Happy Finish Tribute Fesztivál - City of Moon és Green Men interjú

Happy Finish Tribute Fesztivál - City of Moon és Green Men interjú

A múltkor megkérdezett élvonalas tribute bandák melett, igazi csemegékre is lehet bukkanni a RCKSTR magazine december 9-i tribute bálján a Dürer Kertben.

A 041-es teremben fél tizenegy után nem sokkal a mostanában inkább progresszív metálba hajló Opeth esszenciáját hozza el a City Of Moon, utánuk pedig az egykori Type O Negative borongós hangulatát idézi meg a Green Men csapata.
 
Honnan az Opeth szeretete? Miért gondoltátok úgy, hogy egy ma is aktívan működő zenekar dalait dolgozzátok fel?
 
A 2000-es évek első felében bennünket is megérintett az Opeth borús, depresszív hangulata, és ezt azóta sem tudjuk megunni. Sok jót adott nekünk ez a zenekar, aktívan követtük a tagcseréket, többször átbeszéltük a saját kis online kocsmánkban (facebook chat:D) a zenéjük változásait, a tagok hatásait a produktumra. A Blackwater Park, és az utána következő Deliverance & Damnation kettőssel kezdődött a szerelem, ami tart a mai napig is. 
Opethet játszani nagyon jó. Még jobb, ha ezt színpadon tehetjük, reményeink szerint egyre több érdeklődőnek. Borzasztóan ki vannak itthon éhezve a jónépek az Opeth muzsikájára, lévén főhőseinknek sajnos nincs bérelt, kiült helyük egyetlen magyarországi késdobálóban sem (értsd, kurva ritkán járnak errefelé). A döntés tehát, hogy megpróbálkozunk a tribute-osdival, nem csak arra szólt, hogy ezeket a technikás monstrumokat benyaljuk hangról hangra. A zenekar egyedülálló atmoszférájának a megteremtése volt az igazi feladat - nos, azt mondhatom büszkén, hogy 10 év után sem volt rá még panasz...
 
Mit szóltok a zenekar korai death metálos vonalának kisimulásához napjainkban? A facebook kommentjeiteket látva, az új anyagokat azért ti is emésztitek még.
 
Ez a kisimulás inkább stílusváltozás, hozzá elég markáns. De annak ellenére, hogy hiányoljuk mi is a metal témákat és a hörgést, a Sorceress-szel valami nagyon beért, nagyon tetszik! Jobb ez így, mintha Mikael nem azt írja meg, amit szeretne, hanem amit elvárnának tőle. Izzadtságszagú hörgős Opeth helyett izgis progrock: jó ez így. Összecseng a dolog a progpajtás Steven Wilson útjával, de ott ehhez fel kellett oszolnia (/hidegre kerülnie, ki tudja) a Porcupine Tree-nek, hogy Steven szólókarriert kezdjen. Örülünk, hogy Mikael nem lépett erre az útra, az Opeth pedig immár még ezerarcúbb, mint eddig volt. Aki meg nagyon nem tud ezzel az egész „új” iránnyal mit kezdeni: nos, van mit levenni a polcról nosztalgiázni... Illetve szeretettel várjuk a koncertjeinkre, mert ebből az érából keveset játszunk, meghagyjuk a prezentálását az Opethnek magának.
 
Melyik a kedvenc Opeth-lemezetek és miért?
 
Zenekari kedvenc közfelkiáltással a Ghost Reveries lett a hihetetlen gazdag és izgalmas hangszerelésével - nagyon szeretünk róla játszani! A Lopezes felállás itt érett be teljesen, minden riffen, dallamon, ütemen érezni ezt, gyakorlatilag sallangmentes album. Dobosunk még a Winampos korszakban egyszer megnézte, hányszor volt lejátszva az album egyben... 1200x, és még csak 2011-et írtunk :D. 
 
Ti ott voltatok az Opeth 2012-es koncertjén?
 
A régi felállás pár tagjának sikerült eljutni a Wigwamba, a banda másik fele az igát húzta. Fenomenális este volt mindenesetre, és az eredeti Opeth után, még aznap kis tribute-unk is fellépett pár sarokkal arrébb, egyfajta afterparty-jelleget kölcsönözve az eseménynek. 
 
Tudhat rólatok az Opeth?
 
Még induláskor írtunk Mikaelnek egy levelet, hogy itt vagyunk, játszanánk a dalait és nem gond-e? Vissza is írt, hogy fasza, nyomjuk csak. Aztán pont a 2012-es koncert előtt történt pár levélváltás a managementtel, hogy mi lenne, ha beugranának a srácok egy kicsit afterezni. Ez sajnos akkor nem történt meg, de reménykedünk még egy közös Meet and Greetben, no meg egy koccintás is összejön még talán!
 
 
Mi az, ami miatt anno úgy gondoltátok, hogy személy szerint nektek kell megalapítani a Type O Negative emlékzenekart, és erre itthon márpedig szükség van?
 
Horváth Attila (gitár): Láttam a Peter Playgirlben megjelent képeit, és azt gondoltam, hogy bár Peter Steele-nek nagy farka van, de a Dudi heréi még hatalmasabbak, úgyhogy biztosan el fogja tudni énekelni a Type O Negative dalokat. Innentől kézenfekvő volt a zenekar létrejötte. Bár mondjuk igazából én nem is tudom, hogy lettünk. Egyik nap berúgtam, és mikor magamhoz tértem, már tudtam egy csomó dalt, meg láttam képeken, hogy volt egy rakás koncertünk. :)
 
Szabó Dániel (basszusgitár): Inkább nekünk van rá szükségünk, másképp nem tudnám hetekre sebesre horzsolni egy lánccal a bal vállamat mindössze másfél óra energiabefektetéssel. A lánchorzsolás, a bánatrock és a pszeudo-Peter Steele-imposztorság (szigorúan a Playgirl-verzió analógiájára!) révén a csajozási indexem egy csapásra az egekbe szökött, így a foglalkozás teljes mértékben elérte a célját. We're only in it for the money, mondta egyszer valami napkeleti bölcs, úgyhogy a saját zenés projektek helyett ebből építünk kacsalábon forgó stadiont a kert végébe, mint az köztudott a tribute zenekarok tagjairól általában.
 
Kun József (dob): Abszolúte nincs rá szükség, de mégis van, mert eljönnek meghallgatni. Pont olyan ez, mint az összes pop produkció ma Magyarországon. :)
 
Dudás Gábor (ének): Az 1990-es évek közepén, végén már játszottunk a „rendes” zenekarunkkkal, a Reasonnel Type O-dalokat, például a Christian Womant vagy a Wolf Moont, aztán később előkerült az Everyone I Love Is Dead is. A saját zenénkre is nagy hatással volt a brooklyni banda, nekem mindig is a személyes kedvencem volt. Peter Steele halála megrázó volt úgy emberileg, mint zeneileg is, így aztán valahogy természetesnek is éreztük, hogy mi csináljuk meg végül az első és alighanem utolsó hazai Type O tribute zenekart, a Green Ment, emléket állítva az egyik idolunknak. Reméljük, szükség is van rá, az eddigi visszajelzések mindenesetre igen pozitívak voltak.
 
Elég kísérteties, hogy a zenekar megalakulása után nem sokkal elvesztettétek az egyik alapítót. Mondhatjuk, hogy mindez még inkább megpecsételte az amúgy is halálközeli dalokat feldolgozó tribute sorsát?
 
Dudás Gábor (ének): Liviczki Roli nélkül talán nem is vágtunk volna bele soha a projektbe, egy Reason-Agregator közös buli után beszéltem vele arról először, hogy játsszunk együtt Type O-dalokat. Az, hogy elment, máig felfoghatatlan, mert ugyan csak rövid ideje ismertük egymást, rögtön egy hullámhosszra kerültünk, imádta ő is Peter Steele-éket. Neki is játsszuk a dalokat koncertről koncertre, mindig a zenekar tagja lesz, még ha csak lélekben is sajnos. De örökké hálás leszek, leszünk neki az ötletért, a lelkesedéséért, rengeteg remek bulit és emléket köszönhetünk neki.
 
Peter Steele-ről megannyi botrányos történet kering, ő aztán nem kertelt a médiamegjelenések során sem. Mi a kedvenc sztoritok vele kapcsolatban?
 
Dudás Gábor (ének): Nyilván sokaknak a „bré-sztori” jut eszébe róla :), nekem az valahogy nem a legmaradandóbb…sokkal inkább a nyilatkozatai és a szarkazmus, ami a szövegeit is átjárta. A nyers, szarkasztikus, önostorozó, egyszerre tragikus és komikus témái, mondandói emelték az átlag fölé - jó 2 méterrel. :) Nem is olyan régen olvastam pont egy – azt hiszem 2008-as – interjút vele, amelyben megkérdezték, mely pillanat volt az, amikor megvilágosodott, hogy ő bizony zenész lesz. A válasz kb. az volt, hogy még mindig vár erre a bizonyos pillanatra. Vicces volt, ahogyan azokat az egyébként ritka ostoba vádakat is kezelte, hogy rasszista lenne, több remek dal is készült ebben a témában, elég, ha csak a We Hate Everyone-t vagy a Kill All The White People-t említem. Tényleg igazi jelenség volt az ember, és nem mellesleg zseniális dalszerző és szövegíró, nekem inkább ezek a dolgai maradtak meg a „botrányai” helyett.
 
A Type O Negative munkásságát előszeretettel elemzik a kritikusok. Nektek melyik a kedvenc albumotok és miért?
 
Dudás Gábor (ének): Nem könnyű, de akárhányszor megkérdezik ezt tőlem, kapásból rávágom az October Rustot. Bár sokan a Bloody Kisses folytatásának mondják, szerintem annál sokkal több volt, és ahhoz képest, hogy kereken 20 éve jött ki, a mai napig lenyűgözően összetett hangzásvilággal bír. Épp októberben (mikor máskor?) állítottunk emléket az albumnak a Dürer Kertben, majd az összes dalt eljátszva a lemezről. Imádtuk - és szerencsére a közönség is! 
 
Horváth Attila (gitár): Nem tudok kedvencet mondani. A Bloody Kisses-zel ismertem meg a zenekart, de azóta mind volt már nálam a legjobb lemez, hangulatfüggő, hogy melyiket hallgatom. Most épp a Dead Again és a korai, Bloody Kisses előtti albumok a befutók, februárban pedig valószínűleg a World Coming Downra vágok eret.
 
Szabó Dániel (basszusgitár): Csapaton belül is erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a legjobb Type O lemez. Nekem személy szerint a talán legdepresszívebb World Coming Down a favorit, valószínűleg mert azzal a lemezzel ismertem meg a zenekart. Igazából a mai napig nem tudtam megbarátkozni azzal a helyenként teljesen érthetetlenül kitalált hangképpel, hogy ilyen papírzacskócsörgés-szerű, vékony, agyig torzított basszusgitárhang van, messziről lerí a dobgép használata, és az egész hangszerelés sokszor kakofóniába fullad, mégis iszonyatos húzóereje van a hangulatnak, amit közvetít az album. Ezen a lemezen domborodik ki leginkább a csapat súlyos, doomos oldala, ami az October Rust kvázi kommerszebb megközelítése után (és a főhősnél időközben beütött mindenféle tudatállapotmódosító- és kábítószerek masszív használatának hatására) egy természetes és érthető fordulat volt. És az is nagyon szépen megmutatkozik rajta, hogy az egész több, mint a részek összege, óriási az összhang a zenészek közt és hiába nem játszottak különösebben virtuóz módon, együtt mégis olyan komoly dolgot alkottak főleg hangulatteremtés terén, amit sem előttük, sem azóta nem tudott más. (Ez mondjuk a többi albumukra is igaz.)
 
Kun József (dob): Bloody Kisses. A lemez megismerése után vérbeli gótnak éreztem magam, az állandóan viselt fehér póló ellenére.
 
 
A szabadság íze a füst erejével
 
Ha két zenei utazás között megtömnéd a hasad, felkeresheted a Bodrog Smoker csapatát, akik a fesztivál ideje alatt a Dürer Kertbe teszik át bázisukat, hogy fenségesebbnél fenségesebb barbecue falatokat szolgáljanak fel. Ha szerencséd van, olyan különleges húsrészeket kóstolhatsz meg, mint a malacfej vagy a marhaszegy, amik az ország első sorozatban gyártott, fatüzelésű smokerében készülnek órákon át, így elérve a megfelelő puhaságot és füstölt ízt. Ha pedig tetszik, amit látsz, később akár otthon is elkészítheted az általad preferált húsokat Junior Smokerben. Több infóért keresd KicsiZsót a helyszínen! 

FB esemény...

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.11.29.
 
 

Helyszín