HÉT JEL - Éltető elengedés

Napra pontosan 3 éve jelent meg a HÉT JEL első lemeze, amiről akkor még azt gondolhattuk, hogy az egyetlen is egyúttal. Pócsi Pisti azonban nem pihent, új dalokat írt, újra maga mellé állította a fél szakmát és lemezt készít Vérrel Írva címmel, aminek debütáló szerzeménye ma látott napvilágot. Nem akarunk töri órát tartani, hiszen hasábjainkon már bőven beszámoltunk a projekt munkálatairól, az új dal kapcsán azonban néhány kérdéssel megkerestük Pistit.

 

Amilyen kusza világban élünk, nem hogy három éve, de még tavaly sem voltam biztos benne, hogy lesz miről beszélni, pedig ilyenkor már javában készültek az új dalok. Mivel ezt a projektet nem vagyok hajlandó tétként kezelni, az, hogy mikor mi születik, indul el, vagy éppen torpan meg, sosem fogom erőből irányítani. Nagyon hiszek a sorsszerű dolgokban, és az alkotósdit, magát a zenélést maximálisan ennek szellemében csinálom. Szeretném minden percét úgy megélni a zenéhez való kapcsolatomnak, hogy az boldog legyen, hogy teljes legyen. Ehhez pedig az kell, hogy csak akkor foglalkozzak vele, amikor ő is és én is úgy gondoljuk. Azt, hogy három éve mit gondoltam a máról, nem fogom tudni felidézni, minden esetre örülök annak, hogy van miről beszélgetni.

 

Mindenben és semmiben. Mivel a TISZTA LAP dalait hoztam magammal, azok hosszasan érlelt, újragondolt szerzemények voltak. Amiről, amikről most beszélünk, azok viszont nagyon újak, frissek, lelkileg maiak, és ami nagyon fontos, hogy az enyémek. Az új lemez dalait én írtam, egy kivétellel, de arról majd a teljes anyag megjelenésekor. Másfél éve valami olyanba vágtam a fejszém, aminek a sikerességéről, vagy egyáltalán a működéséről nem voltam meggyőződve. Meglehetősen sajátos módszerrel, de elkezdtem a zenei elképzeléseimet lejegyezni, amit sikerült olyanná formálnom, hogy teljes mértékben értelmezhető demók születnek, sokszor teljes hangszereléssel. Ez ugye, ami teljesen más a korábbiakhoz képest. Ami nem változott, hogy minden dalt egy önálló projektként kezelek, az adott hangulathoz igazítva keresem meg a közreműködőket, és készítjük el a végleges verziókat.

A szereposztás, nos az pedig újra a csoda és szabad energiák eredménye. Még az első korong kapcsán fogalmazta meg Hámori Dávid, hogy a karmikus energiák irányítanak. És ez bizony most is így van. Egyszerűen, amikor egy demót én késznek gondolok, akkor beleképzelem, hogy kiknek a játéka az, ami szerintem ahhoz a dalhoz igazán hozzá tud tenni, akikkel ki tudom teljesíteni ezt a világot. Eddig sikerrel jártam.

Éltető elengedés, már a cím is azt sugallja, hogy nem könnyed a téma.

Az életünk a téma, az emberi kapcsolataink. Egyfajta felsorolás különben a szöveg, sarokpontokkal. Jelen esetben az én életemből való pontok. Sose fogok tudni mások bőrébe bújva szöveget írni, így most is egy őszinte szöveg és vele együtt dal született. Egyszerűen emberi kapcsolatok, érzelmi kötések, vagy szakadások. Úgy érzem, hogy egy mérhetetlenül tiszta, egyszerű dalszöveg született, és éppen ezért érzem roppant húsba vágónak. Nem nagyon van lehetőség félremagyarázni, másként értelmezni, mint ahogy az le van írva.

 

 

Egyrészt egy egységesebb világ születik a miatt, hogy én vagyok a zeneszerző is. Másfelől, pontosan a bennem lévő sokféle hangulat miatt lesz iszonyatosan színes a készülő lemez. Ez a dal egy szín. Nem több, nem kevesebb. A lemezen pedig 14 szín lesz. Az Éltető elengedés egy újabb zenei arc a Hét Jel palettáján: Pásztor Simi nagyon izgalmasan hangszerelte meg az alap ötletet, rengeteget kikukázott a gondolataimból, viszont egy nagyon tiszta zenei képet vázolt fel, ami tökéletesen illeszkedik a mondanivaló egyenességéhez. Zombor Szabolcs dobol ebben a dalban, vele már ez a második klipes nóta, szóval ő visszatérő személy. Németh Lojzi elfogadta a felkérést és így már nem csak tanácsaival lát el, hanem alázatos játékának is örülhetek. Jamie Winchester és Vincze-Fekte Vera pedig csodálatosan fűszerezik vokáljukkal a szerzeményt.

 

Nem így volt tervezve, vagyis nem volt tervezve. A klipet még bőven a lezárások idején forgattuk, el is készült, pihent a fiókban, és várta, hogy elő bújhasson. Valóban mozgalmas a maga nemében és egy nagy stábbal készült egy része a felvételeknek a Barba Negrában. Régi technikai álmokat valósítottam meg, egy forgószínpad épült, ezen forgattunk. Volt pillanat, amikor a hányás és a forgóról leesés közt egyensúlyoztam, de szerencsére mindkettő elmaradt. Nagyon jó hangulatú, kétnapos forgatást tartottunk, kicsit azt éreztem a résztvevőkön, hogy végre levegőt kapnak, hogy egy kicsit életszerű életet élnek, nagyon élveztük. A klip másik szála, a „történet” pedig csupán egy kérdésfelvetés, és az arra adott válasz.  Az pedig, hogy pont az évfordulón debütál, valójában tényleg a szerencse műve.

 

 

Egy újabb klip, ami szintén a megjelenést várja. Az Életetővel együtt elkészült az is, egy nagyon komoly hangvételű, lírai dalról van szó. Szomorú napon született, és kapott egy olyan képi világot, ami egészen biztos, hogy megosztó lesz. És persze készül a lemez. 14 dal felvételein dolgozunk Nóniusz Gáborral, minden felvételnek, minden szerzeménynek megadjuk az időt, amit megkövetel. Iszonyatosan színes anyag van születőben, ami alatt ne csak annyit érts, hogy kalandozok a lírától, a metálon át a komolyzenéig, hanem a hangszerelést, a hangképeket is. Rengeteget beszélgettünk Nónival arról, hogy mi legyen a zenei koncepció, hogy fésüljük össze egy egységes hangzás köré a dalokat, vagy mindet hagyjuk a saját életét élni. Ahány dobos, ahány felszerelés, annyi íz, ugyan így a gitároknál, vagy bármely más hangszernél. Végül arra jutottunk, hogy mindegyik felvétel ténylegesen megkapja azt a teret, azt a szellősséget, vagy ép bezártságot, amit megkövetel magának. Nóniusznak erre volt egy találó gondolata: „kezeljük úgy ezt a lemezt, mintha a HÉT JELnek lenne már 14 lemeze, és arról készítünk egy best of válogatást”. Így teszünk.

 

Fotó: Török Hajni és Mahunka Balázs