Szívre hangol

Szívre hangol

Ladánybene 27 (interjúrészlet)

A Ladánybene 27 régi értékeket képviselve, megújult felállásban ünnepli a fennállásának 35. jubileumát. A zenekar tavaly ősszel öt év kihagyás után új EP-t jelentetett meg, idén pedig felgyorsulnak az események körülöttük: február 14-én Bob Marley-emlékkoncertet tartanak, erősen körvonalazódnak a tavaszra ígért új album dalai, közben pedig már születőben van a nyári Reggae Camp programterve és alakul a nagykoncerttel záruló őszi klubturné menetrendje is. A zenekar gitárosa, Bodnár Tibor és énekese, László M. Miksa az ünnepi év kapcsán mesél az elmúlt három és fél évtizedről, az őket ért változásokról és arról, ami mindvégig állandó maradt.
 
Írta: Nagy Daniella
Fényképezte: Tábori Ádám
 
 
 
A teljes interjút a februári ROCKSTAR MAGAZIN hasábjain olvashatod!
 
 
 
Mi inspirálta a tavaszra várható új LB27 albumot?
 
László M. Miksa: Utunk lényege az út maga. A dalok készülési fázisainak végigjárása közben jó élmény benne lenni önmagunk aktualitásaiban, a zenéinken keresztül megismerni azokat a hatásokat, amik érnek bennünket a nagyvilágban. Eközben igyekszünk használni a csatornánk lehetőségeit a világ jobbítása érdekében.
Miként hatott a zenekarra az új tagok érkezése?
 
Miksa: Lendítőleg, inspirálóan. Kétségtelen, hogy voltak veszteségeink az utóbbi időkben, és távozó barátaink hagytak egy bizonyos zeneszakmai és emberi űrt maguk mögött számunkra és a közönségünk számára is, de az új tagjaink feledtetik a helyzet kellemetlenségeit. A jelenlétük művészi értelemben is kecsegtető.
 
Mi teszi a Reggae Camp himnuszává a Zárd ki a világot EP címadó dalát?
 
Bodnár Tibor: Ez a mottó arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenki próbálja megtalálni azt a közeget, amiben a politikától, túlzott reklámtól, a médiából zúduló hatásvadász hírektől elvonulva megtalálhatja azokat az időket és tereket, amikor egy kicsit „Buddha tud lenni”, meditál, vagy legalábbis ott van a jelenben és jól érzi magát a családjával, kedvesével, bárkijével. Mi ezt az élményt a színpadon éljük át, hiszen a koncert számunkra egyfajta szeánsz. A Camp ideológiai és művészi szempontjai idén is változatlanok: a reggae és alműfajai ötnapos találkozója ez. Szeretünk meghívni közép-európai, balkáni zenekarokat és természetesen jamaicaiakat is, mert ők tudják a tutit. Emellett pedig egyre nagyobb teret szánunk civil beszélgetéseknek is.
 
Mit gondoltok, miben rejlik a reggae örökérvényűsége?
 
Miksa: Talán abban, hogy igaz rá a többi műfajra nem jellemző, speciális lüktetését érintő prekoncepció. Azt mondják rá, hogy szívre hangolt, és ebben én is látok igazságot. Egyébként, figyelve az eklektikus popzenei fesztiválokat szerte a világban, azt látom, hogy a reggae valahogy minden színpadon a közös nevezőt jelenti a zenészek és a közönség köreiben egyaránt.