„Azt szerettük volna, hogy minden felhasználói igényt kiszolgáljunk”

 

Interjú: Császár Gergő

 

Fotó: Mohammed Nur

 

 

1987-ben, június 29-én tizenkilenc kisebb lemezkiadó, zenei újságíró, zenész és egyéb szakember döntött úgy, hogy „world music”-nak, világzenének fogják nevezni azokat a lemezeket, amelyeket nem tudnak besorolni az addigi lemezbolti kategóriákba és amelyek valamilyen módon a hagyományos kultúrába ágyazottak.

 

Valóban nem egyszerű, és mint ilyen fogalmat, folyton újradefiniálják, sok értelmezés van. Én a saját álláspontomat tudom mondani: nem annyira műfaj, mint inkább egy tág zenei kategória. Minden világzene a népzenéből táplálkozik. Valamilyen módon az általunk világzeneként definiált előadók mindegyike a népzenéből merít inspirációt. Néha jobban felismerhető a népzene, néha már távolabb vagyunk tőle. Ezért egy folyton változó, nagyon nyitott kategóriaként látom, amiben viszont mindig megtalálhatók egyes kultúrák zenei hagyományai. Ettől olyan izgalmas.

 

 

Az ötlet a tavalyi WOMEX-en született meg a Hangvető csapatával közösen. A különböző országok zenei exportirodái mind készítettek hasonló összefoglalót, hiszen ha egy érdeklődő semmit nem tud az adott ország zeneiparáról, nagyon hasznos egy ilyen átfogó, kézbe fogható adatbázis. Azt szerettük volna, hogy minden felhasználói igényt kiszolgáljunk: ha valaki magyar népzenei / világzenei zenekart keres; ha valakit magyar lemezkiadók érdekelnek, ha fesztiválokon vagy koncerthelyszíneken szeretne fellépni zenészként, mind megtalálja azt a válogatást, ami érdemes nemzetközi bemutatásra. Szerettük volna informatívra, felhasználóbarátra, ezért tettünk bele például hallgatható spotify kódokat is, hogy ne kelljen keresgélni.

 

 

A részesei nyilván azok a nemzetközi zenei szakemberek, akik szeretnének információhoz jutni a magyar világzenei szcénáról. A terveink szerint fizikai formában bekerült volna minden WOMEX-re érkező vendég fesztivál táskájába. Így ezt a jövő évi fesztiválokon igyekszünk pótolni.

 

 

A szerkesztés során bevontuk azokat az intézményeket, akik ezen a területen megkerülhetetlenek: a Fonót, a Hagyományok Házát és a Hangvetőt. Az ő segítségükkel készült el például a zenekarok listája. De ezek a listák nem kőbe vésettek. Szeretnénk, ha minél többen lennének érdemesek a nemzetközi kommunikációra, bővítjük majd online és nyomtatott formában is a válogatást.

 

 

Legfontosabbként hírt adni róla, hogy először készült el ilyen összegzés. Eljuttatni a nemzetközi eseményekre, hiszen nem a magyar közönségnek készült. A Halmos Béla Programirodát mint egy zenei exportirodához hasonló szervezetet kommunikálni, akik segítenek a magyar zenekarok nemzetközi érvényesülésében. És ha lesz WOMEX újra Budapesten, újra kiadni, lehetőleg még több szereplővel.

 

 

Igyekeztünk alkalmazkodni, például ezzel a kiadvánnyal is. Szabadtéri koncerteket szerveztünk, most tervezzük az év végi összegző, záró rendezvényünket, amelyen a zenekarok fellépési lehetőséghez juttatása a fő célunk. Idén talán az a legfontosabb, hogy a zenészeket továbbra is minél több módon tudjuk segíteni: pályázatokkal (főként alkotói pályázattal), online is megvalósítható programokkal, továbbá arra ösztönözzük őket, hogy használják ki ezt az időt a háttérmunkákra és együtteseik promóciójára.