„Mindig van egy olyan rész a dalokban, amikor tényleg mindent megengedünk magunknak”

„Mindig van egy olyan rész a dalokban, amikor tényleg mindent megengedünk magunknak”

Interjú Bécsy Bencével

Egy kicsit experimentális, egy kicsit progresszív, egy kicsit improvizatív, közben határozottan jazzes, nyomokban elektronikus, de mindenhol a hangszerek játéka van a középpontban. A shinterz. zenéje egy nehezen megfogható zenei massza, amelyet lehet öncélúnak nevezni, viszont akkor rejtély, hogy hogyan tudtak sikeresen szerepelni olyan neves rendezvényeken, mint például a MÜPA Jazz Showcase. A zenekar jelenéről, tervezett múltjáról és sokat ígérő jövőjéről Bécsy Bencével beszélgettünk.
 
Interjú: Szabó Anna
 
 
A mostani időszakban még nem tudjuk megkerülni a kérdést: milyen hatással volt rátok a négy fal közötti élet? Termékenyen hatott rátok vagy inkább visszavett a zenei lelkesedésből?
 
Igazából a saját nevemben tudok beszélni. Én abban a pillanatban, ahogyan kimondták a korlátozásokat, mentem a próbaterembe, és rengeteg olyan dolgot megcsináltam, amire addig nem volt időm. Ez jó pár dalkezdeményt szült, így ilyen szempontból jó hatást gyakorolt a dolog.
 
De a koncertezés szempontjából biztosan nem volt előnyös a kialakult helyzet...
 
Persze, ilyen tekintetben nem. Voltak tervek és lehetőségek, amik az elején még úgy tűntek, hogy ha bár tolódva is, de megvalósulhatnak, aztán a végére a legkecsegtetőbbek elmaradtak erre az évre. Elsősorban a Jazz in the Park-os szereplésünket sajnálom, amit a TATRAN előtt nyomhattunk volna, akik egyébként szerintem a legismertebb képviselői ennek a stílusnak a világon. Mindenesetre úgy néz ki, hogy jövőre pótolhatjuk a dolgot. Reméljük a legjobbakat!
 
A legújabb rendeletek szerint hamarosan újra szabad a koncertezés, ha 500 fő alatti rendezvényről van szó. Ez milyen ajtókat nyitott meg előttetek?
 
Igazából egyelőre nem kaptunk újabb ajánlatokat, de nem is szeretnénk elkapkodni a dolgot, hiszen volt egy tagcserénk, ezért most még az a helyzet, hogy átrágjuk a műsort, átalakítjuk a mostani formáció adottságaihoz mérten, aztán jöhetnek az új anyagok. Az új tag egyébként Jason Szeifert Bálint, akit a Mörkből is ismerhetnek.
 
Magát a tagcserét hogyan éltétek meg? Most milyen a közös munka?
 
Mind zeneileg, mind emberileg jól tudunk együtt dolgozni, főleg azért, mert ismerjük egymást és egymás munkásságát már évek óta. A csere azért persze megviselt, mert szerettem az előző taggal együtt játszani, nagyon szeretem a zeneiségét, de végül jól jöttünk ki ebből az egészből, azt gondolom.
 
 
Visszatérve a koncertekre, idén már olyan nagyobb fesztiválokra várnak titeket, mint az Alba Regia vagy a Művészetek Völgye idei kezdeményezése, a Völgyhétvégék, vagy éppen a Magyar Jazzünnep. A ti esetetekben pedig alapvetően nagy szerepe van az improvizációnak. Ez az ilyen nagyobb helyszíneken is ki tud bontakozni?
 
Azt gondolom, hogy ha ezt sikerül jól pozicionálni, mármint a műsorunkat nekünk való helyszínekre elvinni, akkor nagyon jól működik. Alapvetően nem az a fajta improvizáció van jelen, nem azokkal az eszközökkel operálunk, mint egy klasszikus értelemben vett jazz-zenekar, hanem előszeretettel használjuk ki a mai technológia lehetőségeit. Egyébként épp tavaly nyáron volt az első koncertünk a Dürer Kertben, a Tilos Maratonon, ami tök jól sikerült, szerintem bírták az emberek.
 
 
Szóval akkor ott is ugyanúgy tudtok egymásra válaszolgatni? Mennyire kötöttek az imprószerkezetek?
 
Persze! Az improvizációk helye meg van határozva, tudjuk, hogy hol kezdődik, hogy mi lesz az íve, és hogy hol van vége. Emellett vannak jelek, amelyekre figyelünk, és ezeken a megszabott kereteken belül tudunk egymásra reagálni. A dalok más részei eközben erősen strukturáltak, amiktől nem távolodunk el.
 
Tervezitek, hogy az eddigi dalaitokat és átdolgozásokat kiegészítitek, és egy albumba fűzitek?
 
Lesz egy nagylemez, amelynek munkálatait ősszel szeretnék elkezdeni, és 2021 elején már kint lehet. Rajta lesznek az eddigi számok, például a José González-feldolgozásunk, a Crosses, és ennek talán egy Live verziója is rákerül a lemezre, ha jogilag megoldható. Ugyanis az anyag már kész, csak a Sofar Sessions Budapest tette a felvételt lehetővé, ezért tőlük kell engedélyt kapnunk a megjelentetésre. Egyébként ennek videóanyaga lassan nyilvánosságot kap. Emellett hallható lesz rajta az egyik dalunk feldolgozása Wata-remixben, és persze jönnek majd új számok is.
 
A Wata-remixről mit lehet tudni? Hallhatjuk még a lemez megjelenése előtt?
 
Egy korábbi számunk, a Dyke kapott egy zseni remixet Watatól, ami single-ként is kijön az ASAN Records gondozásában, és amihez klip is készül. Augusztusban érkezik.
 
 
Úgy tudom, hogy egy másik együttműködés is készülőben van, egy kísérleti kisfilm.
 
Balogh Ádám és Cseh József, az allusion.ninja csapata– ők egyébként forgattak már a Képzelt Városnak, vagy most a Punchnak is – talált meg minket, illetve találtunk velük egymásra. Szóval a közeljövőben, júliusban kezdjük a közös munkát. Készítenek egy nagyjából 20 perces kísérleti kisfilmet, ami inkább hangulatfilm lesz. Ott leszek a forgatásokon, én írom majd a képekhez a zenét, de egyelőre nem sok részletet mondanék róla.
 
Úgy utaltok a zenétekre, hogy azok „dalok póráz nélkül”. Ez számotokra inkább azt jelenti, hogy műfajilag nem korlátozzátok magatokat vagy inkább azt, hogy szabadjára engeditek a művészi energiákat magáért a zenélés öröméért, aztán lesz, ami lesz?
 
Nehéz erre mit mondani. Mindenképpen van a fejünkben egy stílus, de mindig van egy olyan rész a dalokban, amikor tényleg mindent megengedünk magunknak. Az azt megelőző és az azt követő részekben viszont sziklaszilárdan azt játsszuk, amit előre megterveztünk. Inkább szeretnénk hangulatokat átadni, de azokat nagyon szuggesztíven. Ennek a törekvésnek van alárendelve minden. Plusz azt gondolom, hogy az emberi érzések többnyire komplexek: nem csak jók, vagy rosszak, vagy feketék meg fehérek. Az árnyalatokat is szeretnénk elcsípni és megfesteni. Ezen elgondolás szerint elég nagy művészi szabadságunk van, és persze, tök jó, ha nem unatkozunk zenélés közben. Ezek összessége miatt már igen, hathat ez egy öncélú zajongásként, ami nekünk a zenélés öröme, de szerintem a munkáink inkább dalok.
 
Szóval részben játszotok csak rétegzenét?
 
Valószínűleg totálisan rétegzenét játszunk, csak én gondolom, hogy ez befogadható. Kinek mi... Télen volt a DEX-en pár song listening session, ahol két producer hallgatta meg a dalainkat. Az egyiknek baromira tetszett, azt érezte, hogy befogadható, és igenis megvan a szélesebb közönsége ennek a műfajnak. Ezzel szemben a másik azt gondolta, hogy teljesen és nem hallgatóbarát cucc a miénk. Mi igazából annyit szeretnénk, hogy eljusson egy csomó olyan emberhez, akik egyébként nem hallgatnának jazzt vagy experimentális zenét.