Magyarország a downtempo Mekkája – minimum interjú Kovács Norberttel

Magyarország a downtempo Mekkája – minimum interjú Kovács Norberttel

Hónap végén jön ki a feltörekvő elektronikus zenész, a nyugodtabb vizeken evező Kovács Norbert aka Minimum első nagylemeze Microsystems címmel a Beats Hotel kiadásában. Az albumról, zenékről, zenélésről beszélgettünk.

Hogy jutottál el odáig, hogy a zenehallgatásból zenealkotás legyen?
 
Szétbomlott az a zenekar, amiben gitáron nyomtam, de én tökre szerettem volna a saját gitározós ötleteimet megvalósítani és emiatt megszereztem életem első hangkártyáját, hogy tudjak rögzíteni több sávon. Közben meg teljesen más vonalon kezdtem el evezni a Pendulum hatására, ahol zenekar játszik elektronikus zenét hangszereken. A másik ilyen meg a Zagar volt. Ők is ezt mutatták nekem, hogy nézd, lehet elektronikus zenét többen együtt csinálni. Lemezeket kezdtem el hallgatni és mindig arra voltam kíváncsi, hogy az a nóta, ami éppen szól, hogyan épül fel. És akkor nekiláttam kísérletezgetni: nézzük meg, hogy lehet beírni úgy a dobot, hogy ne ilyen gagyi 8 bites nintendo hangzása legyen. Most a lemezemen meg már szándékosan raktam ilyen hangokat. Aztán valahogy idővel teljesen elhagytam a gitárt. 
 
Mikor és hogy jött az a fázis, amikor úgy gondoltad, hogy a zenéid nem csak számodra lehetnek érdekesek, hanem más számára is?
 
Amikor elektronikus zenével kezdtem el foglalkozni, akkor nem a saját számaimat játszottam, hanem dj-ztem, aztán jöttek a live szettek, ahol én döntöm el, mikor van a drop. Akkor psytrance-et játszottam, csak már unom kicsit. Az tetszik benne, hogy tele van hangokkal, tök változatos, de mostanra a tempóból lett elegem. Miért kell állandóan a táncolós zene? Számomra a tánczenével nehéz kifejezni valamit, mert ez egy olyan termék lesz, ami a klubokba való, ahova az ember azért megy el szórakozni, mert táncolni akar, ez világos, én is csinálom, te is csinálod. De nekem ennél több kellett. A lassú tempóval sokkal több érzelmet tudok átültetni. A tánczene mindig egy vidám dolog, tudod, és én nem vagyok egy vidám ember, nem tudom azt mondani, hogy hú, minden fasza, mert nem az. A mai napig vállalok psytrance dj szetteket, de már nem ezen van a fókusz.
 
Idén fejezted be az imPro School-t.
 
Az imPro nélkül biztos, hogy nem csinálok lemezt. Rengeteg technikai dolgot megtanultam, ami elektronikus zeneszerzéssel kapcsolatos, zenei menedzsment szempontból is. Megtanultam a zenei szerepköröket. Mi az a rögös út, amit valahogy végi kell járni ahhoz, hogy te, mint Kovács Norbert, Magyarországról, a kisszobából, elmehess egy budapesti klubba, ahol azt mondják neked, hogy na jól van fiam, itt van a pult és akkor van másfél órád, aztán akkor csinálj, amit akarsz. Az imPro-ban kaptam nagyon hasznos tanácsokat, de talán a leghasznosabb tanács, amit Iamyank mondott, a három legfontosabb szó, amit a magam részéről is mindenkinek üzennék, hogy el kell fogadnod, hogy te „MOST ÍGY SZÓLSZ”. Lehet, hogy jövőhéten meg máshogy fogsz szólni, ez soha nem jobb vagy rosszabb, ez csak ilyen meg olyan. Ez a mondat felemelő volt. Fogadjam el azt, hogy most így szólok és vállalom.
 
A Microsystems lemez tulajdonképpen egyfajta esszenciája az eddigi zenei tevékenységednek?
 
Gyakorlatilag igen, ez az első mérföldkövem, amiről leolvasható, hogy Norbert és az elektronikus zene együtt most mi is jelent igazából. Az most ez. Elterveztem, hogy csináljunk egy rendes nagylemezt, egy egész sztorit. Nagyon nagy szerencsémre megtaláltam a Beats Hotel nevű kiadót, elküldtem nekik és végül leszerződtem velük.
 
Mikor jelenik meg az album és hol lépsz fel vele?
 
Június 23., ami egyben a szülinapom is. Szerencsére kaptam felkéréseket, az MHO Production-nek köszönhetően. Zenélek az idei S.U.N. Fesztiválon, a Zengető Fesztiválon, illetve nemzetközi irányba is tudtam nyitni a Solar Seeds Transylvania fesztiválon Romániában.
 
Manapság az elektronikus zene vonzza a tömeget, szerinted ez milyen hatással van undergroundabb szubkultúrákra, mint amiben te is mozogsz?
 
Szerintem ez nagyon műfajspecifikus, már ha egyáltalán beszélhetünk műfajokról, hiszen manapság mindenki fuzionál mindent mindennel, amit egyébként borzasztóan támogatok. Én állást foglalok amellett, hogy a jövő zenéjében nem léteznek műfajok. De én pont egy olyat választottam, ami még mindig underground, hiába elektronikus zene, rétegzene, amit egy bizonyos közeg hallgat. Ezért is örülök, hogy ezt felismertem, mert van valami halvány fogalmam arról, hogy ki az én potenciális közönségem. Válaszolva a kérdésedre, ma van könnyen meg nehezen eladható zene, de nincs már mainstream meg underground.
 
Mi a véleményed a hazai pszichedelikus megmozdulások társadalmi megítéléséről?
 
Valamiért erre a műfajra ráaggattak egy ilyen „veszélyes” jelzőt. Azt gondolom, hogy a közönségen múlik meg a viselkedésükön. Én például nem fogok senkit bírálni azért, mert sört iszik vagy pálinkát, mert ha ő így érzi jól magát és közben nem árt másoknak ezzel, akkor az jó. Aki igazán a zenéért megy, azt kurvára nem érdekli, hogy ott mi történik. Én azt javaslom, hogy gyere el egyszer egy ilyen buliba és akkor meglátod, hogy ez most neked jó vagy nem jó...és szerintem jó lesz.
 
Mennyire specializálódsz erre a pszichedelikus közegre? Mert ugye downtempo más helyeken is szól.
 
Ide van lehetőségem. Én nagyon nyitott vagyok és állok elébe bármilyen felkérésnek. Számomra a pszichedelikus, mint jelző; a lélekre ható. Köznyelvi értelemben inkább a drogokhoz van köze. Na most nekem a jazz is például pszichedelikus, nekem Wagner például kurvára pszichedelikus, vagy Bartók. Nem nagyon szeretek dolgokat definiálni.
 
Mennyire tudsz érvényesülni, milyenek a lehetőségek?
 
Szerintem mi magyarok nagyon sok mindenre büszkék lehetünk a hagymán meg az Unicumon kívül, például az ilyen műfajú zenékre, mert ennek a közegnek itthon működik két olyan nagy fesztiválja, ami világszerte népszerű. Én magyar ember lévén valószínűleg egy lépéssel közelebb állhatok a potenciális zenélés lehetőségéhez egy ilyen fesztiválon, ami egyben egy nemzetközi kapu is. Szerintem ennek idővel itthon is lesz jövője. Rájönnek az emberek, hogy ez nem arról szól, hogy sárban fetrengve készen vagyok, hanem egyszerűen ezt a zenét szeretjük. Ez is csak egy műfaj. A másik nagyon klassz dolog ami itt zajlik, hogy sok olyan összművészeti fesztivál van, ahová kifejezetten downtempo zenészeket keresnek. Ha akarod, táncolhatnak rá az emberek, ha akarod, lehet háttérzene a festegetés és szobrászkodás mellé. Ez egy közkedvelt műfaj, amit nem csak a hippik hallgatnak. Szóval Magyarország a downtempo Mekkája lehet, csak tegyük azzá.
Császár Gergő