„Az ítélkezés addig tart, amíg be nem állok a pultba”

 

Interjú: Császár Gergő

 

 

 

Azt tapasztalom, hogy most már Magyarország is olyan kezd lenni kicsit a női dj-k világában, mint Berlin. Inkább az underground kinézet és zenei stílus tud érvényesülni a fellépéseknél. A régi topless dj stílus teljesen eltűnt szerintem. Inkább már a minőséget szeretik itthon is. Nekem annyiban van nehezebb dolgom most emiatt, hogy influencer is vagyok és dj is, és ez hozza magával azt a fajta előítéletet, hogy valószínűleg nem vagyok jó dj. Eleve sajnos itthon influencerkedni nem menő, és több bántás ér, mint pozitív hozadék. Egyébként az ítélkezés természetesen addig tart, amíg be nem állok a pultba, mert utána mindenki felkapja a fejét, hogy jó a zene. Underground közegben szinte nem is engednek mozogni itthon, pedig a zenei stílusom inkább az lenne. Ezt azért nehezen veszi be pl. egy olyan klub itthon, ami teljesen magyar zenére vagy kommerszebb stílusra épült. Szóval mindkét oldalról iszonyat nehéz az itthoni elhelyezkedésem, amíg Berlinben egyébként nincs ez a fajta „kinézés” a külsőm vagy az Instagramom miatt. Ott abszolút a teljesítményt nézik először, nem az embert. Minden lehetőségért, amit itthon kaptam, hálás vagyok, de nem itt fogom folytatni a karrierem, de mindig nagyon szívesen fogok hazalátogatni és a hazai közönségnek játszani.

 

 

 

A londoni és ibizai house, melodic house, a garage és tech house. Mielőtt belevágtam volna ebbe az egészbe, pár dj és menedzser ismerős is próbált terelni a mainstream irányába, viszont én soha nem tudnék olyan zenét játszani, amit eleve nem szeretek.

 

 

Ő egy nagyon érdekes ember volt és nagyon titokzatos. Igazi művész típus. Ebben is, és a kíváncsiságomban is hasonlítok rá. Szerintem az egész zenei életemet az ő munkássága határozta meg, és nem is véletlen, hogy gyerekkoromtól kezdve érdekel a hangtechnika és a zene. Már 12 évesen több ezer zeném volt, és folyamatosan Defected, Hedkandi, Ministry of Sound CD-ket kértem az akkor Londonban élő nővéremtől. Elég vicces így visszagondolva, hogy egy 12 éves gyerek ilyen zenéket hallgat, és ezt a stílust már akkor képviseli. Ez azóta is töretlenül így van.

 

 

Igen, idén 3 track jelent meg a Klaphouse, Sunclock Records és Basica Records nemzetközi kiadóknál. Abletonban készítem a zenéket, de most be fogok szerezni új hangszereket, amivel még jobban tudok majd alkotni. Januárra készülök egy albummal, remélem, hogy be tudom fejezni és nem fog közbeszólni semmi.

 

 

 

Nem szükséges hozzá, viszont gyorsabb a tanulási folyamat, ha valaki rendelkezik vele. Mindenképp ajánlom egyébként, ha valaki tényleg komolyan gondolja a producer szakmát.

 

 

Mambo, Ibiza.

 

 

Abszolút!! Én dolgozni fogok azon, hogy ez így legyen. A 90's rave és a 2000-es éveket sem szabad kihagyni, akkor születtek a legjobb house zenék.

 

 

 

Mindkét stílusnak megvan a maga szépsége. A mainstream szerintem nagyobb klubokban és fesztiválokon fér el, míg az underground inkább kisebb közegeket mozgat meg. A mainstream zenét mindenki szereti és érti, az underground vonal azért ennél sokkal nehezebb. Csúnyán hangzik, de azt csak azok az emberek értik, akiknek vagy közük van a zenéhez, vagy zeneimádók és akörül mozog az életük. Akik gondolkodnak a zenén, akiket áthat és érzik ennek a stílusnak a szépségét. Nyilván nagyon sokban függ attól, hogy a klubok és dj-k mire nevelik az adott ország közönségét. Sok év és sok buli kell ahhoz, hogy az underground még nagyobb közönséget tudjon (pl. itthon) elérni.

 

 

Itthon: Monkeyneck, Po:ti, Adx, Mike Newman, iamyank, Budai, Tollner Dávid és Tollner Máté. Külföldön pedig: Disclosure, Dennis Cruz, Diplo, Bicep, Eelke Kleijn, Arbat, Eats Everything, Dennis Ferrer, Gerd Janson, Babert, Dr Packer, Ron Caroll, Riva Starr, Haze-M, Weiss, Thievery Corporation, A-Trak, Pawsa, Todd Terry, Duke Dumont, Louie Vega, Will Clarke, Peppe Citarella, Dj Vivona, Jackard, Dusky, Brokenears, Denis Sulta, Reel People, Carl Cox, Phil Fuldner, Robosonic, Armand Van Helden, Joey Negro és még sorolhatnám...

 

 

 

Igazából egyik sem, valahogy annyira magától jön már. Ha ismered a zenéidet, akkor sosem fogod kihívásnak tekinteni ezeket a dolgokat, és mivel gyerekkortól kezdve gyűjtöm és hallgatom ezeket a zenéket, nagyon nem tudnak már meglepetést okozni. Az új megjelenéseket is addig hallgatom általában a kocsiban, hogy már az sem újdonság nekem a pultban.