„Ne idd, hanem hallgasd!” - TEJ-interjú

„Ne idd, hanem hallgasd!” - TEJ-interjú

Underground körökben Pálinkás Tomi neve egyet jelent a csillogással. Van, aki az Isten Háta Mögött a múltban révedezik, de olyan is akad, aki mindettől függetlenül a jelenben ropja vele a táncparketten. Merthogy a TEJ szórakozni (is) hív.

Pont ezért nem az volt interjúnk célja, hogy a főhős kimagyarázza magát az IHM-ből, sokkal inkább az, hogy bevezessen minket egy olyan világba, ahol már több mint egy éve „be van semmizve”, miközben tudatosan építi zenekarát. Az már biztos, hogy egyazon lemez háromszoros bemutatójával Guiness-rekordot állíthat fel, és jó hír, hogy a soron következőn (október 14-én dupla lemezbemutató a USEME-val a Hajón) már ténylegesen, fizikai formában is ott lesz a „Pénztelenség, Sikertelenség, Csillogás”-ra keresztelt anyag. De addig és azután is lesznek történések a zenekar háza táján, úgyhogy érdemes lesz figyelni. Például erre a kis eszmecserére, amikor Tomin kívül Fejős Ádám dobos (és meteorológus) mesélt nekünk a tejérzékenységről többet is.
 
A várva várt első lemezetek címe kicsit furán hat azok után, hogy anno a TEJ nagy debüt klipjét, az Átlag éjjelt a VIVA agyonjátszotta, amiben a főszereplő azért igencsak ott volt a szeren…
 
T: Az tény, hogy abban a klipben valamelyik emlős tényleg nagyon ott volt a szeren. Ennyi idő távlatából elmondható, hogy volt annak a dalnak egy még számomra is iszonyú hirtelen történő felfutása. Őszintén szólva, akkor nagyon el is hittem, hogy megcsináltam, amit kellett, hátradőlhetek, és bármi, ami ezután jön, az majd történik magától. Hát ezt lehetett volna másképp is csinálni… Bár az is igaz, hogy idővel kiderült, hogy a TEJ nem feltétlenül olyan, mint ahogy abból a klipből esetleg lejöhetett. Akkor eleve úgy alapítottam meg ezt a zenekart, hogy semmiféleképpen sem lehet benne gitár. Szerencsére azóta ezt is felülírtam. Az Átlag éjjel után valóban jött egy nagyon rövid ideig tartó siker, akár még pénz is, ebből eredően valamiféle csillogás, bár az inkább különböző okokból kifolyó szemcsillogás volt… Aztán ez az egész nagyon szép lendületet vett lefelé, és szét is esett a zenekar.
 
Merthogy ki lett rúgva mindenki.
 
T: Inkább diszkommunikáció jellemezte ezt az időszakot. Nagyon félresiklott az életem. Ezt a többiek egy ideig nagyon jól tolerálták, én viszont nagyon nem voltam elérhető még önmagam számára sem. Kellett egy év, hogy ezt mind kipihenjük.
 
Most könnyebb a Tomit elviselni?
 
Á: Most nem kell elviselni! Az energiabefektetés egy olyan természetes folyamat lett, hogy sosem érzem azt, hogy disszipálódik ez az energia valami által.
 
T: Hogy micsoda?
 
Á: Ez ilyen fizikai fogalom. A mozgási energia súrlódás által hővé alakul, és elveszik. Most hurrikánszezon van, biztos látjátok a híradásokat, ez az óriási rombolás is egyfajta disszipáció. A hurrikán életét veszti a földfelszínre érkezéskor, de a felszínnel való találkozás következtében nem csak a hurrikán, hanem minden más, ami az útjába kerül, vele együtt tűnik el.
 
Akkor a TEJ egy hurrikán által lerombolt tájnak az újjáéledése? Egyáltalán milyen tejről beszélünk?
 
T: Ez olyan, mint az átlagos forgalomban lévő tejek: ihatatlan, egészségtelen valami. Ne igyatok tejet! Ez az egyik üzenete a zenekarnak. Ne idd, hanem hallgasd!
 
Azért a ti TEJetek mostanság nem éppen az ihatatlan kategóriába sorolható.
 
T: Másfél éve érdemben is elkezdtünk foglalkozni a zenekarral. Most már nem csak az a kérdés, hogy mi lesz a próba után közvetlenül, mondjuk velem, hanem az is, hogy nézzen ki ez a dolog egy év múlva. A bor azért nem változott vízzé, se fordítva, tehát nem hatalmas tervekre kell gondolni, de van erőnk egyébként tervezgetni is.
 
De azért mégis ott van egy ilyen sikertelenség-íz?
 
T: Ez egy önreflektív és egyben önironikus cím. A TEJ nyilván pénztelen, sikertelen, ha például a Facebook által vezérelt like-számláló élettípust vesszük alapul, de mostanra egy nagyon jó értelemben vett kis csillogó zenekar lett számunkra.
 
Á: Fogalmazzunk úgy, hogy a TEJ mint brand még nem értékesíthető. Valahogy úgy alakul, hogy nem tudunk belecsobbanni a mainstream vonalba, de ez talán abból is ered, hogy nem is úgy állunk hozzá, hogy ez a cél. Ez a sikertelenség valamiféle önnyugtatás is, hogy nem kell hajszolni a dolgokat, mert ezzel kapcsolatban már épp elégszer futott mindegyikőnk zsákutcába.
 
T: A Kisebb, mint három-ról mi azt gondoltuk, hogy az egy nagyon jól megkomponált dal. El is küldtük A Dal című műsorba. Aztán felmerült, hogy mit jelent az, hogy kisebb, mint három. Akkoriban még totális félreértésben voltam a saját zenénket illetően, mert azt hittem, hogy közérthető. Most már tudom, hogy nem az. Lehet, hogy az eszközeink populárisak, szintit használunk és viszonylag ragaszkodunk az általános dalszerkezetekhez, de a megvalósulás az sosem lehet wellhellói vagy halottpénzi. Hiába jött be az Átlag éjjel, nem fogunk még 3-4 olyan dalt csinálni. Ez nem is feltétlen akarat kérdése, lehet, hogy nem is lennénk rá képesek. Pedig úgy tűnik, hogy manapság ez történik a szintén undergroundból előjött nagyzenekarokkal, ez a recept tudja őket előrevinni, mivel a többség azt szereti, ami ismerős.
 
Á: Az köti össze a zenekar tagjait, hogy zsigerből elutasítjuk a túlzottan recept alapján működő dolgokat.
 
Ez fog tükröződni a lemezen is?
 
T: Jó pár dalt átalakítottunk. A Holalé például most már inkább hasonlít egy Rage Against The Machine-számra. Az ilyen a valóságban nincsen-nél is inkább az akusztik verzió akkordmenetére mentünk rá, nem a drum n bass-t erőltettük. A Szegény fiú, a Lényeg, az Átlag éjjel és a Kisebb, mint három maradtak úgy, ahogy voltak, ahogy a friss klipes Mindhalálig nyár is, bár az eleve későbbi dal. Született viszont egy Továbbkeringő című nagyon furcsa, háromnegyedes rockdal, iszonyú nagyívű szólóval, amit jól be is tettünk a 10 dalos album elejére. Ez is biztos egy jó példa arra, hogy mit nem szabad csinálnia egy zenekarnak, ha már megírt egy Átlag éjjel című dalt… A buziskodásba ezen a lemezen simán belekúszik a rock. Egy elejétőlavégéighallgatós lemezt akartunk.
 
Á: Vicces, hogy csak manapság tűnik ennyire furcsának egy Átlag éjjel és egy Továbbkeringő egymás mellett. A Queen A Day At Races lemezén ugyanilyen pofátlan megoldások voltak. Nyilván ahhoz a világ legjobb énekese is kellett, hogy ennyire befogadhatóvá váljon, de ez a fajta csapongó lemezszerkezet volt, mikor nagyon is működött.
 
T: A Pénztelenség, Sikertelenség, Csillogás nem úgy helytálló lemez jelen pillanatban, ahogy azt ma a popszakmában elvárnák.
 
Á: Igen, de mi szubpop zenekar vagyunk. A koncerteken meg azért lejött, hogy vannak még olyanok, akikre ez a fajta stilisztikai változékonyság ugyanúgy üdítően hat, mint ránk.
 
Találtatok kiadót is?
 
T: Alakul egy kiadó Pintér Miki és a Grungery szervezésében. Az elég király, hogy a Grungery Records fogja kiadni a TEJ első lemezét, ami bár szubpopnak nevezhető, azért stílusában messze áll Seattle-től. Olyan szempontból mondjuk nem, hogy mind nagyon szeretjük a korszak zenekarait.
 
Merchként meg lehet majd tejet venni?
 
Á: Majd ha beáll mögénk valami gigatejvállalat.
 
A most így csillogó TEJ tükrében, milyen érzés az ordítozós, odamondós Palikára gondolni? Azért a szövegeid is jócskán más irányba változtak az akkori felfogáshoz képest.
 
T: Huszonévesen az ember mindenképpen azt gondolja, hogy hatással van a világra. Valamilyen szinten egyébként igen, de erről azt hiszi, hogy ő irányítja, és nyilván ez a szövegeken is nyomot hagy. Tulajdonképpen ugyanúgy a világban való helyemről írok, csak jelen pillanatban sokkal inkább egy boldog párkapcsolati és korból eredően szemlélődőbb nézőpontot képviselek. Magamat is kevésbé ostorozom, ebből következően a világgal szemben is elfogadóbb vagyok. Bár arra régen sem vitt rá a lélek, hogy a világról úgy mondjak valamit, mint egy straight edge hardcore zenekar, hogy ha húst eszel, akkor szar arc vagy. Annyira egyértelmű üzenetekkel nem álltam elő, hogy szeretkezz, ne háborúzz. Mindkettő történik folyamatosan. Mostanában sokkal kevésbé vagyok izgatott. Örülök, hogy végre olyan szövegeket tudok írni, amiket nem kell azért annyira megmagyarázni. Végre nincs megfelelési kényszer, csak zenélési kényszer van.
mm.alvajaro & Császár Gergő
 
Naptárba mehet a lemezbemutató mellé még:
 
 
Ééés a táncfelhívás: 
 

Helyszín