„Ez egyben kultúrmisszió is részemről”

 

 

 

Nagyon boldog vagyok, hogy az új anyag egy igazi barátságokat megpecsételő lemez lett, mely egyben kultúrmisszió is részemről. Az eltelt 20 évben rengeteg zseniális muzsikussal dolgozhattam, és gyümölcsöző barátságokra tehettünk kölcsönösen szert sokakkal. Ezt igyekeztem dalokba foglalni, és olyan jó barátokkal közös kompozíciók születtek, akikkel a hétköznapokon is kíváncsiak vagyunk egymásra, nemcsak akkor keressük egymást, amikor hirtelen szükségünk van a másikra. Mindemellett meg kell köszönnöm Szolnoki Péter és Tátrai Tibor nyitottságát, akikkel bár nincs napi kapcsolatom, mégis dolgoztunk már együtt, és szerettem volna az irántuk táplált tiszteletemet kifejezni egy-egy közös dallal, mert pályám során nagy hatással voltak rám.

 

 

 

Több mint 150 kiváló művésszel, 95 nagylemezen dolgozhattam eddig. Nehéz kiemelni csak párat. Mindenkinek hálás vagyok, mindenkihez fűződik valami sztori, vagy érzelmi szál. Mégis azt gondolom, hogy a tanáraimon, családomon kívül fontos kiemelni, hogy a négy fal között szorgalmasan gyakorolva, tanárokkal órákon fejlődve sem juthat el az ember anélkül egy magasabb szintre, hogy a színpadon állva, megtapasztal, ÉL, rutint szerez, és a hangszerével kommunikál. Hálás vagyok a régi zenésztársaknak, zenekaroknak (Stonehenge, Black-Out, Kowalsky meg a Vega, Belmondo), és rajtuk kívül olyan előadóknak, akik igazi mélyvízbe dobtak sokszor, ami a legfontosabb volt talán a tapasztalatszerzés, rutin terén. Éliás Gyuszinak, Gitano Nagy Lacinak, Hevesi Tominak, Kasza Tibinek köszönhetek sokmindent, de nehéz itt abbahagyni a felsorolást, hiszen mikor csak párszor, de mégis élesben muzsikálhat az ember Tátrai Tiborral, Charlie-val, László Attilával, Babos Gyuszi bácsival, Brian Culbertsonnal, Lerch Istvánnal, Póka Egonnal, Szappanos Gyurival, az elmondhatatlan, leírhatatlan inspiráció. Ezeket az inspiraciókat az ember nem élheti meg négy fal között. Ezért nagyon hálás vagyok.

 

 

Szappanos Gyuri barátommal első merész produkciónk a Budapest Electric Bass Band csapata volt, amiben Megyaszay Istvánnal basszus triót alakítottunk, és rendhagyó módon a basszusgitárt előtérbe helyezve muzsikáltunk. Ennek folytatásaképpen egy teljesen egyedi, talán a világon is egyedülálló produkcióként jött létre a 77’-es jazz bass c. dal. A célom az volt, hogy az általam mélyen tisztelt ikonok mellett (Póka Egon, Szappanos Gyuri) megismerje a nagyközönség azokat a világszínvonalú basszusgitárosokat, akik a friss generació kiemelkedő művészei és jó barátaim. Megyaszay Istvánt (Révész Sándor), Horváth Pluto Józsefet (Finucci Bros), Máthé Lacit (Magyar Rhapsody Projekt), Fehérvári Áttilát (Black-Out, Special Providence) már nem kell bemutatnom talán, de Domján Gábort (Muriel), Anga-Kis Mikit (Subscribe, USEME), Laczik Fecót (Beatrice), Gudics Martint (Peet Project) mindenképpen szerettem volna meghívni ebbe az örömmuzsikálós dalba, melyhez Lombos Marci (szöveg, rap), és Vavra Bence (ének) is hozzájárult kiemelkedő művészetével.

 

 

 

Túl vagyunk egy elég erős éven. Köszönhetően az NKA-nak, és a volt Cseh Tamás Programnak, sok koncert megvalósulhatott telt házzal vidéki városokban is (Gödöllő, Kiskőrös, Balassagyarmat, Veszprém). Ezeket rögzítettük kép és hang formájában egyaránt, és egy koncert-dokumentumfilm készül belőle, az élő zene favorizálása oltárán. Mindemellett február 2-án Budafokon egy big band hangszerelésű nagykoncerttel készülünk, amiért hálával tartozom Puskás Csaba zenekarvezető, hangszerelő barátomnak. Nem maradhatnak ki idén sem a televíziós zenei rendezések, a Rendhagyó énekórák országszerte, a Hangszert a kézbe projekt is folytatódik örömünkre. Aztán természetesen lesz még sok koncert a Garami Funky Staffal, Éliás Gyuszival, és egy nagyon izgalmas projekttel, melynek neve: Seven, áprilisban, a Budapest Sportarénában.