Kiderült, hogy van igény itthon az afrobeatre

Kiderült, hogy van igény itthon az afrobeatre

Október 20-án másodszorra is lesz a Trafóban Felabration.

A tavalyi nagy sikerű, teltházas Fela Kuti emlékest volt az első magyarországi (és egyben közép-európai) Felabration- est, ami egyben az első hazai afrobeat zenekar, a The Mabon Dawud Republic debütálása is volt. Október 20-án másodszorra is lesz a Trafóban Felabration. Mit takar pontosan ez a név, milyen fontos és aktuális üzeneteket hordoz? Miért csak most van másodszorra, és egyáltalán, mi keresnivalója van Magyarországon egy ilyen rendezvénynek?  Halmos Andrással, a fent említett The Mabon Dawud Republic dobosával beszélgettünk, aki nem mellesleg az esemény egyik szervezője is.
 
 
New York, Párizs és London után itthon is lett tavaly a Felabration. Kinek az ötlete volt, és honnan jött az inspiráció, hogy itthon is alakuljon egy hasonló kezdeményezés? Miért pont a Trafóra esett a választás?
 
Az inspiráció régóta létezett. Mindannyian sok zenekarban játszunk és gyakran merült fel, milyen jó lenne afrobeatet játszani. Mivel egy ilyen zenekar szükségképpen nagy létszámú és az afrobeat összetett ritmikája sok előkészületet igényel, jópár évig csak tervként volt jelen egy ilyen együttes alapítása. Tavaly májusban Bognár Szabi barátunk vetette fel, hogy szervezzük meg itthon is a Felabrationt, ami jó alkalom egy zenekar összeállítására. Olyan helyszínt és helyzetet kellett találnunk, ahol biztosított az a költségvetés, ami lehetővé teszi a fél éves felkészülést, nemzetközi és itthoni vendégek meghívását, tehát a méltó megemlékezést az afrobeat alapító, polgárjogi aktivista legendáról, Fela Kutiról. Szerencsénk volt, hogy a Trafó és a Café Budapest is támogatta ennek megvalósulását, mivel piaci alapon lehetetlen lett volna egy ilyen kísérletbe fogni, megtudni, van- e egyáltalán igény Magyarországon az afrobeatre. Mint kiderült, van, teltház fogadott minket, ami a Trafó esetében 500 főt jelent.
 
 
Alapból megvolt már egy erős, összetartó közeg, amire lehetett építeni, vagy ennek kapcsán még szorosabbra fűződtek a szálak? 
 
Természetes, hogy zenészek zenéről beszélnek és az afrobeat, mint itthon azelőtt élőben szinte nem létező műfaj, gyakran merült fel a beszélgetések, zenék megosztása közben. Az, hogy valamit viszonylag sokan szeretnek, még nem közeg, de azon dolgozunk, hogy ez itthon is szépen kifejlődjön és csatlakozhassunk a nemzetközi véráramba, külföldi koncerteken és több afrobeat előadó itthoni felléptetésén keresztül.
 
 
Mi tulajdonképpen a Felabration, mi a története? Neked személyesen mit jelent?
 
Fela Kuti temetésén 1997-ben több mint egymillióan vettek részt. 1998-ban indult a Felabration, hogy minden évben megemlékezzenek róla és az örökségéről, ami nemcsak zenében, hanem hanem az általa képviselt üzenet szempontjából is halhatatlannak tűnik. Az üzenetet, amelyet több mint 200 letartóztatás, 20 hónap börtön és az anyja katonák általi meggyilkolása után is változatlan intenzitással terjesztett, nagyjából így foglalnám össze: úgy próbáljunk meg együtt létezni, hogy minden ember számára élhető legyen a Föld, tiszteljük az emberi jogokat, és ezt várjuk el az államvezetéstől is, szólaljunk fel az elnyomás és a korrupció ellen. Válaszolva a kérdésedre, hogy nekem ez személy szerint mit jelent, kiegészíteném azzal, hogy az élhetőséget és a tiszteletet minden élőlényre kiterjeszteném. Fela Kuti zenéje, üzenete és az afrobeat pedig nagyon sokat jelent a zenekar minden tagjának.
 
 
Külön erre az alkalomra összeállt egy zenekar, The Mabon Dawud Republic néven. Ennek a zenekarnak van élete a Felabration-ön túl is? 
 
Eredetileg nem terveztünk többet mint, hogy legyen egy barátokból álló instrumentális session zenekar a Felabration mögött. A próbák, a felkészülés során tartott koncertek és a Felabration is olyan jól ment, hogy gyorsan beneveztünk a Hangfoglaló pályázatára, ahol nyertünk egy komolyabb összeget egy saját számokból álló lemez elkészítésére. Júniusban kiadtunk vinylen egy 2 számos kislemezt a Budabeats Recordsnál, a nagylemez is szinte teljesen elkészült Dele Sosimi, Pat Thomas, Stevo Atambire és Joseph Ajusuwine közreműködésével, velük egy ghánai koncertünk alkalmával készítettünk felvételeket Accrában.
 
 
Mivel évente egyszeri alkalom, azt nem kérdezem meg, hogy miért lesz különleges - hiszen alapból az. Mi lesz nagy vonalakban a műsor idén; mi lesz olyan, mint tavaly, és lesz-e valami olyan, ami tavaly nem volt? 
 
Tavaly 19-en voltunk a színpadon, idén 25-en próbálunk majd elférni. Lesz most 3 vokalistánk, 2 profi táncos Ghánából, élő vizuál, még több fúvós, valamint jórészt olyan Fela Kuti számokat játszunk, amiket tavaly nem. Idén is velünk lesz Dele Sosimi, Sena Dagadu és Said Tichiti, valamint M3nsa, a Londonban élő ghánai producer-rapper-énekes. Ami nem változik, az a 3 órás zenefolyam, remélem, most is végigtáncolja a közönség.
 
S. H.
 

Helyszín