„Ha bárki is úgy érzi, hogy megőrült volna, akkor a lényeg, hogy nincs egyedül, és jó helyen van”
Mindjárt jön a Watch My Dying várva várt nagylemeze, a 4.2, addig is itt egy előzetes, a Csukott szemek. Plusz Veres Gábor is mesél az anyagról.
Elég hosszú hallgatás után tavaly év végén kijöttetek A nagy számok törvényével, ami amúgy egy 2011-es dal volt. Akkor egy 6 számos EP-t rebesgettetek. Ezek a dalok is megvannak már egy ideje, csak most kaptak végleges formát?
A hivatalos verzió az, hogy természetesen megvoltak, csak a tökéletesre polírozásukhoz kellettek az eltelt hónapok, hogy minél átgondoltabb és kidolgozottabb anyaggal jelentkezhessünk. A nem hivatalos verzió - amit mondjuk a haveroknak mondok - pedig hogy sajnos abban az élethelyzetben vagyunk, ami miatt a közelmúltban sok-sok kortárs ismerősünk befejezte a zenélést, vagy pár év kényszerpihenőre tette a zenekarát. Negyvenes fickók vagyunk, sok gyerekkel, még több munkával, olyan produkcióval, ami bevételként nem jelentkezik, viszont rengeteg időt vesz igénybe. Erre egyszerűen nincs működő modell ebben az országban, kivéve persze azoknál, akik nem kénytelenek dolgozni mellette. Azaz nem arról van szó, hogy nem csináltunk semmit ez idő alatt, hanem eddig tart összerakni egy kiadványt ennyi időből. Persze maradjunk a hivatalos verziónál, az jobban hangzik, hahaha.
És ez a verzió miért nem publikus? Mármint szerintem pont, hogy felhívná a figyelmet bizonyos dolgokra...
Azért, mert ha lemezt adsz ki, ott lesz a tiéd mellett a Korn, és a többi elsőligás előadó, a zenehallgatót pedig nem érdekli, csak a minőségbeli különbség. A többi meg nyafogás. Nagyon kényelmes lenne jegelni az egészet, mert baromi nehéz dolgokkal kell ebben a formában megküzdeni, de nem a pénz, vagy valamiféle virtuális presztízs miatt csináljuk, hanem mert szeretjük, ezért úgy vagyunk vele, hogy inkább lassabban is, de úgyis megcsináljuk.
Az új lemez is azt bizonyítja, hogy nem adjátok fel. Hasonlóan szellemes dalokra lehet majd számítani, mint a Cinkos? És tényleg 6 dal lesz rajta?
Az előző, 4.1 című EP címével jelezni szerettük volna, hogy valaminek egy darabja, amit később folytatunk. Tehát a következő kiadványunk a 4.2 lesz, amin az 4.1 dalai is rajta lesznek újragitározva, újrakeverve, hogy egységesen szólaljanak meg az azóta készült újakkal. Ha minden oké lesz, akkor így egy 12 dalos nagylemez lesz belőle. A szövegek, na igen, egyszerre lettek letisztultabbak és rafináltabbak is. A kezdeti időkben nehezen értelmezhető, bonyolult szövegeink voltak, magyarul, ami ezzel a zenével szinte szokatlannak számított, ha nem vesszük bele az akkoriban inaktív Leukémiát, akik ezt utánozhatatlanul művelték. Néhány évvel később ez a fajta stilisztika divatos lett, sokan belementek a hangzatos, de annál kevesebb mondanivalóval bíró kamuszövegekbe, és akkor muszáj volt ennek az ellenkezőjét csinálni. Amennyire lehetett, leegyszerűsödtek a sorok, sőt, első olvasásra lejött valamiféle nagyon szimpla tartalom is. Viszont mind többrétegű volt, allegória, amik viszont néha teljesen ellentétes értelmet adtak ugyanazoknak a soroknak. A Harmatátkozó című vidám diszkósláger elsőre egy szimpla rockszöveg, arról, hogy valaki összecuccol, teletankolja a kocsit és mittudomén nekivág a sivatagnak, vagy ilyesmi. Közben pedig egy csomó sor és szófordulat a hindu halottaskönyvből származik, és ha úgy hallgatod, hogy valaki ezekkel a sorokkal köszön el véglegesen, akkor egész hátborzongató lesz a vidámabb zenei környezet. Az új daloknál azt hiszem, ugyanaz várható, mint az eddigieknél. Sajnos én vagyok a szövegírók Steven Segalja, aki ha fejre áll, se tud mást csinálni, mint amit szokott.
Az nem is baj. De amúgy sokszor szeretnéd másképp, mint ahogy tudod?
Néha zavar, hogy nem tudom egyszerűbben, vagy pontosabban elmondani, amit szeretnék, mert biztosan vannak, akik azért nem tudnak vele mit kezdeni, mert érthetetlennek gondolják… Máskor meg talán jobb is, ha nem értik, mert világgá futnának, hahaha.
Aztán valahogy talán mégis eljön az idő, amikor egyre többen megértik. Jó érzés lehet rájönni, hogy akkora őrült mégse vagy. Kivéve ha aztán arra jössz rá, hogy mind megőrültetek...
Néha ijesztő, igen. De valahogy úgy működik, hogy összefújja a szél a hasonlóan fura embereket, akiknek van egyfajta affinitásuk a nem teljesen egyértelmű dolgokra. A 4.1-en szereplő Száraz felhők már direktben erről szól... Amikor összegyűlnek ezek a figurák, akiket a környezetük leggyakrabban a "fura" jelzővel illet… És mindenki néz a többiekre, hogy ennek az egésznek valami értelme lesz, csak még nem jött el az ideje, hogy kiderüljön, mi is az. De valami lesz, és készülődik, abban mind biztosak. Csak minden olyan, mint mikor vihar előtt a levegő tele van elektromossággal. Úgyhogy, ha bárki is úgy érzi, hogy megőrült volna, akkor a lényeg, hogy nincs egyedül, és jó helyen van.
Ezt mindig jó hallani. Tehát a zenekar innentől újra pörögni fog ezerrel, szembeszállva mindenféle nehezítő körülménnyel?
Ezerrel egyelőre nem, de az idő nekünk dolgozik, egyszerűen csak kivárjuk, míg teljesen kidől mellőlünk a konkurencia... A lemez után máris van egy félkész következő hanganyagunk, úgyhogy arra biztos nem kell három évet várni megint, és szeretnénk kiélni az amatőr filmes hajlamainkat is, de most már nem fogunk semmit elkiabálni.
MaryMoss
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.10.04.
