„Ha hitelesen zenélsz, előbb-utóbb komolyan fognak venni”
A Brisle With Rage EP-vel a Vendetta Inc. két éve komoly nevet szerzett a hazai underground színtéren.
A korábban főként southern metal hatásokat felvonultató zenekar Blight című első nagylemezéről Nemes Nimród basszusgitárossal beszélgettünk.
Azt leszámítva, hogy ezúttal több dalt vettetek lemezre, mennyiben lett más a Blight, mint a Bristle With Rage EP volt? És úgy általánosságban mit kell tudni az új dalokról?
A Blightot céltudatosan akartuk nagylemezként megjelentetni. Noha a mai trendek inkább a kislemezek, illetve maxik kiadására ösztönzi a zenekarokat, mi úgy gondoltuk, kelleni fog egy nagylemez. A metál szubkultúrában alapvetően is súlya van egy teljes albumnak. A lemezen ezúttal egyfajta sötétebb atmoszféra dominál. Sokkal súlyosabbak, tökösebbek és komolyabbak a dalok mind hangszerelésben és mondanivalóban. E ponton muszáj megemlítenünk az album szerkezetét is. A kilenc dal magában foglal két akusztikus átvezetőt, melyek fejezetekre osztják a lemezt, ezáltal létrehozván egy tarantinói struktúrát. Ezúttal sem rövidek a dalok, de remélhetőleg nem fog beleunni a kedves hallgató. Igyekeztünk élvezhető és változatos anyagot összehozni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az albumon hallható rengeteg stílusbeli váltás. Az elszállósabb témáktól a hardcore-on át egészen a death metálig minden fontos hatásunkat felsorakoztattuk.
A hatszámos EP-t eléggé házias körülmények között vettétek fel, ehhez képest viszont nagyon jól szól. A nagylemez felvételénél is maradtatok ennél a formulánál?
Köszönjük. Noha akkortájt mi is megelégedve adtuk ki az EP-t, a nagylemezhez egy picit komolyabban álltunk hozzá. Egy hosszabb tervezés során úgy döntöttünk, mindenképp ki kell kerülnünk a főváros adta lehetőségeket és inkább huzamosabb időre leköltözni vidékre, ahol kizárhatunk minden külső hatást és 100%-osan foglalkozhatunk a felvétellel. Ehhez kiváló hátteret biztosított Sohajda Péter és a Standing Waves stúdió Egerszalókon. Míg az EP-t a régi próbatermünkben vettük fel, a nagylemezt egy profi stúdióban. Hiába működik jól a „sufni tuning” és a házi stúdiók, nagyon fontos, hogy egy jól felszerelt stúdióban dolgozzon egy zenekar, ha teheti. Mindemellett pár hete kikerült egy szöveges videó is a Shred of Existence c. dalunkra, mely kapóra jött, hogy méltó módon vezesse fel a lemez megjelenését. Ezt a remekművet Kispál László cimboránk készítette, mindenkinek csak ajánlani tudjuk!
Megint lesz magyar nyelvű dal az albumon vagy a Fertő egyszeri próbálkozás volt?
Abszolút megtartottuk ezt a jó szokásunkat. Ezúttal bónuszdalként egy kőkemény, hardcore jellegű szerzemény lesz a lemezen A Sírig címmel. Országos cimborák vagyunk a HHCC-s (Hortobágy Hardcore Crew) srácokkal és mindig akartunk egy nótát, ami tükrözi az általuk képviselt pörgősebb világot, tehát szóltunk Varga Bazsinak, aki írt nekünk egy remek szöveget és a verzékben az Ő csodálatos orgánumát hallhatjuk. Garantált buli-himnusz.
Már szinte közhely, hogy underground metálzenekarokból (is) iszonyú túlkínálat van. Hogyan menedzselitek magatokat egy ennyire sűrű mezőnyben? Vagy továbbra is elegendő az, hogy erős dalokat írtok és jók vagytok élőben?
Mint millió más zenekar, mi is az élő zenét tartjuk a legfontosabbnak. A koncert fogja meggyőzni az embereket, hogy keressenek rá a bandára, hallgassák meg a dalokat. Szerintünk a hitelességnek kell a középpontban lennie, hiszen, ha élőben nem tudsz bizonyítani, véged. Hiába vettél fel 2 millióért egy lemezt. Ha hitelesen zenélsz, előbb-utóbb biztos, hogy komolyan fognak venni. Emellett persze belátjuk, hogy egy kiadó hatalmas terhet vesz le a vállunkról. Ezúttal is köszönjük a GarageLive-nak, hogy mögénk állt.
Ha jól tudom, tősgyökeres budapesti zenekar vagytok. Vidéken mennyire látogatják a koncertjeiteket?
Így van. Nos, nagyon szeretjük a budapesti és a vidéki bulikat is egyaránt. A Dürerben például kifejezetten jó kezdeményezésnek bizonyulnak a „mini fesztiválok”, ahol több réteg is megtalálja a magának kedvező koncerteket. Több ilyen bulin is voltunk és mindig pozitív fogadtatásban részesültünk. Viszont a vidéki bulik hihetetlen mód energikusak. Előfordult olyan is, hogy 10-20 embernek játszottunk, viszont azok a srácok szétszedték a helyet. Csípjük az ilyet. A fent említett mini fesztivál jelleg amúgy vidéken is kezd beérni. Ilyen például az tiszaalpári Alpárfeszt. Rengeteg ember, rengeteg zenekar, evés-ivás. Kiváló.
Említettétek egy (vagy több) interjúban is, hogy nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy összefogjatok más underground zenekarokkal. Kikkel alakult ki baráti viszony az évek során?
Let the Cigar Die, Hortobágy Hardcore Crew, Apey and the pea, Dungaree, Blizard, The Void, Warchief és így tovább. Az undergroundban az a jó, hogy tényleg kialakul a testvériség, és segítünk egymásnak, ahol tudunk. A zenekarok közötti összefogás minden külső tényező által generált problémát képes megoldani. Működik a dolog.
Köztudott, hogy notórius Pantera-rajongók vagytok. Mi az az egy (vagy két) mondat, ami az alábbi lemezekről elsőként eszedbe jut?
Cowboys:
A djent előfutára.
Vulgar:
Kedvenc Metallica lemezünk Axl Rose közreműködésével.
Far Beyond:
Az egy kibaszott jó lemez.
Trendkill:
Örülünk, hogy visszatértek a glam korszakhoz.
Reinventing:
A Pantera utáni próbálkozásokat nem preferáljuk. Komolyra fordítva a szót, imádjuk-tiszteljük a Pantera munkásságát és pontosan emiatt nem is tudunk, nem is akarunk kiemelni konkrétumokat.
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.05.17.
