„Élvezzük ezt a sokszínűséget”

„Élvezzük ezt a sokszínűséget”

Marcello's Mystical Mind-interjú

Különdíjasok lettek az idei Fülesbagoly Tehetségkutatón, összesítettben pedig bronzérmesek, ráadásul a zenekar énekes-gitárosa elnyerte a legjobb férfi énekesnek járó díjat is. A progresszív rockban utazó Marcello's Mystical Mind már túl van egy nagylemezen – „Vortex Of Nonsense” –, valamint egy akusztikus albumot is tervez a hidegebb napokra, de előtte a Szimplában is meghallgathatod őket augusztus 24-én a Szimpla Rocks sorozat keretében. A frontemberrel, Török Viktorral beszélgettünk.
 
Császár Gergő
 
Mi volt előbb? Képzett zenészként ráéreztetek a komplexebb témákra, vagy a kívánt zene eljátszása miatt „tanultátok ki” a technikákat?
Mindannyian szeretjük az összetettebb kompozíciókat, és többféle zenekarban játszottunk korábban, de csak ritkán volt alkalmunk ilyen zenét játszani. Ezért megkerestük a közös halmazt az érdeklődésünkben, és összeállítottunk egy műsort feldolgozásokból (Genesis, Peter Gabriel, Dave Matthews, Toto, Mr Big, Extreme stb.). Ebből aztán adódott, hogy a saját számok se a tipikus dalformát kövessék.
 
Magyarországon mennyire van még jelen a progresszívebb hangvételű rockzene? Kik azok a zenekarok, akiket bírtok?
Szerencsés módon mindenféle zene jelen van itthon is, csak nagyon kell keresni, mert viszonylag kevés helyen lehet fellépni ezekkel a rétegstílusokkal. Progresszívben az utóbbi időben főleg a metalosabb vonal megy, amiből mi azért kilógunk. Sosem határoztuk meg, hogy milyen stílusok mentén haladjon a zenénk. Sok minden belefér, és élvezzük is ezt a sokszínűséget. Szerintem a magyar prog zászlóshajója ma egyértelműen a Special Providence, akikkel volt is lehetőségünk együtt játszani tavaly. Illetve nagyon örültünk a közös koncertnek a M.A.Y.A. zenekarral, akik konkrétan olyanok, mintha hetvenes évekbeli klasszikus progrockot hallgatnál. Az újak közül pedig nagyon jó az Antares, megvan bennük a potenciál, hogy népszerűbbé tegyék ezt az alulreprezentált műfajt.
 
Különdíjasok lettetek az idei Fülesbagoly Tehetségkutatón., ráadásul összesítettben bronzérmesek, te pedig elnyerted a legjobb férfi énekesnek járó díjat is. Mit jelent ez számotokra? Sokszor előkerül a téma, hogy a bonyolultabb zenét játszó zenekarokat inkább a szakma díjazza… mit gondoltok erről?
Természetesen jólesnek az ilyen elismerések, fontos visszajelzés, ha a szakma értékeli a szellemi termékeinket és teljesítményünket. Ennél talán csak a közönségsiker jólesőbb, de itthon valóban szűkebb réteg hallgat ilyen zenét. Jellemzően az, aki maga is zenél valamilyen szinten, ezért érti és érzi is, mi történik. Ráadásul kifejezetten nehéz megtalálni a saját hallgatóidat, akik aztán koncertre is jönnek. Az okokat keresve beszélhetnénk megváltozott zenehallgatási szokásokról, zenei műveltségről, érdeklődésről, ingerküszöbről stb., de ez nagyon messzire vezet.
 
Hogy alakulnak ki a dalaitok? Otthoni ötleteket turbóztok fel, vagy inkább próbatermi örömzenélés által?
Általában egy-egy kész témát, riffet viszünk próbára, és nagyon sokféle kombinációban kipróbáljuk: kiegészítjük, összekötjük egymással, átritmizáljuk stb. Aztán nagyjából kialakítjuk a dal struktúráját, akár próbán, akár zeneszerkesztő program segítségével a felvételek alapján. Időközben elkészül rá az énekdallam és a szöveg, ami néha borítja az eddigi koncepciót. Ilyenkor vagy kezdjük elölről vagy addig játsszuk, csiszolgatjuk, amíg a helyére nem kerül minden.
 
Terveztek valami új anyagot a közeljövőben?
Nálunk viszonylag hosszú a dalszerzési folyamat, de már gyűlnek a kidolgozásra váró ötletek, dalszövegek. Addig is egy érdekes projektbe fogtunk: korábbi számainkat akusztikusra hangszereltük át, amivel szeretnénk megmutatni, hogy a komplex szerkezetek mélyén milyen bensőséges dalok rejlenek. A megjelenés őszre-télre várható, és reméljük, hogy szélesebb hallgatói réteget is sikerül megtalálnunk vele. Ráadásul vendégzenészeket is hívtunk a dalokba, szóval nagyon izgalmas kaland lesz!
 
Hol lehet találkozni veletek a nyár elkövetkezendő részében? Mik a jövőbeli elképzeléseitek?
A legfontosabb önálló koncertünk augusztus 24-én lesz a Szimpla Rocks sorozat részeként, ahol a tervek szerint mindhárom lemezünk anyagát eljátsszuk. A visszajelzések függvényében tervezzük még, hogy az akusztikus műsort is megkoncerteztetjük ősszel.
 
Sokszor hangsúlyozzátok, hogy érdemes a lemezeiteket egyben hallgatni. Szerintetek hallgatnak még az emberek albumokat?
Nem jellemző, hogy az emberek szakítanak annyi időt, hogy végighallgassanak egy egész lemezt, és az sem, hogy egyvalamire koncentráljanak fél-háromnegyed órán keresztül. Pedig egész más, mélyebb és maradandóbb élményt nyújt, mint átrohanni egy csomó random tracken egy playlistben. Elég oldschool, de nekünk az a meggyőződésünk, hogy egy szám, illetve az album egésze érzelmi utazás, amivel érdemes odafigyelve sodortatni magad, mert gazdagabb leszel tőle.
 
Mi a véleményetek arról, hogy ez az évtized inkább a hangzások progressziójáról szól, a felépítés és az üzenet pedig egyre egyszerűsödik? Érdekel titeket a fővonalas zeneipar?
Figyelem a zeneipar változásait, és érdekelnek az újdonságok is, de a mi zenei világunk egészen máshol gyökerezik, és nem hiszem, hogy kompatibilis a mai felfogással. Nem is célunk mindenáron modernnek lenni. Ami nem biztos, hogy baj, mert szükség van a változatosságra, a hallgatók meg majd jól kiválasztják, mi érdekli őket. Persze a verseny azért elég egyenlőtlen.
 
Magyarországon mekkora esélye van egy összetettebb zenét játszó bandának a fennmaradásra?
Attól függ, mi a célja. Jó kapcsolati hálóval és szervezéssel azért adódnak koncertlehetőségek, de a kereskedelmi siker itthon semmiképp nincs benne a pakliban. Ahhoz nyugatabbra kell menni, ahol több koncerthelyszín, nagyobb közönség, kiépültebb zeneipar van, ez viszont sokkal jobb kapcsolati hálót és szervezést igényel. Mi elsősorban a dolog kreatív részére koncentrálunk, olyan igényes zenét szeretnénk létrehozni, amit mi is szívesen hallgatnánk, és sokadik hallgatásra is érdekes marad. Ha ez sikerült, minden más ajándék.