„A végén már a monitorról az íróasztalra csöpög a vér”

„A végén már a monitorról az íróasztalra csöpög a vér”

Lazerpunk-interjú

Kijött Lazerpunk első klipje: a címadó dal a Covenant lemezhez készült. A videót még a karanténos időszak full üres Budapestjén forgatták, a teljes bevételét pedig a Gyermekszív Alapítványnak ajánlotta fel a cyberpunk/synthwave producer. Lazerpunk kezdetekben a 80-as évek nosztalgikus hangulatához visszanyúló synthwave és retrowave stílusból merített, mostanra azonban zenéje lényegesen kiforrottabb, és sokkal inkább electro és cyberpunk irányba mutat. Volt már európai és amerikai turnén, 2018-ban kijött első nagylemeze (Death & Glory), nemrég Quixotickal közös zenéje egy Wolfenstein-játék (Youngblood) előzetesében is feltűnt, a Netflix decemberben debütált sorozatának (Alice in Borderlands) pedig ő szerezte a főcímzenéjét. Kikérdeztük.
 
Interjú: Császár Gergő
 
 

Hogyan kerültél kapcsolatba a sorozat alkotóival?

Személyes kapcsolatom nincs velük, Netflixék nem túl barátkozósak, a stáb pedig tokiói, ahol eddig még nem voltam. Minden kommunikáció az ügynökségemen keresztül folyt. De ha egyszer épp Japánban járok, majd biztos megiszok egy szakét az alkotókkal.

A tracket kifejezetten az előzetesre írtad, vagy ők találták meg?

A trailerben hallható zene a még 2018-ban, a Death & Glory c. lemezemen megjelent Power című szám. Valahol hallotta a stáb, és annyira megtetszett nekik, hogy közölték, ezt akarják a trailerhez. A mai napig az egyik legnépszerűbb számom amúgy, szinte mindig ezzel, vagy a Black Lamboval keresnek meg. Vagy azzal, hogy látták valahol az autómat a belvárosban.

Mit gondolsz, a synthwave elterjedése minek köszönhető? A Stranger Thingsnek? Tart még egyáltalán ez a dolog?

Az első synthwave-hullámot a Drive c. film népszerűsége és zseniális soundtrackje indította el Kavinsky Nightcall című slágerével. Nagyon sokan figyeltek fel akkor erre az az idő tájt még erősen underground stílusra. Nálam is ez volt a kapudrog, aztán persze jöttek a további alkotások, mint a Hotline Miami, Kung Fury, Far Cry: Blood Dragon és jóval később a Stranger Things. De hazai viszonylatban talán még a sorozatnál is több rajongót szerzett a műfajnak Quixotic a Stranger Synths bulisorozatával. Mióta kissé eltávolodtam a stílustól, ő az egyetlen, aki igazán tartja a lelket a synthwave-ben idehaza. De jól csinálja, szóval nincs gond.

Szerinted Quixotic sikere lendített a műfaj magyar képviselőinek karrierjén, vagy ez az egész inkább nemzetközi, globális szinten működik? Hogy néz ez ki nálunk itthon?

Quixotic elég nagy névnek mondható, hazai és nemzetközi szinten is. Biztos sokakat inspirált. A most megjelent videójával pedig biztos, hogy még többeket fog. Ami az itthoni helyzetet illeti, nem látom sajnos azt, hogy igazán pörögne az elektronikus zene, már ami a producereket illeti. Techno- és dnb bulikat illetően Magyarország nagyon erős, elképesztően jó szervezőink és dj-ink vannak, de kevés olyan producerről tudok, aki elektronikus zenei stílusban igazán magasra tudott jutni innen. Persze nem is könnyű ez idehaza, főleg, ha valami igazán sajátosat akar csinálni az ember, és nem a mainstreammel sodródni. De én azt érzem, hogy ez pár éven belül változni fog. Rengeteg tehetséges magyar producert ismerek, csak a világ nem ismeri még őket. De hamarosan.

Többször is jártál amerikai, európai turnén… Milyen egy synthwave/cyberpunk körutazás?

Minden turné más egy kicsit. Az európai turném a francia Carbon Killer nevű synth-metál bandával nyomtam le egy furgonnal, egészen családias hangulatban. A második USA-turném (vagy harmadik, attól függően, hogy számoljuk) pedig az Aesthetic Perfection és Empathy Test bandákkal volt közösen. Itt már volt saját turnébuszunk ágyakkal, konyhával, mosdóval, mindennel együtt, és jóval több fellépésünk is volt. Két hónap és 35 show 35 városban. Körbeutaztuk az egész Egyesült Államokat úgy, hogy szinte minden nap volt fellépésünk. Az eléggé rockandroll volt, ennek minden jó és rossz oldalával együtt. De mindenképp izgalmas és fontos élettapasztalat volt, zenészként, európaiként, meg úgy általában emberként is. Aki teheti, zenészként mindenképpen nyomjon le legalább egy turnét, mert sokat fog tanulni a szakmáról, és saját magáról is, aztán el tudja dönteni, tényleg ezt akarja-e csinálni. És ha igen, hogyan.

Nem az Alice volt az első traileres melód, hiszen a Wolfenstein: Young Blood game-hez is van zenéd. Ez azért, gondolom, elég menő érzés lehet… hogy egy, a gyerekkorodban igen népszerű játék folytatásában megszólaljon a zenéd.

A Wolfenstein 3D volt az első first person shooter játék valaha, és én is ezzel csöppentem bele az FPS-ek világába. Aztán később ugyanaz a csapat megcsinálta a Doomot, ami mai napig a kedvenc játékom. Szóval igen, kellemes meglepetés volt, amikor írt az ügynökségem, hogy az iD a Quixotickal közösen írt Speedracer c. számunkat akarja a trailerhez.

Szeretted anno a Wolfensteint?

Mindenki rajongott a Wolfensteinért. Nácikat gyilkolni halomra mindenféle fegyverekkel úgy, hogy a végén már a monitorról az íróasztalra csöpög a vér. Mi másra vágyna egy egészséges tízéves?

Mi lenne az a film/játék, amihez szívesen írnál zenét?

Éppen azon dolgozom, szóval ezt sajnos nem árulhatom el. Azon kívül pedig kifejezetten szívesen dolgoznék egy Nicolas Winding Refn- vagy Gaspar Noé-filmen. De rengeteg rendező van, akinek a filmjei nagy hatással voltak rám, szóval a teljes lista igen hosszú. Meg persze magyar filmen is szívesen dolgoznék, mert olyan eddig még nem volt. Szóval ha valaki ismeri Fliegauf Benedeket, küldje el neki valamelyik zeném. Kap egy bakelitet cserébe.

Hogyan írod a zenéket? Szoftveresen, laptopon, vagy vannak vasaid, esetleg hangszereid is?

Midi kontrollerem van pár, valódi hangszereim nincsenek. De nem baj, úgyis mindig azt hallom, hogy az elektronikus zene nem is zene. Hát akkor legalább hangszer se kell hozzá. Mindenesetre a jövőben tervezek beruházni pár komolyabb vasra, de vannak addig még fontosabb dolgok is. Na jó, ez nem igaz, vasakat fogok venni, csak olyanokat, amiknek kereke is van, nem csak hangja.

Mi a legújabb cuccod?

A legutolsó komolyabb projekt még a tavaly júniusban megjelent Covenant című jótékonysági album volt. Elég haszontalannak éreztem magam zenészként egy egészségügyi katasztrófa küszöbén, és ez volt a legjobb ötletem. A pénz egyébként a Gyermekszív Alapítványhoz került, és egy speciális nagyítószemüveget vettek belőle, amivel nagyon jól lehet egészen kicsi gyermekszíveket műteni. Kaptam is tőlük egy szép képeslapot karácsonyra. Abszolút megérte. Illetve ez az ügy adott elég motivációt ahhoz is, hogy leforgassam az első Lazerpunk-videóklipet az album címadó számához.

Mi várható tőled a közeljövőben?

Végigjátszom a Cyberpunk 2077-et, aztán válaszolok az e-mailjükre, amiben bocsánatot kérnek és elismerik, mekkorát hibáztak, amikor nem kerestek meg ezzel a projekttel. De ha azzal végeztem, talán befejezem a másik albumot, amit még a járvány előtt kezdtem el írni, és ha kicsit enyhítenek a kijárási korlátozáson, vagy bevállalja a stáb, forgatni is fogunk. Vagány videósok, írjatok! Továbbá itt van még ez az álomprojekt, amit fent említettem. Mást egyelőre nem mondok, mert ahogy 2020 lezajlott, és ahogy 2021 kezdődött, én nem merek hosszú távra tervezni. Lehet, hogy bedől a teljes nyugati civilizáció, lehet, soha többé nem lesznek koncertek, vagy lehet, hogy eljut az AI egy olyan szintre, hogy sokkal jobb zenéket írnak majd a gépek, mint mi, és a Google deplatformol minden élő művészt, hogy konkurenciája se legyen a mesterséges intelligenciájuknak. Több lehetséges jövőképet is látok magunk előtt, és mind a Mad Max, a Fallout vagy a Cyberpunk 2077 disztópikus világára emlékeztet. Szóval a jövőre nézve ígérni semmit nem merek, csak azt, hogy nem lesz unalmas.