„Itt reggeltől estig történik valami...”

 

A Fonóban 1999-ben voltam először igazgató, akkoriban sorra számba vettük, hogy mit is lehet itt csinálni. Megvolt a nagytermünk, a pajtatermünk, jött az ötlet, hogy nyissuk meg a teraszt, lakjuk be a Hangár nevű helyiséget, - ami egy 1200 fős álló koncertterem volt – lakjuk be hátul a loft épületet. Akkor kerültek ide festők, és akkor jött ide az Artus színház is. Mindez ilyen összművészeti jelleggel robbant, benne volt a levegőben, hogy van min dolgozni, és lehet csinálni jó dolgokat. Nem voltunk felkészülve sem mi, sem a tulajdonosok erre az új széles látókörre. Abban az időben a Korai Örömnek volt itt klubja, tehát teljesen más közönség járt ide, a hajnalig tartó meneteket pedig a szomszédok sem tolerálták annyira. Úgyhogy a Fonó alapkoncepciójához vissza kellett térni, tehát szűk, 200-300 fős koncerteket tartani, és inkább a népzenére fókuszálni. A nagy átalakítás közepette én távoztam, és tizenpár évig piaci alapon szerveztem népzenei koncerteket, elsősorban a Muzsikással, Lajkó Félixszel és a Boban Markovic-csal dolgozva. Aztán volt egy spontán találkozó a Fonó tulajával 2009-ben, akkor poénból megkérdeztem, hogy jöhetek-e. Ebből lett egy hosszabb beszélgetés. Restartot kellett nyomni a Fonó életében, de úgy tűnik, hogy ez a restart most szerencsés időben és jól működött. A Fonót vissza lehetett pozicionálni az őt megillető helyére, és most a Trafóval, a BMC-vel, vagy az A38-cal egyenrangú brandként tekintenek rá. Mindenki a saját területén közvetíti, ami a szívéhez közel áll. Mi a népzene felől közelítünk, de ebbe nyugodtan belefér az etno jazz, illetve a világzenei kikacsintások. Én a menedzsment alapú történetet képviselem, tehát szervezzünk olyan produkciót, aminek tényleg van alapja, széle, hossza, küldetése, tehát hogy minden része működjön. Én nem néptáncolok, nem énekelek, de van egy rálátásom az egészre, hogy hogyan lehet mindezt elérhetővé tenni a közönség számára. 

 

 

Hát ezt például nem én találtam ki, de jövőhéttől pont vajdasági néptánc kurzus indul a szerdai táncház sorozatban, tehát vajdasági moholi táncok kerülnek bemutatásra. Az én határon túli ügyem a kishegyesi Dombos Fest, ami 2001 óta működik. Mindazt, amit innen le akarok oda juttatni, azt nyáron meg is teszem. Olyan produkciókat viszünk oda, amik itt már jól vizsgáztak, Berecz András, Balogh Kálmán vagy a Muzsikás is rendszeresen fellépnek. A Dombos Fest egy nagyon idilli helyszínen kapott helyet, ahol egyébként májustól szeptemberig lehetne a fesztivált üzemeltetni, de pénz hiányában ezt 10 napban kipipáljuk. Úttörő vállalkozás ez, nekem Kishegyes a szülőfalum, de egyébként Lajkó Félix is ott nevelkedett, Rúzsa Magdi is onnan jött. 

 

A novemberi Héttorony Fesztivál is határon túli ügy, amikor is Lendvától Csíkszeredáig töltjük meg produkcióinkkal a Makovecz-épületeket. A határon túli területekről sokat lehetne beszélgetni, mert mindegyik nagyon specifikus. Erdélyben a Kormorán-érzést kell áttörni, Vajdaságban a néptánc mozgalom nagyon erős, tehát őket ilyen szempontból nem nagyon lehet megvezetni, a Felvidéken a poppal lehet nagy sikereket elérni. Ezen úgy el lehet gondolkodni mindig, hogy mi az, ami hiányzik. Mindegyik közeg máshogy asszimilálódik, máshogy vész el, de mindegyiknek más lehetőségei is vannak. 

 

A Fonóba pedig havonta kétszer biztos jönnek a határon túlról népzenei helyi zenekarok, erdélyiek főleg. Van, akit mi hívunk, és van aki, errefelé utazik. Ez nálunk nem tabu. 20 éve így megy ez, hogy a határon túli kultúra az része a Fonó küldetésének. 

 

 

Két éve a 18 éves nagykorúság és felelősség sorozatban 18 művészt kértünk fel, hogy csatlakozzanak a Fonóhoz, akkor megtanultuk, hogy milyen hosszasan ünnepelni. A 20. év is valamilyen szinten erre hajazott, tehát a hozzánk közel álló művészeket megszólítva. Utcazene, összművészeti események, népzene, prémium koncertek, világzenei leágazások. A Kerekes Band, amit a magyar közönség etno-funk zenekarként ismer, nálunk táncházat tart. A Góbé zenekar estjét vagy Makám lemezbemutató koncertjét is kiemelhetnénk. Ferenczi Gyurinak is minden fúziója nagyon jól sül el nálunk. Most a hétvégi Parno Graszt és a Szászcsávási zenekar koncertjére készülünk, akik közül a szászácsávias szilveszter estére is visszatérnek hozzánk. Decemberben jön a Csángáló és a Beshodrom közös estje, de lesz egy szép koncertje Bognár Szilviának is és nagyon készülünk a Jazz Előszilveszterre. Lesz pásztornap, az ilyen szakmai napok mind tágítják a meglévő látóköröket. A Csík zenekar mondjuk már kinőtte a házat, de a nagyobb embertömegeket megmozgató produkciókat el tudjuk vinni más közegbe is, a Muzsikás például a Müpában tart decemberben koncertet. A Fonó ilyen nagyobb kitelepülése a Budapest Folk Feszt a Nagytétényi Kastélyban vagy Fonó által működtetett világzenei közeg Kapolcson. 

 

 

Az itt eltöltött idő az többet jelent annál, mintha a belvárosban szórakoznál. Aki ide bejön 7-kor, az biztos, hogy 11-kor is itt van. Innen nem rohannak el az emberek, hogy más hangulatot keressenek, általában tudják, hogy mi vár rájuk. Sokszor elhangzik a Fonóval kapcsolatban, hogy családias, otthonos. Fontos a humán erőforrás, hiszen a közönség is a figyelmünkbe ajánl lehetőségeket. Itt reggeltől estig történik valami, hiszen táncoktatás, próbák és gyermekprogramok is helyet kapnak itt napközben. Az estének pedig nem a vastapssal van vége, a koncert után a zenekar is szerves része a büfének. Soha nem tudod, hogy éppen kibe botlasz bele a Fonóban. 

 

 

Ez önmagában ajándék, hogy bevettek minket a Primák közé, hát ha még Primissimák is leszünk! Jövő pénteken (12.04.) kiderül. Tanulságos lesz, hogy hogy látja ezt a szakma, a közönség. Az viszont nagy kérdés, hogy a Fonó 20 év után milyen irányba indul majd el. Nekünk állami támogatás nem nagyon jár. Ha van támogatás az állam részéről, az egy konkrét irányt fog kijelölni, ha viszont maradunk a piacon, akkor nehezebb dolgunk lesz. Ráférne egy felújítás a házra. Teljesen más lenne új hangtechnikával, hűtött/fűtött Pajtával nekiszaladni a télnek vagy a nyárnak. Korlátozottak a nyári teraszos lehetőségek is. Ugyanúgy, ahogy Kapolcson is ott a Fonó, Szabadkán, Szolnokon, Kolozsváron, Villányban vagy Etyeken is be lehetne mutatni a Fonó brandet. 

 

December 3-ig még szavazhatsz Te is a Fonóra a Prima Primissima versenyen itt!