„Ha igazán zenélni szeretsz, mindegy, mik az eszközeid” - Window interjú

„Ha igazán zenélni szeretsz, mindegy, mik az eszközeid” - Window interjú

Modern-soul és minimál elektronika. A Window zenekar dalszerző – énekesével és egyben menedzserével, Kocsis Bencével beszélgetünk.

Éppen egy éve, hogy megalakult a Window zenekar, de máris a hátuk mögött tudhatnak számos hazai- és külföldi fellépést – köztük egy random berlini turnét – és egy frissen elkészült nagylemezt, ami mind stílusában, mind hozzáállásban új irányt visz a magyar zenei életbe. 

Egy hónappal ezelőtt több koncertet is adtatok Berlinben a Window-val, de azt mondtad, eredetileg nem egészen ezért utaztatok ki. 

Bence: Mindenképp akartunk külföldön is koncertezni, mert úgy érezzük, ott több és nagyobb teret kaphat, amit mi csinálunk, úgyhogy a nyakunkba vettük Berlint egy nyaralással egybekötött utcazenélésre.  Berlinben egyébként is nagy hagyománya van ennek, lépten-nyomon utcazenészekbe botlik az ember - mondjuk, mint ott kiderült, nagyon komolyan fel is osztják egymást közt a tereket a helyi arcok, nem lehet csak úgy odamenni és zenélgetni! (nevet)

A kiutazás előtt 3 héttel Bognár Szabi (Soulclap Budapest ) ajánlott egy ottani neo-soul / jazz fesztivált, ahova jelentkeztünk és vissza is hívtak minket - így kezdődött és innentől minden nappal egyre hihetetlenebbé vált az egész! Később derült ki, hogy mi leszünk az egész esemény záróprodukciója, így teltház előtt játszhattunk, a közönségtől pedig rengeteg pozitív visszajelzés érkezett: a koncert után felvette velünk a kapcsolatot pár helyi booker, akikkel már dolgozunk is őszi- téli koncertdátumokon, sőt, egy fiatal programozó srác még egy weboldalt is összedobott nekünk miután látott minket az első bulin - teljesen ingyen, mert úgy érezte ő így tudná kifejezni a rajongását és szívesen segítene nekünk a fejlődésben. Utcazenéltünk is, de a koncert sikerén felbátorodva inkább bementünk helyekre és megkérdeztük, játszhatunk-e itt este - így jött össze további két buli, egy a berlini Szimpla Kávézóban, egy pedig a BLRO Brwhouse-ban.

Az, hogy Berlinbe komplett hordozható hangcuccal érkeztünk, nagyban megkönnyítette a dolgunkat és a szervezőknek, a helyek tulajdonosainak sem volt benne rizikófaktor, mert egy kész produkciót tálaltunk nekik, gyakorlatilag semmi dolguk nem volt vele. Ez egy nagyon praktikus megoldás, amiből bátran lehet koncepciót csinálni.

Miért gondolod, hogy külföldön nagyobb tere van a zenéteknek? Mi van máshol, ami itt nincs?

Bence: Érdekes, hogy ezen a nyáron több koncertünk volt külföldön (Nagyváradon, Kolozsváron, Nagyszebenben, Berlinben), jobb gázsival, mint hazai terepen, pedig még csak egy éves a zenekar. Amikor trió felállásban bárokban játszottunk, jellemzően külföldiek jöttek oda elkérni a névjegykártyánkat, összességében jobban érezték, lelkesedtek. Talán az angol szöveg az oka, talán a műfajnak van nagyobb felvevőpiaca külföldön. Alapvetően más itthon a “rádió kompatibilis”, mint máshol - a vonal, amit mi képviselünk, hazai viszonylatban nem az. A modern soulos hangzás, a minimál elektronika Magyarországon undergroundnak számít, míg mondjuk Berlinben kifejezetten mainstream az ilyesmi. Azzal, hogy a Window itthon csak egy szűkebb réteghez jut el, ugyanakkor nincs semmi baj! Nem feltétlenül az a jövőképünk, hogy hatalmas színpadokon tízezreknek zenéljünk.

Fotó: sinco

Beszéljünk egy kicsit a közelebbi jövőről! Hogy áll az első nagylemezetek?

Bence: A lemez készen van, vagyis, mire ezt az interjút megírod, készen lesz!  A zenekar magján (Bence- dalszerzés, ének, Bécsy Bence – gitár, Jancsovics Máté – dob) kívül nagyon sok vendégzenésszel dolgoztunk együtt attól függően, milyen hangszert képzeltünk még el az adott dalba. Hogy közülük néhányat említsek: Szeifert Bálint, Novai Gábor (Mörk), Méhes Adrián (Muriel), Stahl Barbi (Babé Sila) és Weil Andris (RedRed, Ethnofil), Zahár Fanni (Soulclap Budapest, Ethnofil) aki az egyik számban szerzőként is közreműködött. Az album munkálataiban az elejétől nagy részt vállalt Mensa (Mensa Ansah, ghánai-angol producer, rapper, a RedRed zenekar egyik alapítója – a szerk.): angol anyanyelvűként lektorálta a dalszövegeket, a rapbetéteket ő írta és mondta fel.

Azt akartam, hogy ebbe az albumba ne lehessen belekötni, és elismerem, hogy a nyelvtudásom nem feltétlenül elég egy olyan szinthez mint amilyen végeredménnyel elégedett lennék, akár a zene minőségével összehasonlítva. Emberileg is nagyon közel állunk egymáshoz, ezáltal úgy tudott belenyúlni a szövegeimbe, hogy a mondanivalómon nem változtatott, csak finomította, „angolosította”. Ezeknek a munkálatoknak a nagy része a napplaimban zajlott egyébként és Mensa egy karmester / személyi edző keverékeként, gesztikulálva kommentálta ahogy akár 10 percen át egy pár soros verzét folyamatosan gyakorolunk, hogy ritmikailag és kiejtésben is helytálló legyen. (nevet)

Sokan elvből nem vonnak be a munkálatokba ennyi embert, főleg nem más előadókat, akik esetleg konkurenciát jelenthetnek.

Nem csinálunk ebből egókérdést. Együtt dolgozni más előadókkal nagyon inspiráló, a zenekar értéke pedig nem csökken attól, hogy beismerjük, mindenhez mi sem érthetünk. Ettől még ez ugyanúgy a mi albumunk, a mi dalaink, a művészeti értéke pedig még nagyobb.  Fontos, hogy meglegyen a saját irányod, de nem baj, ha van melletted pár külső fül, akiben megbízol. Ha igazán zenélni szeretsz, és az a célod, hogy megteremts egy művet, akkor majdnem mindegy, mik az eszközeid – a legtöbbet kell kihoznod magadból és a környezetedből.

Solti Hanna