„Nagyon élem, hogy beérett a szólókarrier is”

 

A szólókarrierről, az odáig vezető útról és a Kemonication Bandről faggattuk. 

 

Ez volt az első szólóalbumom, amivel az volt a célom, hogy egy örökérvényű klasszikus lemezt hozzak létre, amit, ha tíz-húsz év múlva a kezembe veszek, akkor is azt érezzem, hogy aktuális, és amire akkor is büszke leszek majd. Klasszikus CD formátumban, szövegkönyvvel, vagány grafikával jelent meg, fontos volt nekem, hogy fizikai formában is létezzen, kézzel fogható legyen. Rengeteg munkát raktunk bele és emiatt nagyon közel áll hozzám ez az anyag. Szerencsére a közönségnek is tetszett.

 

Igen, ez rám nagyon jellemző, három és fél évet éltem Londonban, ami egy nagyon nehéz időszak volt. Ezt sokan tudják, hogy akkor el kellett mennem Magyarországról, mert nem hosszabbították meg a vízumomat. Ebben az időszakban rengeteg kemény dolgot átéltem, és ez jótékonyan hatott az alkotásra, mert sok szöveget és zenét írtam akkor, az élet pedig úgy hozta, hogy ezek egy részét fel is tudtam ott venni. Mikor újra visszatérhettem Magyarországra, az dolgozott bennem, az motivált, hogy ezeket a belső erős emlékeket belegyúrjam egy szólólemezbe, és ezért van az, hogy van olyan dal is az In Tranzit lemezen, amit még tizenkét évvel ezelőtt írtam. Ezen kívül rengeteg más személyes hangvételű mondanivalót is írtam erre a lemezre: barátságokról, emberi érzésekről és például Grenadáról, ahonnan származom. Ez egy elég személyes kitárulkozás volt nekem, ami tényleg az életemről szól és amire büszke vagyok.

 

Amikor visszatérhettem Magyarországra, szinte mindent elölről kellett kezdenem. Újra kellett rendeznem az életem, a kapcsolataimat. Emberileg, lelkileg és egzisztenciálisan is stabillá kellett válnom. Nem voltak meg a feltételek sem, még a kütyüim sem, amik most mint egy ministúdió a rendelkezésemre állnak. Nem lett volna jó időzítés, ha akkor vágok bele szólóprojektbe. Voltak rajongók, akik az Irie Maffia-koncerteken nem értették, ki ez a csávó és mit keres itt, pedig az alapítók között voltam, amikor megszületett a zenekar. Mindennek megvan a maga ideje, be kellett ennek érnie, és most nagyon élem, hogy végre ez eljött, és az Irie családon kívül a saját projektemre is koncentrálhatok.

 

Igen, az In Tranzit után fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy csapatom, akivel a saját számaimat színpadon is játszhatnánk, így a lemezzel egy időben megalakult a Kemonication Band. A maffiás dobosunk és basszerosunk játszik nálam is, és két szintisünk van még rajtam kívül. Nagyon élvezzük ebben a formációban ezt a típusú zenét, nekem különösen nagy élmény ez, hogy máshogy hallathatom a hangom, mert az Irie Maffiában teljesen más dinamikával működöm. Sok rajongónak meglepetést is okoz az, amikor a Kemonicationben lát engem, mert aki Irie Maffia-koncertre jár az azt szokta meg, hogy ott szétrobbantom a színpadot. Ennél a formációnál pedig a sokkal lágyabb, lírikusabb oldalamat mutatom meg, és ez egy külön élmény nekem is és a közönségnek is. Nagyon jó nekem ez az egész, minden koncert maradandó és meghatározó élményeket okoz számomra. Most érzem azt, hogy minden adott ahhoz, hogy zseniális dolgokat csináljunk, és erre törekszünk a koncerteken is.

 

Nagyon jó kihívás magyarul szöveget írni, de csak akkor csinálom, amikor jólesik és van ihlet ehhez. Csak azért nem írok, hogy több legyen a nézettség vagy a rádiós játszás. Akkor írok magyarul, ha úgy érzem, a mondanivaló úgy jobban átjön. Szeretek különböző hazai rapperekkel, zenészekkel is kollaborálni, ez nekem fontos volt a lemezen is és fontos a színpadon is.

 

Rengeteg szeretettel, amit a zenénkbe rejtettünk. Mindig szeretünk meglepetést okozni, korábban nőnapon koncerteztünk, akkor az első pár hölgyet virággal vártam az ajtóban. Most is lesznek meglepetések, gőzerővel próbáljuk a műsort, érdemes lesz eljönni, mert amint mondtam, ezzel a zenével maradandó élményeket tudunk okozni.