„Mostanában akár öt-tíz évre is tervezünk előre” – Junkies-interjú

„Mostanában akár öt-tíz évre is tervezünk előre” – Junkies-interjú

Bármily hihetetlen, idén lesz húsz éve, hogy megjelent a Junkies egyik legsikeresebb lemeze, a Nihil. Az évforduló alkalmából a zenekar június 23-án a Barba Negra Trackben elejétől végig eljátssza az szóban forgó alapvetést.

Szekeres András frontemberrel beszélgettünk.
 
Hogyan emlékszel vissza a Nihil album készítésének idejére?
 
Rengeteg emlék tör fel bennem ezekből az időkből. Aláírtuk a Magneoton/Warner szerződését, a következő héten pedig már a Bikini-stúdióban voltunk Németh Lojzi vezényletével. Elég sok dalt megírtunk akkoriban, ezekből pedig egy kb. 70 perces lemez született. Emlékszem, a kiadó ránk is szólt: „Srácok, eltelt 200 óra stúdióidő, mennyit akartok még dolgozni?” Nyilván nem volt olcsó nekik az anyag, még egy delegációt is küldtek, hogy megnézzék minden rendben zajlik-e. Ezt követően aztán békén hagytak minket egy darabig. Lojzival amúgy egy életre szóló barátság alakult ki ekkoriban. Emlékszem, nem volt túl jó passzban, mert a Bikini épp parkolópályára került, talán magánéleti válságai is voltak. És ilyen körülmények között is iszonyú jó fej volt velünk, egy apa helyett apa figurát ismertünk meg benne. Azóta is töretlen a jó viszony, havonta legalább egyszer összejövünk halászlevezni. A tanácsait mindig nagyon komolyan veszem: egyrészt nagyon jó elemzőképessége van, másrészt pedig hatalmas szíve. A lemez közben szépen elkészült, és a dedikáláson kígyózó sorok vártak bennünket, amihez mi nem voltunk hozzászokva. A Nihillel a zenekar minden szempontból szintet lépett, pedig abszolút nem készültünk ilyen nagy dobásra. Sőt, emlékszem, anno elmondtam Barbarónak, hogy nem vagyok elájulva az albumtól, nem érzem olyan nagyon erősnek, mire bevallotta, hogy ő is pont ezt gondolja, csak nem mert szólni. De aztán a közönség meggyőzött minket, hogy mégsem olyan szar ez az anyag.
 
A 90-es évek közepén életmód szempontjából mennyire voltatok rock’n’roll zenekar?
 
Tudtunk bulizni, és nyilván valamennyire igyekeztünk is megfelelni a rólunk kialakult képnek. Bár hozzátenném, hogy én ekkoriban nappali tagozatos főiskolás voltam, szóval valamennyire oda kellett figyelnem, hogy észnél legyek.
 
Barbaróval és Rikivel már a Káros az egészségre album óta együtt zenéltek, a dobosok viszont folyamatosan cserélődtek körülöttetek. Volt ennek valami különleges oka?
 
Nem, ez csak a véletlen műve. Keresztes Viktor a maga hétéves zenekari tagságával mindenképp rekordernek számít. Valahogy mindig úgy alakult, hogy a dobosokkal nem tudtunk kijönni, vagy valami egyéb ok miatt léptek le, de soha nem zenei nézeteltérés vezetett ehhez. Schvéger Zoli pl. anno egy lábsérülés miatt volt kénytelen megválni tőlünk. Azt el kell mondani, hogy az első tíz év koncertezés szempontjából nagyon intenzív volt, évente nyolcvan-száz fellépéssel. Több időt töltöttünk egymással, mint a családunkkal, és hasonló körülmények között az ellentétek is sokkal könnyebben előjönnek. Barbaróval pl. viszont 23 éves ismeretségünk alatt nem vesztünk össze, évente talán van egy-két kisebb nézeteltérésünk, de azok is másodpercek alatt elrendeződnek. A jelenlegi négyes viszont minden szempontból tökéletesen működik, és azt hiszem, ez már így is marad.
 
Milyen volt a tavalyi Buli van, buli volt, buli lesz lemez fogadtatása?
 
Abszolút álomszerű, az album kb. 2-3 hónapot töltött a Mahasz-lista első tíz helyezettje között. Egészen a második helyig kúszott fel, csak a Tankcsapdát nem sikerült legyűrnie. Nem számítottunk ilyen jó fogadtatásra, ugyanakkor hozzátenném, hogy a benzinkutas terjesztés is szuper volt. A megjelenés ugyan csúszott egy kicsit, a lemez ugyanis elakadt Csehországban, ahol gyártottuk, közben mi meg Koreában voltunk. Ezt leszámítva minden klappolt, ami ritkaságszámba megy a Junkies esetében.
 
Volt olyan pont a zenekar életében, amikor azon gondolkodtatok, hogy esetleg abbahagyjátok?
 
2011 végén kicsit padlóra kerültünk. Ez megmutatkozott a nézőszámokban, és jól tükrözte azt is, hogy mi magunk hogyan viszonyultunk akkoriban a zenekarhoz. Ekkor elköszöntünk a korábbi menedzsmentünktől, majd egy hosszabb szünetet tartottunk. Attilával ez idő alatt is összejártunk, írtunk dalokat, ebből született meg a Mi van veled? Semmi? lemez, amiből egy dal hatalmas rádiós siker lett, és számunkra is megadta a választ arra, hogy érdemes-e ezt folytatnunk. Budapesten pl. mostanában produkáljuk a legjobb nézőszámokat, még a régi nagy sikerek idején sem jártak a koncertjeinkre annyian, mint manapság. Míg 2011 környékén egy nagy sötétséget láttam a zenekar jövőjét illetően, mostanában akár öt-tíz évre is tervezünk előre.
 
 
 
 
A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 06. 06.