„Eltérő világokat egyesíteni, egy újat létrehozva”

Middlemist Red-interjú

Megjelent a Middlemist Red új nagylemeze The Other Side of Nowhere címmel. Kilenc dal, egy koncepció: a spagettiwestern – pszichedelikusan, elektronikusan, népzenésen, újragondolva. Nové Soma és Ürögdi Ábel válaszoltak.

Interjú: Császár Gergő

Fotók: Lippai Balázs, Rudolf Rebeka Sára, Komróczki Dia

Ami először jutott eszembe a lemezt hallgatva, az a pécsi Psycho Mutants zenekar, ők nyomultak anno hasonló stílusban... Honnan jött az ötlet a spagettiwestern hangulatra, hogy erre húzzátok fel az egészet?

NS: Régóta szeretnék írni filmzenét. Bár ez az anyag nem pontosan az, mindenképp azt a hozzáállást próbáltam gyakorolni. A spagettiwestern azért volt érdekes számomra, mert nagyon széles spektrumon mozognak a jelenetek. Olykor sokáig elnyújtott, máskor hirtelen cselekmények zajlanak. Ez a fajta dinamika volt az, amit sok helyen alkalmaztam a dalszerzés során. Emellett kíváncsi voltam, hogyan tudom újraértelmezni ennek a filmzenei műfajnak a monumentalitását és hangszerelését. Főleg zenék hatottak az albumra, ahol azt figyeltem meg, hogyan tudok eltérő világokat egyesíteni, egy újat létrehozva.

Mi a kedvenc westernfilmed?

NS: Nagyon közel áll hozzám a spagettiwestern világa, de az albumon inkább a filmes műfaj adottságai inspiráltak, mintsem specifikus alkotásai. A klasszikusokat szeretem, mélyebbre nem ástam magam. Azért választottam ezt a tematikát, mert úgy akartam körbejárni az albumot, mintha egy filmes dramaturgia lenne benne, amellett, hogy szerettem volna stílusban és hangzásban egységet alkotni. A spagettiwesternben találtam meg azt a tematikai diverzitást, ahol sok hangulatot körbejárhatok, és szabadon játszhatok a feszültséggel és annak feloldásával, úgy, hogy mindeközben koherens maradjon az anyag. Így a spagettiwestern egy eszközként volt segítségemre, mellyel összefoglaltam a dalokat.

A dalíráskor már eleve így terveztétek, vagy később „westernesítettétek” őket?

NS: A dalok írásának kezdeténél már megvolt a koncepció és a hangszerelés. Az eszköztár már az elején körvonalazódott, így utólag csak csiszolni kellett a hangzáson, nem pedig újraértelmezni.

Hogyan, hol zajlottak a felvételi munkálatok?

NS: Az albumot két éve kezdtük el írni, viszont a folyamat eleinte még nem volt annyira tudatos. Én 2019 decemberében kezdtem el rögzíteni demókat iPhone-on, majd az első korlátozások alatt két hónap alatt számítógépen átírtam és megkomponáltam az addigi ötleteimet egy profibb zeneszerkesztő programmal. Ekkor céltudatosan, mindennap lejártam a próbaterembe, majd az első hullám végénél befejeztem az albumot demóverzióként. Később hozzácsatoltunk 2 korábban közösen megírt számunkat, valamint egy régi dalomat, amit már évek óta játszunk élőben. Így állt össze a lemez anyaga. Ezt követően szeptemberben felvettük rendes stúdiókörülmények közt Zalában a Zengőkert Stúdióban, majd ezeket a sávokat és a demó anyagát kombinálva Budapesten, Gál Máté segítségével az RH Stúdióban 2 hónap alatt raktuk össze.

Arcade Fire, Arctic Monkeys, Depeche Mode, Elvis Presley, Queens of the Stone Age… Ők mennyire voltak hatással a számokra?

NS: Ennél az albumnál ezek nem voltak forrásanyagok. Korábban nagy hatással volt ránk némelyik, de itt máshonnan származnak a referenciapontok. Sok country/folkzenét hallgattam (Johnny Cash, Marty Robbins, Lee Hazlewood). Emellett még elektronikus előadók hatottak az albumra.

Hogy jött képbe a magyar folk és a tribal? Mitől lesz valami autentikus, „törzsi”?

NS: A magyar népzene szintén egy olyan plusz műfaj, ami nagyon jól passzol ehhez a világhoz, és karakteresebbé teszi ebben a formában. Már korábban is volt rá példa, hogy felhasználták a western tematikát magyar filmekben. Ennek legkiemelkedőbb példája Szomjas György „Talpuk alatt fütyül a szél” alkotása, ahol a két világ vegyül. A magyar folkvonal a MORDÁI zenekarom zenéjéből is jöhet, hiszen abban a formációban népdalokat játszunk. A törzsi/tribal vonal a vokálok használatában, valamint a perkusszív ütős elemekben mutatkozik. Nagy hatással volt ilyen szempontból a magyar Dorota zenekar új albuma, valamint Les Bexter munkássága.

A borító Tóth Benedek munkája. A zenekar egyből beleegyezett, hogy egyedül Soma arcképe szerepeljen rajta?

NS: A borítót Tóth Benedek fotózta az én elképzelésem mentén. A fotó jelképezi egy emlék lenyomatát, mely az arcomra van festve. Szerettem volna egy olyan motívumot alkalmazni, ami tükrözi a törzsi vonalat – és a kézlenyomat az egyik legkorábbi formája az emlék megőrzésének. Nem volt vita akörül, hogy az én arcomat használjuk fel. Mivel a dalszövegek elég személyesek, ez tűnt kézenfekvőnek. A lenyomat a dalszövegekben rejlő visszaemlékezéseket is tükrözi.

A szövegvilág is ezzel a western attitűddel készült már eleve?

NS: Nem igazán. A szövegvilág narratív szempontból teljesen eltér a western filmes műfajtól. A saját emlékeimet és történeteimet írtam meg. Némileg hatottak rám régi country- és folkdalok, de ez inkább prozódia szempontjából merült fel, mintsem tartalmi oldalról.

Ki lesz az anyag kiadója, hol fog kijönni és milyen formá(k)ban?

ÜÁ: Az RH Event Management képvisel minket mint kiadó és majdhogynem az összes platformon igyekszünk ott lenni ezzel az új lemezzel is, ideértjük a zenei streamingszolgáltatókat, a YouTube-ot, a Bandcampet és természetesen szeretnénk fizikai formátumot is az albumnak. Már igazán ideje, hogy a zenekarnak legyen saját vinyle, úgyhogy megmozgatunk minden követ, hogy ezúttal ilyen formában is megkaphassák a rajongók az új albumot, meg persze mi is baromira vágyunk már rá, hogy ilyen módon is a kezünkben tarthassuk.

Mi a tervetek a lemezbemutatóval és a Vanishing Point fesztivállal?

ÜÁ: A Vanishing Point fesztivál idén többek között azért sem került megrendezésre, mert szerettünk volna a lemez írására és rögzítésére koncentrálni, és természetesen a járvány hullámai sem kedveztek volna nekünk. Borzasztóan sajnáljuk ami történt a Dürer Kerttel, nélkülük biztosan nem sikerült volna ennyi egymást követő évben megrendezni egy ennyire jól felszerelt helyen. Rengeteg zenekar és szervező mondhat köszönetet nekik az elmúlt sok-sok évért. Bízunk benne nagyon, hogy megtalálják az új helyüket és a zenei élet is felpezsdül jövőre!

NS: Nagyon bizonytalan volt ez az elmúlt év a koncertezés terén és csak reménykedni tudunk abban, hogy a következő már kevésbé lesz ilyen kiszámíthatatlan. Ami a lemezt illeti, ha minden jól megy, tavasszal egy egészen rendhagyó koncert keretein belül fogjuk bemutatni a The Other Side of Nowhere-t, szeretnénk az album monumentalitását és hangulatvilágát minél inkább visszaadni élőben. Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy nem csak 4-en leszünk a színpadon.