It’s a match!

It’s a match!

Borka Balogh interjú

fotó: William Schalekamp
 
Hollandiába kiköltözve Tinderen gyűjtötte maga köré a zenészeket, egy hét múlva össze is állt a zenekar, ősszel pedig megjelent az első nagylemez is. Borka Balogh álomszerű, sötét indie muzsikája mélyen személyes élményekből táplálkozik, de tetten érhetők rajta a népzenei gyökerek is. De milyen magyar előadóként Hollandiában az élet?
 
„Mindig is vonzott a nyugat, szerettem volna egy másik nyelvterületen élni mert több nyelvet is beszélek, és mindig nyitott életszemléletre neveltek. Hollandiába egy nagy szerelem hozott, ami pont a gimnáziumi éveim végén talált rám. Kalandnak indult az egész, és hamar nagyon nagy törés lett a vége, ami végül is megihlette a legelső középlemezemet (Traces of You)” – kezdi Borka Balogh, aki kiköltözése után, hogy új barátokat, kapcsolatokat szerezzen, végül Tinderen kezdett zenésztársakat keresni. „Ebben az időben rengeteg inspirációm volt zeneileg, és próba-szerencse alapon kiírtam a Tinder profilomra, hogy basszerost és dobost keresek. Egy hét múlva már össze is állt a zenekar, és valahogy minden a helyén volt az első pillanattól fogva a srácokkal.”
 
A zenekarozáson túl azonban Borkát egyedül is el lehet csípni, sőt, időként utcazenél is: „A legelső alkalommal, amikor egyedül utcazenéltem Amszterdamban, eléggé féltem attól, hogy majd megdobálnak vagy rám kiabálnak. Az egész varázsa abban van, hogy igazából senki nem szól rád, viszont megállnak, ha tetszik nekik. Így az utcazenélés nekem egyfajta gyakorlás, készülés arra, hogy milyen az amikor ki kell szállni a komfortzónámból, és emberek előtt kell előadnom a dalaimat. Az elején furcsán éreztem magam, aztán amikor megengedtem magamnak, hogy élvezzem, borzasztóan megtetszett. Mivel mindig a saját dalaimat játszom, így még több lehetőségem van arra, hogy spontán visszajelzéseket gyűjtsek a zenémről olyan emberektől is, akik másképpen nem biztos, hogy rám találnának.”
 
Hollandia híres a pezsgő zenei életéről, de vajon hogyan tud egy magyar zenész, angol nyelven, kint érvényesülni? „Ahogy a magyar popszakmában, úgy itt is rengeteget kell lobbizni azért, hogy rád figyeljenek a másik sok száz zenekar helyett. Sokszor szembesültem már azzal, hogy Hollandiában inkább külföldi aktként kezelnek, ezért megesik, hogy más, ottani zenekarokat preferálnak, itthon pedig egyelőre kevés energiát tudok fektetni abba, hogy láthatóbbak legyünk. Viszont hosszútávon a zenekart ez abszolút nem zavarja, mivel a célunk az, hogy áttörjük a nemzeti határokat. Engem olyan témák ihletnek meg, amik nem limitálhatóak országokra, mert mindenki keresztül megy rajtuk az életének valamelyik szakaszában. A világ másik végén is ugyanúgy érzik az emberek a fájdalmat, amiről írok, ahogy Hollandiában vagy Magyarországon.”
 
Dalai nyelve az angol, hiszen egyrészt kétnyelvűként az angol nyelv is közel áll Borkához, másrészt pedig szeretne úgy szólni az emberekhez, hogy ne korlátozódjon egy nemzetre: „Úgy érzem, hogy az angol sokakat összeköt a világban, és ez igazodik a zenekar céljaihoz is.”
 
Hogy minél többen megismerjék a dalaikat, Borkáéknak egy booking ügynökség és egy promoter cég is segít kint, itthon pedig még keresik a kapcsolatokat.