„Olyan lett a lemez, mintha mennénk egy kört az időben”

„Olyan lett a lemez, mintha mennénk egy kört az időben”

Konyha-interjú

A dalaikkal mindig is szerettek széles pályákat bejárni, most pedig egy komplett utazásra invitáltak minket térben és időben. A Konyha 5 dalai kézen fognak, hogy San Fransiscótól a Mecsekig, a ’70-es évektől 2021-ig elvezessenek egy zenei kirakós részletei között egyensúlyozva. A legújabb nagylemezükről Szepesi Mátyás és Badics Márk meséltek. 


Interjú: Szabó Anna
Fotó: Sinco

 

 

 

A lemez dalait hallgatva az az érzés fogott el, hogy titeket nem küldött különösebben padlóra az utóbbi időszak. Vagy csak nem figyeltem eléggé?

BM: Engem személy szerint eléggé padlóra vágott. Viszont nagyon sok erőt adott, hogy ezen a lemezen dolgozhattam.

SZM: Volt padlózás sokszor… A szövegeket eddig sem feltétlenül úgy írtam, hogy ha süt a nap, akkor vidám lesz a dal és ha esik, akkor szomorú (nevet). Viccet félretéve, szerintem abszolút érződik a jelenlegi időszak a dalokon: egyrészt nyilván felértékelődött a járvány előtti világ, és jó bele visszatérni a szövegeken keresztül, másrészt a bennem lévő dühnek köszönhető az eddigi legharciasabb dalunk, a Veletek jöttem.

 

Miért döntöttetek úgy, hogy ez a nagylemez egy kicsit nosztalgikus, kicsit időutazós, kicsit számmisztikába hajló lesz? Úgy tűnik, egészen komoly tervezés áll emögött.

 

SZM: Nem volt benne tudatosság, már kész volt a dalsorrend, amikor rájöttünk, hogy olyan lett a lemez, mintha mennénk egy kört az időben a hetvenes évektől napjainkig. Az elmúlt két év single-jei (Százszor visszajátszott, Mindig idebent, Mire vársz) kifejezetten modernek lettek, aki viszont régóta követ minket, tudja, hogy az első dalaink kifejezetten oldschool, 70-es években gyökerező bluesos-riffelős hangvételben születtek. Ezzel a lemezzel most bepótoljuk a köztes harminc évet (nevet). A számmisztika Dani ötlete volt, ötödik lemezünk, ötös a címe, az ötödik hónapban jelenik meg és az első öt dalon keresztül utazunk át öt évtizedet – mondhatnánk koncepciónak is.

 

De nemcsak ebből a szempontból komplex a lemez, maguk a dalok is igen összetettek zeneileg – számtalan új hangszerrel, megoldással és vendégzenésszel. Minek köszönhető, hogy ilyen színes anyagot állítottatok össze?

 

BM: Az utóbbi években kezdtük már elengedni az előtte ránk jellemző triós hangzást, és egyre színesebbek lettek a hangszerelések. Az ötödik lemezünkön a legfontosabb szempont az volt, hogy a dalok a lehető legteljesebben szólaljanak meg és a dalok karakteréhez legjobban passzoljon a hangszerelés.

 

SZM: Biztos, hogy másmilyen lett volna a lemez, ha a próbateremben írjuk. Ott mindig az alapfelállásunkban rakunk össze dalokat, most viszont Dani hozott több zongoratémát, amik utána nagyon meghatározóak lettek – például a Melletted nevetekben és a Hajnali háztetőkben. Én is sokkal jobban elengedtem magam a saját gitár- és billentyűtémáim hangszerelése közben, nem foglalkoztam vele, hogy nehéz lesz-e éneklés – és frontemberkedés – közben eljátszani őket. Vonósokat pedig eredetileg kevesebb dalba akartunk, aztán amikor kiderült, hogy Subicz Gábor hangszerelései mennyire passzolnak az új témák hangulatához, ebből is egy szép vastag, háromdalos szelet kerekedett a lemez tortájából.

 

A több különböző ilyen szelet van a lemezen: a dalok más és más hangulatokat, korokat, élethelyzeteket idéznek. Mi az, ami mégis összeköti őket?

            

SZM: Leginkább mi hárman. Sosem szerettünk egyforma dalokat csinálni, az eddigi

lemezeinken is igyekeztünk minél szélesebb pályát bejárni. Ez a kezdetektől így volt, pár éve gondolkodtam csak el azon, mi van, ha egy bizonyos stílusú dal miatt megszeret minket valaki és utána kiadunk egy olyan számot, amivel nem tud mit kezdeni? Aztán eljutottam oda, hogy amíg egy koncerten le tudjuk játszani egymás után a Kiskiflit és a Százszor visszajátszottat és mindkettőnek ugyanúgy örül a közönségünk, addig felesleges emiatt kattogni.

A Konyha 5 mellé az ember egy Haász János-kötetet is kap. Ezt hogyan hoztátok össze?

BM: Engem János körülbelül két éve keresett meg, hogy tanítsam a fiát dobolni. Kiderült, hogy szeretik a Konyhát. Majd egy számunkra is nagyon emlékezetes Orfűi bulin találkoztunk először, ahol bőrig ázva tombolták végig a koncertünket. Azóta is jó kapcsolatban vagyunk.

SZM: Nekem az volt a fontos, hogy az album bemutatása értő kezekben legyen. Ráadásul tudtam, hogy János – túl azon, hogy képben van velünk – nagyon jól és nagyon sok műfajban ír, ezért amikor felkértem a premieranyag elkészítésére, azt mondtam neki, hogy nem muszáj hagyományos interjúban vagy ajánlóban gondolkodnia. Ő pedig egy hétig hallgatta a lemezt és előállt azzal az ötlettel, hogy miniprózákat, novellákat ír a dalokhoz. Így született a Képzelt riport – hogy fesztivál voltnovellafüzér, egy vagány irodalmi kaland, számomra egy újabb hihetetlen ajándék az élettől, hogy ilyesmihez is közünk lett.

 

EZ A CIKK A BUDAPEST BEAT MAGAZINBAN JELENT MEG. OLVASS MÉG: