„Első osztályban kijelentettem, hogy énekes leszek”

 

 

Gabival kedvenc fővárosi helyszínén, az óbudai Szentlélek téren találkoztunk. „12 évesen ismertem meg a legjobb barátomat, Pethő Gergőt, miután lejött Budapestről Székesfehérvárra parkourozni – emlékszik vissza az énekesnő. – Eleinte az agárdi nyaralójukban találkozgattunk, mert az közelebb volt nekem, mint a főváros, de miután már nagyjából egy éve ismertük egymást, megkérdezte, hogy feljövök-e hozzá Budapestre. Előtte még sosem jártam itt egyedül, így a szüleim nem engedtek el, de azt hazudtam, hogy egy barátnőmnél alszom. Felvonatoztam Gergőhöz, aki bemutatta az óbudai gengjét. Tehát az első hely, amit megismertem errefelé, az Óbuda volt, itt a mai napig nem tévedek el, ellentétben a város összes többi pontjával. Nagyon sok emlékem kötődik a Szentlélek térhez, itt lógtunk a legtöbbet – meséli Gabi. – A magánéletemben nagyon közvetlen és empatikus vagyok, könnyen rá tudok hangolódni másokra, a színpadon viszont nehezen nyílok meg, mert egyirányúnak érzem a kommunikációt. Ettől függetlenül mindig törekszem arra, hogy laza meg őszinte legyek, és úgy tűnik, az emberek érzik: igaz, amit csinálok. Azért éneklek, mert az életem nagy részében – már egészen kiskorom óta – egyedül érzem magam. Lehet, hogy ezt én teremtem azáltal, hogy túlreagálok dolgokat, de ettől függetlenül így van, és a magány az egyik legkiábrándítóbb érzés szerintem. Szeretnék azokhoz az emberekhez szólni, akik ehhez hasonló cipőben járnak, hogy tudják, nem elhagyatottak. Nagyon jó lenne összefogni őket és egy szerető közösséget formálni ezáltal. Engem a tévéműsor előtt nagyon sokan bántottak, sosem ismerték el, amit csinálok. Az X-Faktor során életemben először kerültem be egy olyan közegbe, egy olyan stábba, ahol kedvesek voltak hozzám és azt mondták, hogy igenis ér valamit, amit csinálok. Korábban kevés pozitív megjegyzést kaptam, és már csak a mennyisége miatt is a negatív visszajelzés volt számomra meghatározó. A műsor óta ez megváltozott, rengeteg elismerő hozzászólást kapok, és érzem, hogy néhány embernek tényleg tetszik a hangom. Ez óriási dolog. Most már nem az a kislány vagyok, akit megaláznak, hogy  »ne vinnyogj már, borzalmas«, hanem olyan valaki, akit adott esetben kedves szavakkal dicsérnek.”

 

A közvetlen környezete sem méltatta Gabi képességeit. „Azóta éneklek, mióta az eszemet tudom, és borzasztóan idegesítettem ezzel mindenkit magam körül. Van rólam egy VHS felvétel, amin nagyjából hatévesen állok az ikertestvérem mellett – akivel akkoriban még ugyanúgy néztünk ki, mert egyformán öltöztettek minket – és dalolom, hogy  »azért utálom, hogy van egy ikertestvérem, mert mindenki összekever«. Dalszerző voltam már akkor is, de az biztos, hogy ezeket az ambíciókat nem a szüleimtől örököltem. Anyukám mulatóst hallgat, apukám meg Pokolgépet, ami a két legutálatosabb műfaj számomra. Szerencsére mentőövként találtam egy Ella Fitzgerald-lemezt a nagymamámnál. Onnantól kezdve csak azt lehetett hallgatni, mert hisztiztem, ha leállították. Megpróbáltam elénekelni a dalait, igaz, ez a kísérlet akkor annyit ért, mint halottnak a csók. Annyit értem el vele, hogy még jobban elkezdtem idegesíteni a testvéremet, akivel ráadásul egy szobában éltünk. Ez olaj volt a tűzre, mert gyerekként nagyon rosszban voltunk, csak azután javult meg a viszonyunk, hogy kiköltözött Angliába. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy iker-komplexus, de szerintem nekünk az lehet. Mindig nagyon durván próbáltunk egymás ellentétei lenni, és ezáltal fejlődött ki a végletes személyiségünk. Én túl együttérző vagyok, nagyon sokat sírok és szinte mindennel meg lehet bántani, az ikertestvérem viszont nagyon markáns egyéniség, hatalma van az emberek fölött. Mindenesetre annak ellenére, hogy többek közt őt is zavarta a hangom, már első osztályban kijelentettem, hogy énekes leszek. 

 

Ezt követően indult Gabi hangszeres karrierje. „13-14 éves koromban kértem karácsonyra egy gitárt, mert néztem a Tökéletlenek című sorozatot, amiben Emma Roberts élete minden eseményéről írt egy dalt. Azt hittem, hogy én is képes leszek erre, ha lesz hangszerem hozzá. A szüleim beírattak klasszikusgitár-órákra, ahova szorgalmasan jártam öt évig, de a mai napig nem veszem sok hasznát. Komoly láb- és kottatartóval ment a zenélés, de egy akkordot se tanultunk. Ott viszont elkezdtem szolfézsra járni és rájöttem, hogy nem vagyok hozzá buta. Jelentkeztem egy olyan művészeti középiskolába, ahol egy éven át volt lehetőségem ingyen tanulni valamilyen hangszeren, én a basszusgitárt választottam. Egyébként ez az idő nem sokra volt elég, semmit nem tudok eljátszani, de szépen áll a kezemben a hangszer.”

 

Nem csak Ella Fitzgerald volt nagy hatással Gabira. „Amy Winehouse és Miley Cyrus tökéletes a szememben, de Duke Ellington kvartettje és Alain Clark Colorblind című albuma is meghatározó volt számomra. A legemlékezetesebb koncertélményem pedig 17 éves koromban ért utol, amikor feljöttem Budapestre a legjobb barátomhoz, és meghívott egy Akkezdet Phiai-koncertre a Budapest Parkba. Nagyon szeretem a jazzt meg a hiphopot, és az AKPH az egyik legjobb magyar underground cucc, amit valaha hallottam. Tisztán emlékszem, ahogy ott álltam a többezres tömegben fehérvári kislányként úgy, hogy még nem is láttam ennyi embert egy helyen. Élőben hallgattam a dalokat és arra gondoltam, hogy egyszer én is szeretnék fellépni azon a színpadon. Azóta eltelt pár év, ma a Csaknekedkislány és a Mörk a kedvenc magyar együttesem, az utóbbi nemrégiben Jamie Cullumnek volt az előzenekara. Ha én ezt valaha elmondhatnám magamról, meg is ölhetnének, mert ennél nincs feljebb. Addig azonban van még dolgom, jelenleg azon vagyok, hogy megtaláljam a saját hangom. Ami biztos, hogy műfajilag legszívesebben R’n’B-vel kevert soulzenét csinálnék, valami olyasmit, mint a Rex Orange County és Kaiit egyvelege. Magyarországon főleg a pop és a mulatós műfaj pörög a mainstream kategóriában, még nem igazán hallottam a közismert előadóktól soult vagy jazzesebb R’n’B-t, és nagyon szeretnék én lenni az első, aki ezt megcsinálja.”

 

„Szerettem volna bemutatni kabalatárgyként a legjobb barátomat, Gergőt, aki a legokosabb, legkreatívabb és legviccesebb ember, akit ismerek, de ő sajnos nem ért rá a fotózás idején. Úgyhogy felhívtam a 70-80 év körüli nagymamáját, aki a legnagyobb rajongóm a világon, hogy jöjjön el ő az unokája helyett, de pont elutazott. Ekkor felhívtam a barátomat, Jorgoszt, és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve szerepelni a képeken, és volt. Nagyon jó érzés, hogy mindig számíthatok rá és megbízhatok benne. Ráadásul ő tipikusan az a srác, aki minden reggel kávét főz és reggelit csinál nekem, egy post it-re pedig kedves üzeneteket ír. Ő a lelki támaszom.”

 

„A láncot az apukám adta, a rajta lévő medálokat pedig a barátaimtól kaptam, egy kivétellel. Az arany pengető egy húszforintos érme, amin átment a vonat, egy basszusgitáros ismerősöm körömreszelővel formázta pengető alakúra. Ez volt az első dolog, ami rákerült a láncra. A violinkulcsot az ikertestvérem adta, amikor középiskolások lettünk. A négyzet alakú cucc egy apukámtól kapott fürdőszett dobozáról van. A kristály egy spanom ajándéka volt, miután elmeséltem neki a nyaklánc történetét. Előkapta a zsebéből, mert pont nála volt. Mondta, hogy hadd adja oda és hadd legyen a barátom, majd ezt követően találkoztunk még összesen háromszor életünkben. A gesztust mindenesetre értékelem és a medált mai napig hordom. A bronzgyűrűt egy régi haveromtól kaptam, akiről fél év barátság után tudtam meg, hogy cnc forgácsoló, bár fogalmam sem volt, mit jelent ez. Nagyjából elmagyarázta, majd mondta, hogy csinál nekem egy gyűrűt munka közben. A szívet a volt legjobb barátnőm adta, akivel sok mindenen átsegítettük egymást, aztán random eltávolodtunk. A háromszög a Zelda játék jelképe, amit azért hordok magamon, mert az indulásától kezdve követtem egy énekes youtubert, zelaxlove64-et, Christina Grimmie-t, aki óriási hatással volt rám, de épp amint befutott volna, meggyilkolták a világhír küszöbén. Az egyszarvút pedig Kozma Norbitól, az X-Faktoros fodrásztól kaptam születésnapomra azzal az indoklással, hogy az egyszarvúak csodálatos lények, és szerinte én is csodálatos vagyok. Nagyon szép pillanat volt, el is sírtam magam.”

 

„A füzetbe írom minden ötletemet és gondolatomat. Az a mániám, hogy pontosan lejegyzem, ha valami idegesít, és megoldási variációkat vázolok fel rá. Ha pedig egy helyzetben nem tudok döntést hozni, akkor pro-kontra listát írok bele. Egy barátom csinálta nekem, akinek az a hobbija, hogy kézzel köti otthon a könyveket. Én írtam rá a nevem a borítójára, és bár először írtam le ebben a formában, azóta is így néz ki az aláírásom.”