Legjobbra hangolt verzió

Legjobbra hangolt verzió

Ewert and The Two Dragons-interjú

Egy exkluzív lemezbemutató keretében tér vissza április 27-én az A38 Hajóra a nagy sikerű észt indie-folk zenekar, az Ewert and The Two Dragons, hogy bemutassa „Hands Around the Moon” című legújabb nagylemezét. Ők az egyik fő hivatkozási pont, ha Észtország popkultúrájáról van szó: a 7 évvel ezelőtt megjelent második albumuk az év legnagyobb példányszámban eladott észt lemeze lett, a 2013-as Eurosonic fesztiválon pedig megnyerték az Év legtehetségesebb zenekarának járó díjat. Ewert Sundja énekes-billentyűssel és Kristjan Kallas dobossal dumálgattunk.
 
 
Milyen érzés ekkora sikereket elérni balti zenekarként? Mi a titok?
 
Ewert: Bárcsak tudnám. Nagyon sok különböző dologtól függ; egy jó dal a megfelelő időben, a jó közönség, akiknek szüksége van erre a fajta zenére stb. stb. Nincs titok, csak szenvedély.
 
Kristjan: Híres baltikumi zenekarnak lenni annyit tesz, hogy csinálhatunk néhány nagyobb koncertet Észtországban és pár szomszédos államban. De a Baltikum még mindig egy kisebb régió, ami azt jelenti, hogy mi kevésbé vagyunk sikeresek, mint azok a sikersztorik, amik nagyobb európai országokban vannak. A titok – ha lehet ilyet mondani – az, hogy ragaszkodni kell a saját dolgodhoz, kritikusnak és igényesnek kell lenni.
 
Mennyire kellett kompromisszumkésznek lennetek a siker érdekében? Nem szoktak titeket hasonlítgatni, pl. a Mumford & Sonshoz, a Coldplayhez vagy a Keane-hez?
 
Ewert: Vannak olyan kompromisszumok, amik – mindegy mi van – szimplán elkerülhetetlenek. De azt elmondhatom, hogy művészi szempontból nem kötöttünk soha semmilyen kompromisszumot annak érdekében, hogy egy éppen menő pop-áramlathoz csatlakozzunk. Az összehasonlítás, nos, mindannyiunknak vannak gyökerei és háttere, ugyanúgy, ahogy a közönségünknek is. A saját zenei „történetük” miatt látnak hasonlóságokat.
 
Kristjan: Annak érdekében, hogy legalább egy kicsit is sikeres legyél, bizonyos mértékben játszanod kell a játékot, de ugyanakkor természetesen hallgass a lelkiismeretedre is. Mi nem készítettünk semmilyen karácsonyi feldolgozást, ennyi biztos. A Good Man Down megjelenése után nagyon sokan hasonlítottak bennünket a Mumford & Sonshoz, de ezek a hasonlítgatások engem már nem zavarnak.
 
 
Milyen tervekkel álltatok neki a Hands Around the Moon készítésének?
 
Ewert: A legelején nem voltak tervek. Úgy kezdődött, hogy összeültünk zenét írni Sander Mölderrel, a producerünkkel, ami végül egy rendes albummá nőtte ki magát. Valószínűleg az, hogy az elején nem volt igazi tervünk, segített abban, hogy igazán új dolgokat próbáljunk ki.
 
Kristjan: Valamilyen módon körbeértünk: a fő cél az volt, hogy újra feltaláljuk a bandát magunk számára és magunkat ebben a teljes gépezetben.
 
Jó érzés hallgatni a rendkívül színes és sokoldalú, mégis eléggé egyben lévő lemezt, ráadásul nagyon szépen szól. Ti meg vagytok vele elégedve?
 
Ewert: Köszönjük, köszönjük! Tudod, nem igazán tudok vitatkozni ezzel. Én nagyon szeretem a végeredményt. Számomra ez, ugyan nem egy könnyű, de szükségszerű, felszabadító élmény volt. Kijjebb kellett tolnom a komfortzónámat.
 
Kristjan: Talán azért hangzik eklektikusnak, mert most többet kísérleteztünk, mint a korábbi lemezeken. Szerettünk volna hangzásilag fejlődni és szerencsére ez sikerült, hála a producerünknek, aki a tapasztalataival és friss energiájával segített, hogy túlléphessünk a régi szokásainkon. Igen, elégedett vagyok a lemezzel.
 
 
Észtországban milyen a könnyűzenei helyzet? Ott is dübörög a fesztiválkultúra?
 
Ewert: A véleményem szerint a színtér egyre jobb. Egyre több és több zenekar játszik fesztiválokon, belföldön és a határokon túl is, a színtér sokkal profibb és jobban szervezett. A klímánk és az időjárásunk miatt leginkább csak nyáron vannak fesztiváljaink, amik ugyan nem nagyok, de vannak kisebb indie- és más műfajspecifikus fesztiválok is.
 
Kristjan: Az észt pop-rock színtér nagyon változatos és színes, minden évben egyre profibbá válik. Biztos vagyok benne, hogy a színtérre ugyanez jellemző világszerte is. Most körülbelül hússzor több fesztivál van Észtországban, mint amennyi húsz évvel ezelőtt volt.
 
 
Milyen zenéket hallgattok mostanában? Esetleg ismertek magyar zenekarokat?
 
Ewert: Mostanában sok filmzenét hallgattam. Egy animációs játékfilmen dolgozom és el kell hozzá kapnom a hangulatot. Magyar zenekarok…legutóbb, amikor ott jártunk, volt egy taxisofőrünk, aki egész idő alatt egy zenekarról beszélt, de elfelejtettem a nevüket…
 
Kristjan: Mostanában egy észt művész, Anna Kaneelina debütáló lemeze a kedvencem. Sajnos nem vagyok jártas a kortárs magyar zenében, de akik elsőként eszembe jutnak: Liszt Ferenc és Bartók Béla.
 
Hogy emlékeztek vissza az előző magyarországi fellépéseitekre?
 
Ewert: Mindig nagyszerű időt töltöttünk Magyarországon. Kedves, barátságos emberek és befogadó közönség.
 
Kristjan: Az utolsó két koncert az A38-on nagyon király volt. Jó emberek és egy fantasztikus helyszín.
 
 
Milyen lesz a mostani budapesti koncert? Mit üzentek a magyar rajongóitoknak?
 
Ewert: A show-n elég sokat dolgoztunk, és mivel a turné vége felé fogunk találkozni veletek, ezért valószínűleg már a legjobbra hangolt verziót kapjátok! Várjuk, hogy az új zenéinkkel térjünk vissza és élőben is eljátszhassuk nektek.
 
Kristjan: Úgy érzem, életünk legjobb formájában vagyunk.
 
 
Interjú: Császár Gergő
Fordította: Nagy Kátya

Helyszín