„Mindhármunknak elég erős elképzelései vannak, ha zenéről van szó”

MANAKY-interjú

Új klippel jelentkezett a hazai reggae-szupercsapat, a MANAKY triója, amelynek tagjai – Krecsmáry Zsolt (ének, dob), Koroknay András (basszusgitár) és Kálmán András (billentyűs hangszerek) – külön-külön olyan zenekarokban játszanak mint a PASO, az Európa Kiadó, a Van filmzenekar vagy a Los Orangutanes. Friss daluk élesen bírálja a fogyasztói társadalmat, a kizsákmányoló világ problémáit közelítik meg Kyana Run Weh című vadonatúj klipjükben, amely egy egészen egyedi, 2D-s és papírkivágásos animációs technikával készült videó. Kérdéseinkre Koroknay András válaszol.

Interjú: Császár Gergő

Amennyire fontos, annyira elcsépelt a fogyasztói társadalom bírálata, nem? Mármint annak ellenére, hogy egy rendkívül lényeges téma, valahogy manapság már nem lehet nagyon újat mondani ezzel kapcsolatban, csak ismételni a már meglévőt... Vagy ez elég?

Nem kell feltétlenül újat mondani, de ez a dal meglátásom szerint inkább egy önreflexió, mintsem aktivista kinyilatkoztatás. Azt a helyzetet, érzést írja le, hogy ugyan szívünk szerint kimaradnánk egy olyan rendszerből, ami tönkreteszi a környezetet, és a Föld lakosai nagy részét nyomorba taszítja, de bármerre mennénk, zsákutcába futnánk – nem tudunk elmenekülni a fenntarthatatlan életmódtól. Fontos tisztán látni ebben a viszonyunkat, mindamellett, hogy pillanatnyilag úgy érezhetjük, sokat nem tudunk változtatni.

Mennyire „nehéz” reggae-t játszani „magyarként”? Vagy ez európai ember is simán rá tud állni erre a lüktetésre, ritmusra – mármint zeneileg?

Ez valóban környezet kérdése, és egy átlagos európai / nyugati pop-rock kultúrán felnőtt zenésznek nehezére eshet reggae-t játszani, ha egyáltalán akar. A mi szerencsénk, hogy mindhárman kisiskolás korunkban rácsavarodtunk erre a zenére, így egy teljesen természetes nyelvvé vált. Én például 20 éves koromig más műfajt nem is igazán voltam hajlandó meghallgatni, ez azóta persze változott.

Hogyan alakult maga a zenekar, kinek az ötlete volt, mi a célotok vele?

Kálmival és Zsolttal körülbelül tíz éve ismerkedtem meg egy zenekari próbán, és nagyon hamar egyértelművé vált, hogy hármunknak együtt kell dolgoznia. Ők már akkor a Knotty Headz nevű formációban zenéltek, és gimiben is osztálytársak voltak. A találkozást követően még nem alakult meg azonnal a MANAKY, eleinte csak összejártunk ötleteket, számokat felvenni, és csak egy-két év eltelte után döntöttünk a zenekar-alapítás mellett. Azt hiszem, mindnyájunk vágya volt már egy autentikus reggae zenekarban játszani, ahol olyan zenészek vannak, akik értik, és érzik ezt a zenét, nem „csak úgy” kedvtelésből próbálkoznak vele. Ez volt az alapvetés, de persze a barátság is fontos tényező. Szerencsések vagyunk, hogy jól tudunk együtt dolgozni, mert mindhármunknak elég erős elképzelései vannak, ha zenéről van szó.

Milyen zenei határok mentén akarjátok belőni a hangzást, meg az egész arculatot?

Próbáljuk megragadni a reggae esszenciáját és eklektikusságát is. Vannak fontos stílusjegyek és hangzásbeli alapvetések, de a legjobb oldschool és modern reggae számokban is bőven felfedezhetőek a funk, soul vagy elektronikus elemek. Fontosnak tartjuk még, hogy ne próbáljuk meg „jamaicai” zenekarnak mutatni magunkat, hanem mindig önmagunkhoz hűen prezentálni a zenét és a képi megjelenést. Az a jó abban, ha kézben van egy zenei stílus, hogy sokkal könnyebb és izgalmasabb kikacsintásokat tenni anélkül, hogy rosszul hangozzon.

Ha nem lenne korona, már ott ugrálhatnánk a koncerteken?

Igen, nagyon szeretünk koncertezni. Általában sokat ülünk a stúdióban a számokat tökéletesítve, és nagyon jó érzés, amikor ez az energia kiszabadul és élőben megszólal. Sokat is improvizálunk ilyenkor, persze vannak kötött dolgok, de az alap trió felállás sok mindent megenged. Itt említeném meg, hogy élőben mindig kiegészülünk vendégzenészeinkkel, akik ugyancsak „családtagnak” számítanak, név szerint Frimmel Jakabbal (billentyűk, vokál), Pásztor Ákossal (fuvola, szaxofon) és Schober Andorral (vokál). Ha valakiben esetleg még az él, hogy a reggae unalmas, annak melegen ajánlok egy MANAKY-koncertet!

Miről szól az új dal? Miért ez lett a témája?

A zenekarban dobos-énekesünk, Krecsmáry Zsolt írja a szövegeket, amik gyakran a reggae hagyományait követve aktuális társadalmi témákat/problémákat dolgoznak fel, ez a szám sem kivétel ez alól. Fontos szerintünk, hogy a zene mindamellett, hogy egy szórakoztatóipar-ág, ne veszítse el gondolatformáló erejét. Én személy szerint nem hiszek a világmegváltásban, de a józan gondolkodás megőrzésében igen.

Mit jelent a dal címe?

Cannot Run Away, avagy nem futhatsz el, nem menekülhetsz. A cím és sok más kifejezés is Patois dialektusban van, ami szintén a reggae egyik ismertetőjele – sok Bob Marley számban is hallható, ahogy ez keveredik az „eredeti” angollal.

Mindenhol hallani, hogy itthon magyarul jobban be lehet futni… hogyhogy nem magyarul nyomjátok?

Ennek több oka is van, egyrészt a dalok maguk, ahogy már említettem, globálisabb témaköröket érintenek, mintsem hogy csak magyarul lehessen hallgatni – értelmezni, másrészt a műfaj gyökerei miatt is az angol nyelv mellett döntöttünk. Nem is beszélve arról, hogy nem szeretnénk elvágni magunkat a nemzetközi lehetőségektől, főleg, hogy sok országban jóval nagyobb szubkultúrája van a reggae-nek, mint itthon.

Hogyan és ki által készült a klip? Kinek az ötlete volt a régi újságok, papírdarabok?

Regős Ábellel szintén régi barátság köt össze minket, aki főként filmrendezőként foglalatoskodik, így egyértelmű volt, hogy őt kérjük fel a klip megalkotására. Alkotótársa volt Nagy Judit Borbála képzőművész, aki a megvalósításban oroszlánrészt vállalt Lazin Damján animátorral együtt. Ábel egyébként a kedvenc gitárosunk is, az első lemezünkön és a most készülőn is játszik néhány dalban.

Milyen érzés, hogy a klip a Reggaeville-n jött ki? Mit jelent számotokra a reggae, ez a műfaj, ez a közösség?

A Reggaeville talán a legolvasottabb online felület ebben a témakörben, így nyilván boldogok vagyunk, hogy ott mutathattuk be a dalt. Első lemezünk alulpromótáltságából levontuk a következtetést: egyikünk sem egy marketing- vagy menedzserzseni. Ezen a téren nemrég kezdtünk el együtt dolgozni Zsoldos Krisztával, akinek köszönhetően sokkal megalapozottabban fogjuk tudni megjelentetni az új anyagainkat. A reggae, mint műfaj és közösség általában amennyire nyitott és barátságos emberileg, legalább annyira elszigetelt a zeneiparban, ennek okát pontosan nem tudom, sok lehet. Így hát fontosnak tartjuk és szeretnénk részt venni ezekben a körökben, például nyáron reggae fesztiválokon turnézni, de ugyanúgy megmutatnánk magunkat egy szélesebb közönség előtt is.

Ti is gyakoroljátok a fenntartható életmódot? Ha igen, mivel, milyen módszerekkel, tettekkel?

Sok minden, amiről azt hisszük, vagy olyan a marketingje, hogy környezettudatos és fenntartható, az pont durván nem az. Ráadásul nagyon kis porszemek vagyunk mi itt az elkényelmesedett Nyugaton – ugyan értékelni kell minden apró lépést, amit teszünk, de amíg milliárdos országokban társadalmi norma a szemetelés, vagy amíg nagyipari cégek tonnaszámra öntik a szennyüket az óceánokba, addig nehezen látom, hogy a vászon bevásárlótáskám vagy a fa fogkefém mennyit nyom a latban. Én annyit javasolnék mindenkinek, hogy csak azt vegye meg, amit megeszik, vagy amit nagyon muszáj, mert fölösleges cuccok nélkül is szépen lehet élni.

Mik a jövőbeli terveitek? Lesz esetleg nagylemez is?

Igen, jelenleg a teljes figyelmünk a nagylemez elkészülésére irányul, szerencsére már a finisben vagyunk és bízunk benne, hogy a jövő év első felében meg is tudjuk jelentetni. Addig is tervezünk még egy vagy két single-t kiadni külön, ugyanígy egy-egy videóval.