„Az új lemezt is szeretnénk méltó módon bemutatni”

Slowmesh-interjú

Tavaly decemberben jelent meg a második, Isolate című lemezük, de ez nem jelenti azt, hogy a Slowmesh tagjai hátradőltek volna. Azóta kijöttek négy klippel – és még nincs vége! –, készülnek a jövőbeli koncertekre, sőt, egy harmadik LP munkálatait is megkezdték. De át is adjuk a szót a Slowmesh tagjainak, Apró Antal „Tonyának” és Szabó Dávidnak: ők meséltek az elmúlt és a következő időszakról.

Fotó: Bobál Katalin

Az Isolate a Hammer CD-mellékleteként is megjelent. Ki hallgat még CD-t? Valaki tőletek a bandából?

SZD: Kizárólag az autóban hallgatok CD-t, bár ott is egyszerűbb lenne bluetooth-szal csatlakozni valamelyik streaming-szolgáltatóhoz. Mi ahhoz a generációhoz tartozunk, akik még romantikusan vonzódnak a CD-hez mint kiadványhoz. Megszagoljuk, simogatjuk, lapozgatjuk a füzetkét, átolvassuk, kinek szól a köszönet… Aztán felkerül a polcra a gyűjtemény többi tagja mellé, de ha hallgatni akarjuk, akkor irány a net! A nagy külföldi kedvenceim albumait egyébként mindig meg szoktam venni, például a Faith No More Sol Invictusát vagy a Tool Fear Inoculum-ját. De a kortárs magyar bandák lemezeiből is be szoktam szerezni egy példányt, ezzel is tudjuk támogatni egymást.

AA: Én az utóbbi időben egyre többet hallgatok CD-ről zenét. Előszedtem, bővítgettem kicsit a régi hificuccot, és közben arra kellett rájönnöm, hogy még mindig sokkal jobban szól, mint bármilyen stream. Pont fordítva vagyok, mint Dávid, én meg a kocsiban streamelek inkább.

Kábé most lesz 1 éve, hogy felfordult a világ. Amikor a dalokat írtátok, gondoltátok volna, hogy ilyenkor még mindig itt fogunk tartani?

AA: Mint mindenki, mi is összevissza gondoltunk mindent menet közben, attól függően, hogy milyen információk jutottak el hozzánk. A dalírási szakasz nagyjából már lezárult, vagy inkább azt mondanám, hogy csiszolási szakaszba fordult, amikor beütött a járvány, szóval ez az egész közvetlenül nem hatott a dalokra. A lemezcím egybecsengése ezzel az egésszel puszta véletlen, de érdekes, hogy így alakult. Nyilván borzasztó ez a helyzet, de igyekszünk a pozitív oldalát nézni és kihasználni a keletkezett időt. Sokkal szerencsésebbek vagyunk sok másik zenésznél, zenekarnál, mert alapvetően nem ebből élünk, és így könnyebb átvészelni ezt az időszakot, csak a színpad hiányzik már nagyon. 

Egy elképzelt lemezbemutatón fellépnének az album vendégzenészei is? Milyen lenne a buli?

SZD: Persze! Egy lemezbemutató koncert mindig rangosabb, mint egy átlagos klubbuli. Ezt a közönség is érzi. Az első albumunk bulija a Gozsdu Manóban volt. Jelen voltak az akkori vendégek, a közönség is szépen megtöltötte a helyet. Rengeteget készültünk rá, profi műsor volt, egy megismételhetetlen este! Az új lemezt is nagyon szeretnénk méltó módon bemutatni, de nem tudom, lesz-e rá lehetőségünk a közeljövőben.

Mennyire vagytok ki, hogy nem lehet játszani? Ha jól tudom, lett volna külföldifesztiválfellépésetek is…

SZD: Nagyon! Egy zenekarnak a koncertek jelentik az életet. Imádunk színpadon lenni, zenélni. Ebből az elmúlt évben olyannyira kevés adódott, hogy már azt is hatalmas élményként éltük meg, amikor elutaztunk a Balaton-felvidékre klipet forgatni. Amikor a tési naplementében a szélmalmok tövében huszonkettedszer játszottuk el ugyanazt a dalt, és a közönségünk a távoli pajtában ácsorgó tehenekből és lovakból állt, az volt számunkra a 2020-as évben az igazi koncertélmény. Egyébként igen, lett volna egy oroszországi fesztiválbulink. Ezt sikerült átmenteni a 2021-es évre, és örömmel látjuk, hogy a szervezők nagyon optimisták. Egyelőre úgy fest, hogy idén júliusban meg lehet tartani az eseményt. Az ottani helyzet stabilizálódni látszik, kedvezőek a hírek. Épp most intézi az orosz partner a kulturális meghívóink beszerzését. Ezen kívül volt egy japán fesztivál is, ahova meghívást kaptunk. Ez végül online stream formájában valósult meg, és ha jól tudjuk, idén is így oldják meg a szervezők.

Country, punk, grunge, metal, stoner, r&r… Elég széles a paletta, ez magától jön, vagy tudatos a színes felhozatal?

AA: Magától. Hatalmas zenerajongók vagyunk, rengeteg műfajt szeretünk és hallgatunk, és sok mindent szívesen be is emelünk a zenénkbe. Ezek viszont nem tudatos dolgok, az embert számos hatás éri, ha zenél, de mind közül a legfontosabb az, hogy miket hallgat. A zenénk nem bonyolult, de azért elég sok hatás keveredik benne és szerintem ez az egyik legnagyobb erőssége. Mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző dolgot.

Mennyivel volt másabb a 2. lemezt összedobni, mint az elsőt? Bár lassan annyi idő eltelik, hogy jöhet a 3. is…

AA: Mindkét szempontból egész más volt. Korábban inkább az volt a jellemző, hogy alapötletek gyűltek, és együtt jammelve dolgoztuk ki ezeket a próbateremben. Ez egy nagyon szórakoztató és kreatív módja a dalírásnak, viszont sajnos elképesztően időigényes. Most sokkal kidolgozottabbak voltak a dalok, mire eljutottak a próbateremig – ha egyáltalán eljutottak, köszi, COVID –, és inkább sok online együttdolgozás volt. Ez a módszer sokkal termékenyebbé tette a zenekart, és hatékonyabbnak bizonyult, úgyhogy legközelebb megpróbáljuk a kettő keverékét alkalmazni. A dobon kívül a rögzítések is elég szeparáltan, vagy kis csoportokban zajlottak, mert az már erősen járványos időszak volt. Ennek speciel kedvezett ez a fura szituáció, mert sokkal több lehetőségünk volt véglegesre csiszolni a dalokat meg a felvételeket. A hármas lemezt egyébként már elkezdtük csinálni, van 3-4 közel kész dalunk meg rengeteg ötlet, szóval ez most úgy néz ki, hogy gyorsabban fog jönni.

Miről szól a klip, amit a Ladyguesthez forgattatok?

SZD: Ez a dal a lazább oldalunkat mutatja meg. Kissé talán a Steel Pantherhez fűződő vonzalmunk domborodik ki benne. Itt nincsenek átvitt értelmek, nem kell semmi mögöttes tartalmat keresni. A dal konkrétan a legősibb mesterségről szól. A klip sztorija két szálon fut. Az egyiken egy zenekar éppen klipet forgat egy stúdióban, a másikon pedig egy fiatalember komoly döntésre szánja el magát: escorthölgyet hív a lakására. A két szál ott ér össze, hogy a tárcsázott hölgy a klipforgatáson dolgozik mint rendező-asszisztens. Innen távozik a címre, és ide tér vissza a klip végén. Ez egy bulizós, léggitározós rock-dal, pikáns képekkel fűszerezve.

Mik a tervek 2021-re? Mit tud egy „munkátlan” zenekar tenni ilyenkor?

SZD: Az év első negyede az új album promózásával telt. Négy videoklip már megjelent, és további négy van még tervben. Emellett a videómegosztóra is tesszük fel folyamatosan a rövidebb tartalmakat, például lesz egy olyan sorozatunk, ahol az Isolate lemez dalairól beszélünk. Meghívtak minket egy orosz fesztiválra, a Big Gun-ra – amit idén elvileg már meg tudnak tartani – erre nagyon készülünk! Van meghívásunk több magyar fesztiváltól is, de még bizonytalan, hogy ezek meg lesznek-e tartva. Az év második felét pedig dalírással fogjuk tölteni. A dalírós hétvégéken elvonulunk valahova pár napra, ami távol van a város zajától, a mindennapi életünktől, és ami kellőképp inspiráló. Dénesünk lepárlóüzeme Bodrogkisfaludon pont jó helyszín erre a célra. Ha az ott készülő Tokaj Gin megnyert már több világversenyt, akkor valószínűleg jó dalok is fognak ott születni.

EZ A CIKK A BUDAPEST BEAT MAGAZINBAN JELENT MEG. OLVASS MÉG: