„Látszik az egység a színpadon és a színpadon kívül is.”
A szeptember 8-i Track koncert előtt hajkurásztuk az úgy tűnik, folyamatosan pörgésben levő hazai gengszter rap meghonosítóját, Ganxsta Zolee-t.
Nagyjából így néznek ki a napjaid?
Aha, igen. Sajnos, eléggé hisztérikusak mostanában.
Akkor lehet most nem a legjobbkor kérdezgetlek.
Csináld.
Véget ért a nyár és elég sok helyen jártatok, ráadásul ha nem is vadiúj, de új zenekarral. Hogy értékeled ezt az időszakot?
Minden nyár jó, főleg egy ideje, mióta megújultunk. Ezt a nyarat elég nehéz értékelnem. A tavalyi lehet, hogy kicsit jobb volt, a jövő évi pedig biztos, hogy sokkal jobb lesz. De ez is jó volt. Majdnem minden fesztiválon ott voltunk, ahol szerettünk volna. Nem mindegyikre sikerült bejutnunk, de dolgozunk rajta, hogy ez jövőre másképp legyen.
És most balhéktól mentes volt?
Balhéktól? Hát persze. Az az egy balhénk volt egész évben, a kecskeméti, de az se az én hibám volt. Nem vagyunk egy balhés zenekar, a hírünk ellenére.
De azért ez mégiscsak gengszter rap, nem?
Hát gengszter rap, persze. De azért mert ezt a zenéd játszod, nem kell lelövöldözni mindenkit meg agyonverni. Ez egy zenekar, nem pedig rablóbanda. Mi zenészek vagyunk. Koncertezünk, lemezt csinálunk és számokat írunk. Ez a mi munkánk.
És születtek is új dalok mostanában?
Születtek új dalok. Pont most készül az új lemez, ami szeretnénk, ha karácsonyra kijönne. És nem csak szeretnénk, ki is fog jönni. A szövegek teljesen kész vannak, az alapok félkészen. Szeptember végén megyünk stúdióba, hogy felvegyük az egész anyagot.
Meg fogunk rajta lepődni?
Óriási meglepetést nem szeretnénk okozni, meg nem is tudunk. Kicsit visszanyúlunk az old schoolhoz. Abszolút ortodox rap lesz. A Siskáék megint lesznek a lemezen, hozzák a Kilakikittet. Próbálok underground fazonokkal együtt dolgozni. Nagyon szeretjük azt a műfajt. Olyan lesz a lemez, amilyennek lennie kell.
Azt mondhatjuk, hogy elég nyitott vagy most már minden műfajra, sok helyen vendégszerepelsz.
Ha látok benne olyat, ami szerintem érdekes lehet, akkor nem az a lényeg, hogy az funky, soul, jazz vagy hardcore. Ha valami olyan van benne, ami engem valamilyen szinten felcsigáz, akkor szívesen vállalom, hogy közreműködöm benne. Ez nem azt jelenti, hogy onnantól benne is maradok abban a dologban, de nyilván kipróbálom magam.
És nem hiányzik az, ahonnan indultál? Az igazi punk vonal?
Azt csináltuk egy darabig a KGB-vel, de idővel szétszakítottam már magam. Annak semmi értelme, hogy 500 zenekarban játszom, mellette színházazok, tévézek meg még filmezek is, és semmi időm nem marad a családomra. Szelektálni kell, hogy mit vállalsz és mit nem. A punk zenét én ugyanúgy szeretem, mint amikor elkezdtük. Az ETÁ-ba is beszálltam már egy csomószor. De most ez a vonal nem annyira jellemző.
Mi ez a színházazás, amit említettél?
Most éppen odamegyek egy előadásra, ez az Experidance tánctársulat. Nem kell megijedni, nekem nem kell táncolni. Ez a Nostredamus című darab, és én vagyok maga Nostredamus. Rengeteg duma van, 35 oldalt kellett benyalni egy hét alatt, de megoldottam. A kecskeméti színházban is játszottam. Nemrég megkeresett Hujber Feri barátom is egy előadás gondolatával, ami egy gyerekdarab lenne, és filmszerepek is vannak kilátásban, na meg ott a tévé. Úgyhogy van minden, mint a búcsúban.
A tribute CD-t fel szoktad még tenni vagy ez le is csengett?
Amikor kijön egy új lemez, ami hozzánk kapcsolódik, azt nyilván agyon hallgatom, de aztán megunom egy idő után, mint bármi mást, és felkerül a polcra a gyűjteménybe.
És mi az, amit hallgatsz mostanában?
Mindig változik. Én ilyen nagyon old school dolgokat is előveszek, mint a Das EFX, a House of Pain, La Coka Nostra. Az újakkal nem vagyok annyira elfogadó, de nagyon tetszett például mostanában a Tech N9ne, amit a kis zenészeim mutattak nekem.
A „kis zenészeiddel” gondolom elég jó a hangulat…
Nagyon jóban vagyunk. Egy kis család alakult ki belőlünk. Sokat eljárunk szórakozni ide-oda. Ők még bírják az iramot, én meg már... Nagyon jól együtt vagyunk. Látszik az egység a színpadon és a színpadon kívül is.
Te nem azok közé tartozol, akik azt hirdetik, hogy egyszer majd megállnak és visszavonulnak.
Nem, én addig megyek, amíg lehet. Nem adjuk föl soha.
És gondolod, hogy tényleg bírni is fogod?
Hogyne. Természetes dolog. Ezt bírni kell. Ha az ember erre teszi fel az életét, akkor olyan kondival kell rendelkezni, mind fizikálisan, mind mentálisan, amivel bírni lehet ezt a dolgot. Ez nyilván nem zsákbamacska, ez tényleg megterhelő, de ezt vállaltam.
Csak reagálsz arra, amit az élet feldob vagy tervezgetsz?
Most kicsit tervszerűbb lettem. Sokat gondolkodtam. De nem vesztettük el a régi Zana Zolit, csak hozzáment egy új is. Kicsit ésszerűbben kezdtem el gondolkodni azon, hogy mit van értelme csinálni, mit nem, miből kell visszavenni, és mihez hozzátenni. Próbálok rendet rakni magam körül.
MaryMoss
