilyesmit szerettem volna csinálni és ez most összejött.
 
 
Elég színesre és korszerű hangzásúra sikerült az album. Ez tudatos építkezés volt?
 
Nem igazán. Én eddig a lemezeimet nagyrészt otthon fabrikáltam és így már majdnem kész állapotban vittem le a próbákra a stúdiózás előtti utolsó hetekben, emiatt pedig a zenekar nem igazán tudta magáévá tenni a dalokat. Most viszont mindannyian érezzük, hogy benne vagyunk. De a folyamat nem tudatos.
 
Mennyire érdeklődsz az aktuális zenei hullámok iránt? Amik azért tetten érhetőek az albumon.
 
Nem vagyok képben napi szinten, inkább szakaszonként kattanok rá egy-egy dologra. Szerintem rengeteg jó zene van a világban és számos új kísérlet, amikkel fontos együtt mozogni, de nem divat, hanem gondolkodás szempontjából. Ha helyrajzilag távol is vagyunk a mától, kulturálisan érdemes a jelenben élni. Erre törekszem a zenében is: nem külföldi mintákat megismételni Magyarországon, hanem nyitni az új felé, valamit kitalálni. Ez nem biztos, hogy sikerül, de ha törekszel rá, akkor mindenképp találsz érdekes dolgokat. Ez csak hozzáállás kérdése.
 
Az itthoni piac szűkössége miatt elkerülhetetlen a kategorizálás. Szerinted létezik még alterszíntér? Van értelme az ilyen elhelyezéseknek? Mennyire találod meg a helyed a hazai könnyűzenei életben?
 
Kívülállónak érzem magam. Én zeneileg a 90-es években szocializálódtam, ott még volt alternatív színtér Magyarországon, de azóta már megszűnt. Illetve nem teljesen, hiszen most is olyan iszonyú jó fiatal zenekarok jönnek elő, szóval inkább az egységes közege szűnt meg. Egyértelműen elválasztható volt a Neoton Família az Európa Kiadótól. Ma már nem ennyire egyértelmű ez, csomó szempontból ugyanoda sorolják őket. De valószínűleg ez is el fog múlni. Az ideiglenes állapotok változnak. Úgyhogy nem igazán sorolom magunkat sehová. Ennél a lemeznél megint azt éreztem, hogy most ismét egy olyan periódus van Magyarországon, hogy nem számítanak a határok, nem szabad, hogy bármi befolyásoljon, hiszen a rádió, tévé úgysem fogja játszani a dalokat, a neten fognak ezek leginkább működni, teljesen szabadon. Ez tetszik.
 
A „Bocsánat” klipjének megjelenése eléggé egybevágott egy akkori kormányhatározattal. Ez a véletlennek köszönhető?
 
Igen, ez tök véletlen. A szám alapötlete már fél évvel korábban megvolt. De a határozattól függetlenül a dalban taglalt probléma szerintem örök érvényű. Alapvetően társadalmi és nem politikai vetülete van.
 
 
Szerinted mennyire kell egy művésznek belefolynia a politikai életbe? Téged mennyire érdekel most ez?
 
Igyekszem nem foglalkozni ezzel, nem is értek hozzá, viszont próbálok szimbiózisban élni a saját kis mikrokörnyezetemmel és ezzel hozzátenni valamit a közösséghez. Létre is hoztunk a Pilisben egy kis erdei kulturális helyet „Rengeteg” néven, ott rendszeresen szervezünk előadásokat, programokat, beszélgetéseket. Én így járulok hozzá a közösségépítéshez.
 
Elég visszatérő téma nálad a vidék-város, az ember és a természet viszonya, főleg az új könyvedben. Szerinted mennyire van lehetősége az embernek a városi élet forgatagában találkoznia a természettel?
 
A természet nincs messze. A természettel való találkozás nem csak annyiban merül ki, hogy elmész az erdőbe, hanem az ember a saját természete felé fordul, ahol megtalálja önmagát.
 
Milyen projektekben tevékenykedsz még aktívan?
 
Grecsó Krisztiánnal van egy duónk, az is egy irodalmi est. Ezenkívül van egy új trió; egy sanzonest, amit a Farkas Robival és a Dargay Marcival kezdtünk el tavaly. Főleg kultikus verseket, balladákat sanzonosítunk, ez elég aktuális és izgalmas, ráadásul új fordításban szólalnak meg ezek a sanzonok. Érdekes kísérleti anyag lesz. Ezek mellett a Rengeteg-koncerteken kamarazenekarral lépünk fel, legutóbb az ünnepek alatt a Fonóban láthatták ezt a produkciót.
 
Fotó: Győri T. Bence
 
Ha lenne lehetőség anyagi és időkorlát nélkül bármilyen művészeti alkotást létrehozni, mihez kezdenél?
 
Festeni nagyon szeretek, építeni, de főzni is, meg faragni. Van is itt egy nagy tölgyfarönk, ami arra vár, hogy kifaragjam...de mindezt csak a saját szórakoztatásomra.
 
Január 31-én műanyag kerti széken fogsz játszani?
 
Ha lesz ott, akkor igen.
 
Interjú: Császár Gergő
 
Borító: Révai Sára

Helyszín