Ős-Bikini

Volt egyszer egy Ifipark

Már 35 éve, hogy bezárták a magyar rock fellegvárát, a Budai Ifjúsági Parkot, röviden az Ifiparkot. Igaz, hogy zenés-táncos helynek indult, de valami sokkal nagyobb dologgá nőtte ki magát, amellyel az 1961 és 1984 közötti időszak legnépszerűbb szórakozóhelye lett. Nemcsak a beatélet, hanem az egész magyar könnyűzenei élet színtereként vált ismertté. Aki itt nem mérettette meg magát, az nem számított a szakmában. Az Ifipark régi-új színpadán 2019-ben harmadik alkalommal lépnek fel a nagy generáció tagjai, megidézve azt az ikonikus szórakozóhelyet, nosztalgikus hangulatot, amelyről szüleink a mai napig csillogó szemmel mesélnek. Idén 35 év után először és utoljára a legendás Ős-Bikini zenekar is fellép az eredeti felállásban. Az egykori zseniális banda 1982 és 1985 között két nagylemezt adott ki, az elsőt Hova lett, a másodikat pedig XX. századi híradó címmel, amelyek minden idők 10 legjobb magyar alkotása közé is bekerültek. Éppen ezért nem lenne tanácsos kihagyni ezt a nem mindennapi koncertet, amelyről magát a zenekar egykori frontemberét, Nagy Ferót is megkérdeztük. 

35 éve zárták be az Ifiparkot. Milyen emlékeid vannak azokról az időkről, hiszen akkoriban te is gyakran fordultál meg ott?

Azt hiszem a legjobb élményeim köthetőek azokhoz az időkhöz, hiszen az Ifipark Európa legjobb szórakozóhelyének számított. Nagyszerű helyen volt, nagyszerű programokkal. Szinte mindennap nyitva volt, mindennap játszott egy zenekar, ami rengeteg lehetőséget adott arra, hogy bárki megmutassa a tehetségét. Igazi szabadságot adott a hely az akkori fiataloknak és bandáknak, ami már önmagában is csodás emlék. 

1961 és 1984 közötti időszak a beatzene aranykora volt. Szerinted mennyire hatott az akkori zenészvilágra az Ifipark bezárása?

Nagyon is! Az Ifipark egy szintet jelentett, ahol, ha valaki felléphetett, akkor már nagyon is számított a szakmában. A bezárásval pedig ezt a lehetőséget vették el, ami aztán a későbbi zenék minőségére is kihatott. Legalábbis egy ideig. 

Mit gondolsz? Hogyan érte el a hely annak idején, hogy a magyar rock központja lett?

Eleve a rock jelentette akkoriban mindennek a középpontját. Elképzelhetetlen volt a rock ‘n roll nélküli élet. Az Ifiparkban pedig nemcsak a rockzenét, hanem a belőle áradó életérzést is ünnepelhették a fiatalok.

Idén az új generáció zenekarai is bemutatkoztak a kultikus helyszínen. Milyennek látod a mostani, fiatal zenekarokat? Felnőhetnek a beatkorszak nagy zenészeihez?

Persze, hogy fel tudnak nőni! Azonban mi úgy kezdtük el a karrierünket, hogy sosem gondoltunk arra, hogy egyszer legendák leszünk. Elérni a sikert és befutni, az egy dolog, de megtartani már nehéz. Talán ez az, amit a legtöbb jelenkori banda nem igazán ért meg. Mi nem híresek akartunk lenni, csak zenélni. Emiatt is tudtunk folyamatosan megújulni, ami ebben a szakmában elengedhetetlen, ha fent akarsz maradni a csúcson. Ha ezeket szem előtt tartják a fiatal zenészek, akkor nem hiszem, hogy gond lesz.

Szeptemberben veletek is találkozhatnak azok, akik nosztalgiázni akarnak, és azok is, akik kiváncsiak arra a bizonyos életérzésre, amely 35 éve ragadta magával az akkori fiatalságot. Mire számíthat a közönség? Készültök valami különlegességgel, ugyanis 1983 óta most először álltok újra össze az Ős-Bikinivel?

Ennek a koncertnek elsősorban az a célja, hogy megmutassuk az embereknek, hogy a 21. században is van helye a 20. század zenéjének. A koncert közben pedig természetesen lesznek meglepetések is. Annyit elárulhatok, hogy lesz köztük vetítés és egy-két akció is, amelyeket régen is csináltunk. Ezek segítettek alátámasztani a mondanivalónkat. Amitől talán másnak érezhetik majd az emberek a koncertet, az az, hogy tömény zene lesz kevés dumával.

 Milyen volt először fellépni az Ifiparkban? 

Annak ellenére, hogy először kevesen voltak, óriási löketet adott számunkra, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Erőt, energiát, szeretet kaptunk a közönségtől, így egészen az utolsó fellépésünkig – amíg be nem tiltott minket a rendszer – telt házas koncerteket adtunk.

Azért valljuk be: a beatzene korszaknak a mai napig nagy hatása van a zenére, hiszen egyre több olyan zenekar van, akik szeretik keverni a régi és a mai stílusokat. Szerinted ez miért van?

A rockzenével élhették ki az emberek azt, amit akkoriban a rendszer nem engedett. Mindent jelentett, ami tilos, ami szabad, ami új, ami menő. Olyan jelentéssel, üzenettel és hatalommal bírt, ami szerintem alapjaiban változtatott meg sok mindent az emberek életében. Ennek pedig azóta is érezni a pozitív hatásait. Ha ma bekapcsoljuk a rádiót vagy a tévét, láthatjuk, hogy már nem ütközik olyan nagy falakba az önmegvalósítás, mint akkoriban. Napjainkban sokkal szabadabbak és bátrabbak az emberek, ha a saját stílusuk megmutatásáról van szó. Így azt tudom mondani, hogy ha egy zenekar szeretne visszanyúlni egy kicsit a beatzene korához és a maga módján azt átformálni, akkor csak támogatni tudom, hiszen sok mindent köszönhetnek neki.

 Mindössze 3 évig létezett az eredeti felállásban a zenekar, de óriási sikere volt. Sőt mi több, a zenekar a teljes magyar könnyűzene-történelem egyik legizgalmasabb és legsajátosabb produkciója volt. Mi volt a titkotok?

Nagyon jól kevertük az avantgárdot a popzenei elemekkel. Ez egy annyira új stílus volt, ami nem egy, hanem több réteget is képes volt megszólítani. Azt tudom mondani, hogy mindenkit sikerült megmozgatnunk, aki a korlátlan szabadságra vágyott. 

Milyen érzéseket kelt benned a szeptemberi fellépés?

Nagyon vegyes érzéseket! Sokat gondolkozom azon, hogy vajon meg tudjuk-e újra mutatni, hogy mi is történt akkoriban. Tulajdonképpen olyan lesz, mint egy színház, amit tátott szájjal kell nézni, a végén pedig megtapsolni és hazamenni. Nem egy sima koncertet fog kapni tőlünk a közönség, hanem igazi időutazást a 80-as évekbe.

Szerinted lesz még rá alkalom, hogy így láthasson titeket a közönség?Ez most először és utoljára fog megtörténni, úgyhogy az, aki ezt látni fogja, igazán szerencsés lesz. Nagyon sok próba, felkészülés áll most emögött, amit nem hiszem, hogy mindannyian bevállalnánk újra. De abban mindenki biztos lehet, hogy megéri eljönni és átélni velünk azt a három évet.