Folytatni a kísérletezgetést

Folytatni a kísérletezgetést

Zaporozsec-interjú Varga Bencével

Zenei szempontból általában mindig nehéz szülés egy második lemez, főleg, ha az első sikeres lett. Ám mikor egy zenekar már alapból sokszínűséggel indít, nem lesz annyira feltűnő a továbbkalandozgatás, sőt, szinte elvárható. A Zaporozsec a hazai alternatív pop-rock mezőny szerves része. Eljött az idő egy új anyag megjelentetésére, ami, elmondásuk szerint egy lendületesebb, rockosabb, táncolósabb hangulatot hoz majd, reméljük, a hallgatóság legnagyobb örömére. Február 17-én élőben is utánajárhatunk az Akvárium Klubban, vajon igazat szóltak-e, ráadásul a lemezbemutató koncert belépőjegy ára az új CD-t is tartalmazza, szóval a Zapo közönsége széjjel van kényeztetve. Most pedig Varga Bence énekes-gitáros-frontember kényeztet bennünket gondolataival, szavaival.
 
 
Hogy áll neki az ember a második lemezének?
 
Természetesen bennünk volt a félsz, hogy tudjuk-e tartani majd az előző lemez szintjét. A „Sok szerencsét, Mr. Gorsky” ugyanis egy viszonylag sikeres lemez volt, szép pályát futott be, és igyekeztünk nem alább adni a magunkkal szemben támasztott elvárásokat ezen a lemezen sem.
 
 
Ugyanakkor sok szempontból szakítani is akartunk az első albummal, vagy legalábbis sok mindent máshogy csinálni, más dolgokban kipróbálni magunkat. Az egyik ilyen, hogy szándékosan kerültük most a sci-fik világában és a világűrben kalandozó szövegeket, és inkább érzésekben, hangulatokban mélyebbre ásó, ösztönösebb dalokat akartunk írni. A szerelem témakörét emiatt olyannyira sikerült körüljárni például, hogy szinte egy történetre tudtuk felfűzni a dalokat. A lemezt hallgatva számomra egy tizenéves srác életének pillanatai jelennek meg az első szerelmi csalódástól az útkereső kalandokon, szakításokon át az újrakezdésig.
 
 
Igyekeztünk zeneileg is továbblépni, folytatni a kísérletezgetést. Reményeink szerint sikerült egy zeneileg sokszínű lemezt készítenünk.
 
Milyenek a Movie Star visszajelzései? Kicsit muse-os lett. A diszkó sose megy ki a divatból?
 
Nemrég mutattuk meg ezt a dalunkat a közönségnek, az első hangok nagyon pozitívak voltak. Sokaknak tetszik a magyar szövegbe rejtett angol refrén. Illetve sokan mondták azt is, hogy meglepődtek a dal stílusán, hát valóban ez volt az első próbálkozásunk a diszkó műfajában, reméljük mindenkinek sikerül azért megszokni ezt a dalt is.
 
 
Azt nem tudom megítélni, hogy a diszkó mennyire számít most divatosnak, már mindent kitaláltak, sőt újra felfedeztek, ahogy a kérdésben is ott van, semmi sem megy ki már a divatból. Szerintem nincs is ezzel semmi baj, mi nagyon élvezzük ezt az öncélú, sokszor (ön)ironikus játékot ezekkel a klasszikus dolgokkal. Ilyen tekintetben a könnyűzene utolérte a többi művészeti ágat, ahol már régóta ez a kortól és műfajtól független „játék” érdekli az alkotókat.
 
Marad ez a bulis vonal az albumon?
 
A lendület az mindenképp marad, ez is egy olyan dolog volt, amire kifejezetten törekedtünk a dalírás során. Igyekeztünk egy a koncerteken is jól működő anyagot készíteni, de nem ragadtunk le a már említett diszkó műfajánál, a funkytól a rockig sok minden hallható lesz a lemezen.
 
Egy dalnál mennyire ütközik a partiszellem a komolyabb szövegekkel?
 
Ha az a kérdés, hogy egy komolyabb, mélyebb értelmű dal működhet-e jól koncertszituációban, akkor szerintem a válasz egyértelműen igen. Próbálunk mi is többrétegű dalokat írni, amik könnyen fogyaszthatók, jól működjenek a bulikban, de akinek van rá igénye, az elmerülhessen bennük egy kicsit mélyebben, tudjon a dal többet adni nekik is.
 
Milyen zenéken nőttetek fel és ehhez képest milyennek látszik a mostani helyzet? Egyszerűbb a fiatalabb generációk számára az információszerzés könnyedsége miatt több és jobb zenékhez hozzájutni?
 
Mi már a Britney Spears-korszak gyermekei vagyunk, ezért engem gyerekként nem sok kortárs előadó fogott meg igazán. Inkább a szüleim révén megismert 60-as, 70-es évek gitárzenekarai voltak, akik elementáris hatást gyakoroltak rám. Én egészen konkrétan a Beatles miatt kezdtem el gitározni, és máig is fontos hatásnak gondolom a zenekart. A zenekar többi tagja inkább hip-hop és metálzenéket hallgatott, úgyhogy elég sok minden alakította az ízlésünket.
 
 
A fiatalabb generációk szerintem nagyon nehéz helyzetben vannak, talán pontosan azért, mert most már minden egy kattintásra elérhető a számukra. Alapvetően vadászó-gyűjtögető élőlények vagyunk, és ez a korszak ezzel a hatalmas információáradattal, túltelítettséggel pont a vadászösztönünket, érdeklődésünket öli ki belőlünk, nem kell megküzdeni az újdonságért, a számunkra izgalmas dolgokért. Sokszor saját magamon is tapasztalom az érdektelenséget, és úgy gondolom, hogy ez nagyon veszélyes a kultúránk, tudásunk fennmaradása szempontjából is.
 
Az emberek ingerküszöbe egyre csak tágul, és minél nagyobb felhajtásra van szükség audiovizuális tekintetben, hogy egy zenére odafigyeljenek. Mennyire nehéz egy úgymond egyszerűbb (a szó pozitív értelmében) (rock)zenekarnak lépést tartania az effajta igényekkel? Kell-e egyáltalán?
 
Igen, ez a kérdés nagyon szorosan összefügg az előzővel. Ebben a hatalmas zajban egyre értékesebb az emberek figyelme, és ezzel párhuzamosan egyre nehezebb felkelteni az érdeklődést valami iránt. Ezzel a problémával szerintem műfajtól függetlenül minden (zenei) produkció küszködik, és keresi a megoldást. Az egyik választ már megadta erre régebben a televízió, de láthatjuk már a zenében is, ez a trash műfaja, amit egyébként veszélyes dolognak tartok, és remélem, hogy már nincs sok hátra a virágzásából.
 
Mire lenne szüksége a hazai könnyűzenei életnek?
 
Újdonságokra nyitott, érdeklődő közönségre.
 
Mennyire vagytok benne az éjszakában? Mik a tapasztalatok? Meséljetek el egy érdekes buliélményt!
 
A koncertezés miatt nagyon sok szórakozóhelyen megfordulunk, ilyen szempontból ismerjük és szeretjük is az „éjszakát”, de most már egyre kevésbé jellemző, hogy hajnalig tartó mulatozásba kezdünk a koncertek után, az első 50 alkalom után ebbe egy kicsit belefárad az ember. Sokat gondolkoztam, és sajnos nem találtam, olyan történetet, ami szórakoztató és egyben nyomdafestéket tűrő is.
 
Mire számíthatunk a lemezbemutató koncerten?
 
A lemezbemutató koncerten természetesen a régi „klasszikusok” mellett el fogjuk játszani az új lemez összes dalát. Igyekszünk a műsorhoz izgalmas vizuált hegeszteni, illetve lesz egy meglepetésvendégünk is, akinek a nevét egyelőre nem árulom el.
 
 
Kiket, miket ajánlanátok a kortársak közül? Akár hazai, akár külföldi dal, lemez, vagy zenekar?
 
Az új lemez készítése során sokat hallgattam Jack White-ot. Számomra ő egy olyan mágus, zenefilozófus, akihez mindig-mindig visszatérek inspirációt keresve.
 
 
Császár Gergő