„Ha van, akkor hozzuk”

 

 

 

Nehéz kérdés. Próbálunk lépést tartani, de egyre nehezebb a gyors változások miatt, mert közben mi is öregszünk. Ennek ellenére én úgy érzem, hogy az élő zene és az azt körülvevő iparágakban apró részletektől eltekintve nincs akkora változás. Aki jó, az jó, az vonzza a közönséget. Abban van esetleg változás az utóbbi 28 évben, hogy míg régen áhítottuk ezt az állapotot, most már néha talán túl sok is a lehetőség abból a szempontból, hogy a bulik sűrűsége miatt nem minden izgalmas koncertre jut el a rajongó. Inkább egy kínálati piac kialakulását látom, ami nyilván a függöny mögötti országoknál rövidebb folyamat volt…

 

 

Szerintem nem. Én úgy érzékeltem, volt ennél erősebb megnyilvánulása is az elektronikus zenének a 90-es években. Annak nem örül az ember, hogy túl nagy arányban van jelen mondjuk a rádiókban vagy a reklámokban, de nem félek ettől, már rég megtanultunk ezzel együtt élni. Mostanában pedig főként nem érzek olyan veszélyt, hogy mondjuk az élő zenét szerető emberek csoportjából „elvenne”. Ráadásul akik titkon vagy anyagi lehetőségeik miatt eddig csak otthon szerethették a rockzenét, azok most megengedhetik, hogy élőben is ellátogathassanak az adott eseményre. Tehát nem látom most célkeresztben az elektronikus zenét, mint veszélyforrást.

 

 

Ezzel egyetértek, hiszen ezeket az intézményeket gondos kezek ápolják, míg mondjuk sok régi hely önkormányzati hatáskör alá tartozott, mint például a Petőfi Csarnok, amit csak „pofozgattak”. Sokkal jobb a magánkézben lévő intézmények hozzáállása a mi erőfeszítéseinkhez, ugyanakkor ezek a klubok nem tudják pótolni a PeCsát. Óriási a hiány az 1500-4000 főt befogadni képes helyekből. Egyrészt erősödött az élőzenei piac, másrészt vagy kis helyre kényszerítesz be sokkal nagyobb produkciókat, vagy veszel egy mély levegőt, 200-300%-kal többet költesz helyszínbérlésre, aztán futsz a pénzed után. Magyarán egy nagyobb és drágább intézményt bérelsz ki, mint amire szükséged lenne.

 

 

Mi koncertszervezők, az iskolásokhoz hasonlóan a nyárra szünetként tekintünk, ilyenkor kikapcsolódunk. Ugyanakkor 20 éve dolgozunk együtt fesztiválokkal és fesztiváloknak. 11 évig mi csináltuk a Szigeten a metálszínpad menedzsmentjét és színpadmesterségi munkálatait és jelenleg is folyamatosan szállítunk be zenekarokat a hazai fesztiválokra, mint például Rockmaraton, korábban FEZEN, Hegyalja… De persze nyáron lazább az élet. Összességében minden örömteli, ami a zenéről és a zene térhódításáról szól.

 

 

Formálni még nem nagyon sikerült, hiszen egy másfél órás produkció, az vajmi kevés ehhez. Hogy formálni lehessen, ahhoz a zenével foglakozó egyéb iparágak, elektronikus médiumok segítségére is szükség lenne, ha ezt egy misszióként fogjuk fel és egy jobb irányba szeretnénk terelni az emberek érdeklődését. Inkább a közönség formálja a mi tevékenységünket. Ezt kell mondjam fájó szívvel.

 

 

Az első érzésünk ilyenkor az elégedettség, bármilyen hülyén is hangzik. Büszkék vagyunk, hogy a visszatérő, jól bevált, régi nagy nevek mellett mindig törekedtünk arra, hogy újakat is bemutassunk, és erre minden évben van példa. Ennek örülünk, Ugly Kid Joe esetében azt vettük észre, hogy a közönség is örül. Nem annyira az én zeném, persze csíptem őket annak idején, de néha már kicsit sok volt az MTV-n. Sosem voltak még itt, most ezt a hiányt betöltjük. Jó kis party lesz!

 

 

Február 18-án Anneke van Giersbergen játszik a VUUR nevű zenekarával az A38 Hajón, őket is mi hoztuk először Magyarországra 21 éve, akkor még a a The Gathering élén mutatkozott be 1997-ben az akkor még nagyon fiatal énekesnő, és azóta volt szerencsénk 2-3 évente bemutatni Anneke valamely formációját Budapesten, reméljük, ez a hagyomány még sokáig kitart. Március elején a Rhapsodyt hozzuk, akik egyben egy újjáalakuló- és búcsúturnéval jönnek a Barba Negrába. A tavaszunk is elég izgalmas lesz, szimfonikus és extrém metál tekintetében: március 11-én a közel-keleti zenét a metállal keverő izraeli Orphaned Land jön majd a Dürer Kertbe. Visszatérő vendégként a Therion erősíti a szimfonikus vonalat a Barba Negrában március 13-án. De jön a Satyricon (március 20., Dürer Kert), a Venom (március 25., Barba Negra), Dark Tranquillity (április 2., Barba Negra) death és black metál irányból. Aztán később, szabadtéren Ensiferum koncert a Barba Negra Track színpadán május 8-án. Tehát a keményebb végén fogjuk meg most ezt a tavaszt.

 

 

Van egy szó, ami nem hangzik olyan szépen: rutin. Ha valakivel sikeres az együttműködés, akkor ez egy körforgás. A munkánk kb. 70%-a ilyen. A maradék 30% pedig az új, kísérletező, kikacsintó előadók, mint például jelent esetben az Ugly Kid Joe. Gyakorlatilag ha van, akkor hozzuk.

 

 

Őrület lehet mostanság eligazodni. Viszont minden emberhez tartozik legalább másik 2 vagy 3, aki példát mutat, formálja, akarva vagy akaratlanul, tehát senki sem egyedül létezik a világban egy Spotifyjal a mobilján. Mindenkit formál a környezete, szülők, barátok… Látok jó irányokat. Most például a januári Accept-buli után megjegyezte az énekes, hogy mennyi gyerek volt, akik a szüleik nyakában ülve nézték a koncertet. Tehát én ebben bízom, hogy az emberi viszonyokból leszivárog valami ízlés formájában, és ez tereli a mai fiatalokat.

 

 

Nagyon színesnek látom, nehéz is követni emiatt. Főleg az underground, ami pezseg; a kis klubok, kis zenekarok, könnyen előállítható és terjeszthető saját felvételek korában ez talán természetes is, és ennek én örülök.

 

 

Szeretnénk továbbra is új zenekarokat megcsípni, akik még sosem jártak nálunk, és persze a nagyokat is. Ősszel a Nightwish lesz az Arénában, télen pedig a Within Temptation a Tüskecsarnokban, és még van egy-kettő a tarsolyunkban. Reméljük, hogy magunkat és a közönséget is sikerül meglepni, és persze színesíteni a palettát, ahogy eddig.

 

 

Akivel szívesen dolgoznék újra, az Warrel Dane (Nevermore, Sanctuary) vagy Pat Torpey (Mr. Big), hiszen Warrel pár hete, a Mr. Big dobosa pedig tegnap hunyt el. Az élők küzül Massiah Marcolinnal (Candlemass), Blitzcel az Overkillből, vagy a Type O Negative-ból Kenny Hickeyvel söröznék ismét szívesen.