"Még csak most kezdődik igazából minden…"

 

Ha most magunkkal csinálnék interjút, pont ezt kérdeztem volna elsőnek én is magamtól. :) Ami az alkotás körülményeit illeti, ezúttal egy vadiúj helyen, a SuperSize Productionban dolgoztunk egy régi arccal, a Varga Zolival. Tulajdonképp mi, a Zolival már 2006-óta dolgozunk együtt. Akkoriban még nem volt ennyire felkapott, csak ugyanennyire ügyes a csávó, de manapság már rengeteg zenekar vele készít lemezt. Ami pedig a felvételt illeti, mi midig is kísérletezgetős fickók voltunk. 

 

Volt már egyben feljátszós lemez, meg volt sávonként rögzítős, vagy épp fordított ütemezéssel zajló felvétel, de most megint valami mást próbáltunk. Idén februártól írogattuk szép lassan, megfontoltan, lazán a dalokat. Aztán úgy egy-másfél hónapos periódusokban megjelentünk a Zolinál, és akkor 3-4 nap alatt feltoltunk 3-4 dalt. Aztán haza és dalírás folyt.köv. Aztán megint stúdió, ismét pár dal és újra haza. Szeptemberig játszottuk ezt az ingázós ügyet. Nagyon izgalmas és számunkra inspiratív munkamódszer volt. A gitárokat folyamatosan rögzítettük sávonként és elektromos dobbal demóztunk. Aztán mikor minden készen volt, gitárok, énekek, szólók, akkor a legvégén Zoli és Erik elmentek a Super Size Recording-ba és felvették az élő, akusztikus dobot is. 

 

Ami pedig az albumot, a végeredményt illeti, a Borbás Robi által megrajzolt borító grafikával ellentétben pont olyan színes, izgalmas és sokoldalú, az egész, mint maga az a 7-8 hónap felvétel. Egyes daloknál azt érzem, bármennyire is új az egész, mintha egy-egy apró mozdulat, illat, íz valamely korábbi lemez hangulatát idézné. És vannak dalok, melyek számunkra is új távlatokat nyitottak. Egyfajta folytatása ez az album a korábbiaknak és egyfajta megújulása is bennünk a régi-új gondolatoknak. Egy valamiben biztosak vagyunk, hogy ezek a dalok most azon túl, hogy megmutatják hol tartunk, kik vagyunk, milyen korszakunkat éljük éppen, még üzennek is a hallgatóknak. Mégpedig azt, hogy telis-tele vagyunk új, izgalmas, tartalmas és őszinte ötletekkel, gondolatokkal. Még csak most kezdődik igazából minden…

 

 

Igen, mi is örömmel tapasztaltuk, hogy bő egy hét alatt már százezer felett járt a megtekintés. A klipben való ötletek, vizuális megvalósítások, trükkök kitalálója a Mihaszna Film főnök, Viktor barátunk volt. Gyakorlatilag mindent rábíztunk. Korábban többször is dolgoztunk már együtt, az “Emberteremtő” és a “Fojts meg a sötétben” című klipek kapcsán -bár utóbbi koprodukcióban készült, míg az “Emberteremtő” full Mihaszna Film produkció. Szóval ismerjük jól a srácot. Kellően elvetemült és kreatív egy ilyen típusú dalhoz, így egyértelmű volt, hogy vele dolgozunk majd. A dal és dalszöveg adta magát, innentől csak a Viktor fantáziájára volt bízva minden. 

 

A belső jeleneteket a gyermekkorunk egyik meghatározó helyszíne az impozáns és szemet gyönyörködtető gyöngyösi Mátra Múzeum szolgáltatta, míg a külsőt, úgyszint gyermekkorunk meghatározó helyszíne, maga a Mátra. Na persze, az egyes jelenetsorok, vagy snittek felvételei alatt voltak saját ötleteink, azokat kombináltuk a Viktoréval, de javarészt a Mihaszna Film agyát dicséri, amit a klipben látni. Egyébként több filmes csapattal is dolgozunk. Van, ahol 100%-ban mi szállítjuk az ötletet, a forgatókönyvet, van ahol az élet a rendező, és van ahol megosztva dolgozunk. A lényeg az, mi hogyan érezzük, mit kíván éppen a dal? 

 

 

Na igen. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a sorlemezek “sorozatgyártása” legyen a legnagyobb történés a zenekar körül. Azért szerintünk sikerült jó néhány izgalmas, maradandó pillanatot villantani az elmúlt évek alatt. Nem, nem azt mondjuk, hogy mi szartuk a spanyol viaszt, de belenyúltunk olyasmikbe, amit nem feltétlen szokás ebben a műfajban, ebben az életkorban, ebben a felfogásban. 

 

Ahogy mondod, volt 3D-s felvétel, amely az Olimpiai közvetítések alatt ment a magyar kísérleti 3D tévén. Voltunk mi is MR2 Akusztikon. Aztán dolgoztunk a Magyar Honvédség Szolnoki Fúvós légierő zenekarával, ahol egyszerre harminc zenész játszotta a színpadon a Road átirat dalokat. A jubileumi évben azt találtuk ki, hogy egy este kétszer is színpadra állunk, egy csendes-ülős akusztikus műsorral, majd egy felturbózott nagykoncerttel. Aztán egy dal erejéig összeálltunk egy hip-hop csapattal, a Hősök nevű formációval, hogy csináljunk valami szokatlan, de izgalmas kollaborációt. Tavaly év végén megjelent a könyvünk, rengeteg fotóval és sok vicces sztorival, egy nagyon exkluzív kiadásban, amire igen büszkék vagyunk. Na és ugye ott van az örök szerelem, ami évek óta meghatározza a zenei pályán mellett az életünket, ez pedig az autó-motorsport.

 

Kezdődött mindez azzal, hogy már évekkel ezelőtt hangot adtunk az autó-motorsport iránti szenvedélyünknek. Összekapcsoltuk a zenekart és a zenénket a benzingőzös sportokkal, eleinte dalok formájában, aztán klipekkel, és személyes kapcsolatokkal! Na persze nem azért, mert ez most olyan divatos, vagy pénz szaga volt sztorinak, esetleg csak a reklámértéke miatt (mert láttunk ám olyat is, aki csak ezért kacsingatott erre), hanem mi egész egyszerűen azért, mert mindannyian, őszintén és valóban bolondulunk érte. Egy újabb kapcsolódási pont közöttünk. Rendszeresen járunk mindenféle autó- és motorversenyekre külföldön és itthon is! Na persze, ha épp az időnk engedi és nem koncertezünk, lemezt készítünk, videoklipezünk, vagy ilyesmi. 

 

Ismerünk jó pár versenyzőt, csajokat, fiúkat, amatőröket, profikat, vagy mondjuk Magyarország legfiatalabb igazolt gyorsasági motorversenyzőjét, aki egy 5 éves -nem mellesleg- domoszlói gyökerekkel rendelkező kis tehetség. Az ő versenygépén is ott a Road logo, matrica. Pedig nem mi könyörögtük ki nála sem és még néhány versenyzőnél sem. Például az Auto Cross Európa-bajnok Szabó Krisztián barátunknál sem. Ez egy igazán megtisztelő dolog, hogy a barátságunkat vállalva felteszik a zenekar logóját a versenygépre és minden futam alatt “vele vagyunk”. Szóval ez az egész, hogy mi kitűztük a zászlónkra, hogy autó- és motorsport, ez nem csupán egy rövid ideig tartó jópofa marketing hazugság, hanem nálunk ez igazi szenvedély. Nem tegnap kezdődött és nem holnap fog véget érni, és mi nem azért csináljuk, mert ez most trendi. 

 

 

Többnyire egyszerűn és ösztönből cselekedtünk mindig is. Az utóbbi években viszont, ahogy egyre inkább belekerült a nagybetűsbe, határozottan hasznos volt elővenni a fejünket is. Mostanság azért nem árt előre is gondolkodni, tervezni, számolni, na persze csak addig, amíg fel nem megyünk a színpadra. Ott azért könnyen és gyorsan elveszítjük a fejünket, elragadnak a érzelmek, visz magával a zene és közönség, de ez számunkra így is van rendjén. Mindennek  megvan a helye és ideje. Kellenek józan, átgondolt, megtervezett pillanatok és kell az, hogy ösztönből, zsigerből, gondolkodás nélkül történjenek meg körülöttünk a világ dolgai. Ez lehet a különleges eszenciája számunkra az egésznek és ezért élvezzük máig ugyanolyan izgalommal és örömmel!