„Ha őszintén csinálom, nagy baj nem történhet!”
b a b a concept store
Pár hónapja nyílt egy apró, ám annál színesebb és érdekesebb boltocska a Margit körúton – a neve Baba, vagy hivatalosan b a b a concept store. „Találj ki egy őrült dolgot (ha tudsz), aztán gyere be és vedd meg!” – én valahogy így jellemezném. Ami a sok apróságot összefogja, az maga a boltvezető, Németh Bettina lénye.
Fotó szakon végeztem a MOME-n 2013-ban, ezután kriminálpszichológia szakra jelentkeztem Angliába. Öt helyre jelentkeztem és mind az ötre felvettek, viszont egyik városról és egyetemről sem tudtam túl sokat, úgyhogy segítségül hívtam a Google-t. Találtam egy cikket, amiben azt írták, Brighton a legrosszabb nyaralási úticél, mert tele van fiatalokkal és állandóan zene szól a parton. Innentől nem volt kérdés, hogy nekem Brightonban a helyem! (nevet) Egy évig tanultam az ottani egyetemen, aztán elutasították a diákhitel- kérelmem és a kedvem is elment tőle közben. Inkább dolgozni vágytam, hogy csinálhassam a saját dolgom.
Mi a te „dolgod”?
Boltot nyitottam, újraterveztem együtteses polókat az ATC Managementnek, kiállításokat rendeztem, klipeket forgattam, vizuálokat készítettem kluboknak, rendezvényeket és embereket fotóztam – tehát rengeteg mindent csináltam kint. Ahogy hazaköltöztem, ez itthon folytatódott. Imádok pörögni, rengeteg ötletem van. A környezetem sokszor feszegeti, hogy itt lenne az ideje „megállapodnom” és elkötelezni magam egy vagy maximum két dolog mellett, de én nem értek egyet velük. Csak így tudok motivált maradni, ha választanom kéne, unnám magam! Azért mostanra ebbe beletörődtek a baràtaim is. A b a b ában –az én b a b ámban – egyben van minden, amivel szeretek foglalkozni. Itt vannak például az általam tervezett ruhák (amelyek a NEM márkanevet viselik – a szerk.): nem csak azért készül belőlük kevés darab, mert nincs „gyári” kapacitásom, hanem azért is, mert hamar rájuk unok. Így lesznek ezek egyszerre limitált darabok, amik nem jönnek szembe veled az utcán! (nevet)
Miért költöztél haza?
Eredetileg nyílt volna egy pop-up bolt a Corvin tetőn, amiben társtulajdonos lettem volna. Már majdnem mindent beszereztünk hozzá – többek közt magukat a termékeket is – amikor kiderült, hogy mégsem fog összejönni. Csak két hónapra terveztem hazajönni, de itt ragadtam, mert jobbnál jobb projektek és ötletek jöttek az utamba.
A művészvilágban nagyon sokan vannak, akik itthonról vágynak külföldre, többek között az olyan „szabad városokba”, mint Brighton. Te pedig sok ott töltött év után költöztél vissza Budapestre. Miben változott a szemléletmódod? Hiszen ez a bolt egyértelműen nem „budapesti ízlésre” lett kalibrálva!
Nagyon sok ismerőst szereztem kint, lett egy stabil „bázisom”, akiknek azóta is megbízásokat teljesítek a távolból – most például épp egy brightoni szórakozóhelynek készítek posztereket. Ők már ismerik a stílusom, tudják, mire számítsanak tőlem, és gyakorlatilag ezért is kérnek fel, mert azt várják, amit én csinálok. Ez nagyon jó érzés! Arra bizonyosan jó volt ez a pár év, hogy lássam, a világ nem olyan, mint amilyennek Budapestről látjuk – ellenben sokkal szebbnek és jobbnak látom az itthont, amióta visszatértem.
Mesélj egy kicsit a b a b á ról! Én régóta ismerlek téged, így tudom, hogy minden, ami itt van, olyan „bettinás” – mégsem tudom megfogni, hogy mi teszi ennyire rendszerezetté ezt a látszólag rengeteg különféle dolgot!
Ez egy „concept store”, ami egy életérzést, egy stílust tömörít és közvetít. Nem csak az általam tervezett dolgokat, hanem más hazai tervezők darabjait és vintage (tehát 30 évnél idősebb), second hand ruhákat és egyéb tárgyakat is tartunk. Vannak például mobiltelefonok a 2000-es évek elejéről (többek között itt és ekkor pillantottam meg általános iskolás álmaim netovábbját, egy élénk rózsaszín Nokia 3310-est – a szerk.), kitűzők, kazetták és csúnya macskás pénztárcák is. Láthatod, hogy ez a sok különböző apróság - hívhatjuk kacatnak is - mégis mind hasonló stílusba illeszkedik. A rendezőelv az, hogy szerintem mi mivel illik össze, ami nem feltétlenül konvencionális, de szerintem működik. Színek és furcsa minták minden mennyiségben. Nekem ezek a dolgok tetszenek - és ennyi. Ha az egész lényem őszintén és maximálisan belerakom mindenbe, amit csinálok, akkor igazán nagy baj nem történhet. Benne hagyom a nyomom, az egyéniségem. Szeretek beszélgetni, ismerkedni azokkal, akik bejönnek a b a b ába, mert valami közös már alapból kell, hogy legyen bennünk és beszèlgetès közben velem együtt a koncepciót is jobban megismerik.
Solti Hanna
